Wikipédia

I. Reginár hainaut-i gróf

Hainaut grófja

I. Hosszúnyakú Reginár (a korabeli forrásokban „Rignerius Langhals” v. „Raginerus dictus Longi-colli”) középkori nemesúr, a németalföldi Hainaut első ismert grófja.

I. Reginár hainaut-i gróf
„Rignerius Montensis comes”
Ragadványnevea hosszúnyakú
Hainaut grófja
Uralkodási ideje
? – 898, 908 - 915
Koronázása
?
Elődje?
UtódjaSieghard
Életrajzi adatok
UralkodóházHouse of Reginar
Született850 körül
Elhunyt915. augusztus 25. / 916. január 19.
Meerssen
Édesapja? Giselbert
Édesanyja?
Házastársa?
GyermekeiGiselbert, Reginár, ismeretlen lánygyermek
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Reginár hainaut-i gróf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

850 körül született, szülei valószínűleg Giselbert, Maasgau grófja, és I. Lothár római császár lánya voltak.[1] Életének korai szakaszáról semmi nem ismert, de feltehetően a nyugati-frank uralkodó oldalán harcolt a betörő vikingek ellen.[2][3][4]

II. (Kopasz) Károly frank király 877. június 14-én kelt oklevelében megnevezi Reginárt, mint birodalma egyik befolyásos grófját („Arnulfus comes, Gislebertus, Letardus, Matfridus, Widricus, Gotbertus, Adalbertus, Ingelgerus, Rainerus”), akik a Meuse folyó folyásán túl támogatták volna fia utódlását II. Lajos német király ellenében.[5] Bár nem ismert, hogy Reginár mikor foglalta el az hainaut-i grófi trónt, de feltehetően a 877. évi oklevél után, hiszen az Hainaut-i grófság a Meuse (Maas) folyásán innen (a bal partján) fekszik.

Károly halála után Reginár a Lotaringiai Királyság uralkodójához, Zwentiboldhoz csatlakozott.[6] 898-ban azonban Zwentibold száműzte Reginárt[7] és később ostrom alá vette Durfost várában, amely a Maas folyó mellett, Maastricht alatt található.[8] Arnulf császár 899-es halála után Reginár vezette a lotaringiai nemesek felkelését Zwentibold ellen, amikor utóbbi szerette volna királyságát a Keleti Frank Királyságtól függetleníteni. A felkeléshez később számos lotaringiai nemes csatlakozott és 900 augusztusában Reginár csatában legyőzte és megölte Zwentiboldot.

Zwentibold halála után Reginár visszakapta birtokait, amiket korábban Zwentibold kobzott el.[9] IV. (Gyermek) Lajos német király eredetileg Gebhardot nevezte ki Lotaringia hercegévé, azonban 910-ben bekövetkezett halálakor Reginár megkapta ezt a címet is. Lajos halála (911) után Reginár vezette a lotaringiai nemeseket, akik III. (Együgyű) Károly nyugat-frank királyt választották meg Lotaringia királyának.

Együgyű Károly uralkodása idején Reginár a Lotaringiai Hercegség katonai vezetője volt, amely tisztséget 915-ben bekövetkezett halálig viselte. Reginárt 915-ben Károly őrgróffá nevezte ki. „Ragenerus vir consularis et nobilis cognomento Collo-Longus” halálát 915 vagy 916-os dátummal Reimsi Richer jegyzi fel.[10] Halála után a hercegi címet fia, Gilbert örökölte, de utódainak nem sikerült véglegesen megszerezni Lotaringia hercegségét.

Családja és leszármazottai szerkesztés

Felesége Albereda (868 – 916), akinek leszármazása ismeretlen, de elképzelhető, hogy Hainaut grófság örökösnője volt.[11][12] Guillaume de Jumièges leírja, hogy Reginár gróf felesége foglyokat küldött Rollo viking vezérnek, aranyban és ezüstben váltságdíjat fizetett neki, de nem nevezte meg az asszonyt.[13]

Reginár grófnak és feleségének három gyermeke ismert:

  • Giselbert (885/900 – 939) Apja halála után örökölte a lotaringiai hercegi címet,[14] azonban III. Károly nyugati frank király megtagadta, hogy megerősítse ebben a tisztségben.[15] Ezért 918-ban Gislebert fellázadt a király ellen és Szász Henrik herceg, a későbbi német király támogatását kérte.[16] Később Giselbert ismét elnyerte a francia király pártfogását és visszahelyezték tisztségébe.[17] Berengár namuri gróf foglyul ejtette Giselbertet, és csak azután engedte szabadon, hogy Giselbert rokonait („filiis Ragenarii fratris ipsius Gisleberti”) adta szabadságáért cserébe.[18] Giselbert ezután feldúlta Berengár birtokait. 925-ben a német király hadai elfoglalták és a német királysághoz csatolták Lotaringiát, és 928-ban Giselbert lotaringiai herceg lett. 939. október 2-án Andernach közelében a Rajnába fulladt. Utóda Henrik bajor herceg, I. Henrik német király fia lett.
  • Reginár (885/900 – 932 után) Az „Annales Hanoniæ” feljegyzi „Raginerus”-t, mint „Raginerus dictus Longi-colli” fiát.[19] Apja halála után II. Reginár néven örökölte a grófi címet.
  • ismeretlen lánygyermek. Flodoard krónikája feljegyzi egy bizonyos Berengár feleségét mint „sororem [Gislebertum]”, de nem adja meg a nevét.[18] Férje Berengár namuri gróf.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ A leszármazását rögzítő elsődleges forrás nem ismert.
  2. ↑ Az „Annales Hanoniæ” megemlíti „Rignerius Montensis comes”-t, mint aki a franciák oldalán a viking rablók ellen harcolt 870-ben.Iacobi de Guisia Annales Hanoniæ XIV.X and XIV.XVI, MGH SS XXX Part 1, pp. 172 and 174.
  3. ↑ Egy másik korabeli krónikás, Guillaume de Jumièges szintén beszámol arról, hogy "Rainier au long cou duc de Hasbaigne et du Hainaut et Radbold prince de Frise" a vikingek ellen harcolt, de a támadók végül visszaszorították a kastélyába. Histoire des ducs de Normandie, par Guillaume de Jumièges II.8, p. 38., Guizot, M. (ed.) Collection des Mémoires relatifs à l'histoire de France
  4. ↑ A „Chronicle of Alberic de Trois Fontaines” szintén megemlíti, hogy 876-ban Reginár a vikingek ellen harcolt.Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 998, MGH SS XXIII, p. 749.
  5. ↑ Karoli II Imp. Conventus Carisiacensis, MGH LL 1, p. 537.
  6. ↑ Az „Annales Vedastini” egy 895-re datált bejegyzésében megemlíti „Balduinus…comes et Rodulfus frater eius necnon et Ragnerus” grófokat, akik Zwentibold lotaringiai királyhoz csatlakoztak.
  7. ↑ "Reginarium ducem…sibi fidissimum et unicum consiliarium"
  8. ↑ Reginonis Chronicon 898, MGH SS I, p. 608.
  9. ↑ IV. (Gyermek) Lajos német király 902. szeptember 10-ére datált oklevelében megerősít egy birtokcserét a stabloi kolostor és „Reginarius comes” között.Die Urkunden Zwentibolds und Ludwigs des Kindes 16, p. 119., Schieffer, Th. (ed.) MGH, IV
  10. ↑ Richeri Historiarum I.XXXIV, p. 70., Pertz, G. H. (ed.) MGH SS III, pp. 561-657
  11. ↑ Albereda nevét megadó elsődleges forrás nem ismert.
  12. ↑ Rösch, S. Caroli Magni Progenies (Verlag Degener & Co, Neustadt an der Aisch, 1977)., p. 108.
  13. ↑ Histoire des ducs de Normandie, par Guillaume de Jumiège II.8, p. 40., Guizot, M. (ed.) Collection des Mémoires relatifs à l'histoire de France
  14. ↑ Richer krónikája feljegyzi, hogy „Gisleberto eius filio” lépett apja örökébe „Ragenerus vir consularis et nobilis cognomento Collo-Longus” halála után. Richeri Historiarum, I.XXXIV, p. 70.
  15. ↑ McKitterick, R. (1983) Frankish Kingdoms under the Carolingians 751-987 (Longman, London and New York)., p. 309.
  16. ↑ Reuter, T. (1991) Germany in the early middle ages c. 800-1056 (Longman)., p. 140.
  17. ↑ A megüresedett „Traiectum, Iuppilam, Harstalium, Marsnam, Littam, Capræmontem” birtokokat kapta meg.Richeri Historiæ I, 39, MGH SS III, p. 580.
  18. ↑ a b Flodoardi Annales 924, MGH SS III, p. 373.
  19. ↑ Iacobi de Guisia Annales Hanoniæ VIII.XII, MGH SS XXX Part 1, p. 114.

Források szerkesztés

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető.


Elődje:
–
Hainaut-i gróf
1. ? – 898
2. 908 – 915		 
 Utódja:
1. Sieghard hainaut-i gróf
2. II. Reginár hainaut-i gróf
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Reginár_hainaut-i_gróf&oldid=22775403”