Főmenü megnyitása

I. Phótiosz konstantinápolyi pátriárka

I. Phótiosz, vagy Nagy Phótiosz (ógörögül: Φώτιος, latinul: Photius), (Konstantinápoly, 820 körül – Bordi, 893. február 6.) konstantinápolyi pátriárka 858-tól 867-ig, és 877-től 886-ig, egyben egyike a középkor jelentős bizánci egyházi íróinak, aki több ókori görög irodalmi műből részleteket mentett meg az utókor számára.

I. Phótiosz
Konstantinápoly püspöke
Riza.jpg

Született 820 körül
Konstantinápoly
Elhunyt 893. február 6.
Bordi, Örményország
Felekezet ortodox keresztény
Püspökségi ideje
858. december 25. – 867. szeptember 23.
Püspökségi ideje
877. október 26. – 886. szeptember 29.
Előző püspök
Következő püspök
I. Ignác (1x)
I. Ignác (2x)
I. Ignác (1x)
I. István (2x)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Phótiosz témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Phótiosz Konstantinápolyban született. Eleinte a testőrség főnöke, majd III. Mikhaél bizánci császár alatt államtitkár volt. I. Ignác konstantinápolyi pátriárka elűzése után ő lett Konstantinápoly pátriárkája. Felszentelését jellemzi, hogy – a püspökségről a pápa által letett – Gergely szirakuzai püspöktől hat nap alatt az egyházi rend minden fokozatát (!) felvette, a hatodik napon pedig püspökké szentelték. Megválasztásának igazolása azonban akadályokba ütközött, és I. Miklós pápa a 863-as római zsinaton a papi méltóságától teljesen megfosztotta Phótioszt, Ignácot pedig visszahelyezni rendelte. Phótiosz, amikor hírül vette a pápa döntését, enciklikát írt a keleti pátriárkákhoz. Ezekben dogmatikus és fegyelmi vádakat emelt a latin egyház ellen, és két zsinaton a római pápát mindazokkal, akik támogatják, átok alá helyezte, és az egyházból kiközösítette.[1]

Később, III. Mihály halála után az új császár I. Baszileiosz mégis letette Phótioszt a püspökség éléről, és Szkopen kolostorába záratta. Ignácot ellenben visszahelyezték Konstantinápoly élére. A 869-es római és konstantinápolyi zsinatok – támogatva a császár döntését – Phótioszt ki is közösítették a keresztény egyházból. Phótiosz nem adta fel a harcot, és részben barátai fáradozása miatt, illetve saját kérelmére a császár megenyhült vele szemben. Phótiosz visszatérhetett Konstantinápolyba, és magának a trónörökösnek a nevelését a rábízták.[1]

877-ben elhunyt Ignác, Baszileosz pedig visszahelyezte Phótiosz a pátriárkai székbe. A régi-új püspök működését azzal kezdte, hogy több püspököt letett és helyüket barátjaival töltötte be. Azután a pápához fordult megerősítésért, amit a gyengekezű VIII. János meg is tett, bár többféle feltétel szabásával. Phótiosz ezért zsinatot hívott össze 879-ben, és meghamisítva a pápai leveleket, rábírta a saját elismerésére Pál és Jenő püspök, és Péter bíboros pápai küldötteket. A pápa hamarosan értesült Phótiosz tettéről, és 881-ben ismét kizárta őt az egyházból.[1]

Phótiosz nem mondott le automatikusan a méltóságáról, ennek ideje csak Baszileosz halálakor, és VI. Leó trónraléptekor jött el. Leó ugyanis 886-ban volt tanítóját rögtön letette a pátriárkátus éléről, és egy kolostorba küldte száműzetésbe. Phótiosz néhány évvel később meghalt.[1]

MűveiSzerkesztés

Phótiosz íróként is ismeretes. Nevezetesebb művei: Amphilokhia, Müriobiblion / Bibliothéké, Lexikon. Ezeken kívül számos bibliai kommentárt, dogmatiko-polemikus egyháztörténelmi iratokat (Nomoocanon névvel), 263 levelet hagyott hátra maga után.[1]

A Bibliothékét (Könyvtár) Phótiosz fiatal korában írta, és öccsének, Tarásziosznak ajánlotta. A mű azokat az irodalmi alkotásokat sorolja fel, amelyeket Phótiosz körében együtt olvastak. A mintegy 300 irodalmi alkotás – a Kr. e. 5. század és a saját kora között eltelt 1200 év görög irodalmából válogatva – körülbelül fele-fele részben egyházi, illetve világi jellegű. Az előbbiek közül érdekesek az úgynevezett eretnekek munkáiː gyakran igen részletesen ismerteti az ilyen alkotásokat, bár szerzőik ortodoxiával ellentétes álláspontját szigorúan elítéli. A világi művek közül sok a történelmi írás, de képviselve van a szónoklattan, a földrajz, a néprajz, a természettudományok, és még néhány ókori szerelmi regény is. Ugyanakkor – nem ismert okból – a verses alkotások (eposz, líra, tanköltemény, tragédia, komédia stb.) teljesen hiányoznak a Könyvtárból. Az ismertetések kiterjednek a mű szerzőjére, ismertetik az alkotás tartalmát (olykor részletes tartalmi kivonat formájában), és értékelik a stílusát. Az utóbbira vonatkozó megállapításokat a művekből vett rövid szemelvények illusztrálják.[2]

A Könyvtárat lehet tekinteni az első bizánci görög irodalomtörténeti műnek, bár Phótiosz aligha akart ilyet: a mű felépítése inkább olvasónaplóra emlékeztet, az ismertetések sorrendjében nem figyelhető meg semmiféle rendszer. A Könyvtár attól különösen értékes, hogy értékes információkat, tartalmi összefoglalásokat közöl azóta elveszett vagy hiányosan hagyományozódott antik és kora bizánci írásokról.[2]

A Lexikont az antik szerzők olvasásának megkönnyítésére készítette Phótiosz, viszont ennek sokáig csak két, erősen hiányos kézirata volt ismert. Váratlan tudományos szenzáció volt a teljes szöveg előkerülése 1959-ben az észak-görögországi Zavorda-kolostor egyik kéziratában.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Pallas, i. h.
  2. a b c A bizánci és az újgörög irodalom története, i. h.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés