I. Sápúr szászánida király

szászánida király

I. Sápúr (215 körül – 273 áprilisa) I. Ardasír fia, a Szászánida Birodalom királya (240273) volt. Folytatta az apja által megkezdett hódításokat, megszerezte Baktriát és Kasant, számos hadjáratot vezetett Róma ellen. Mélyen behatolt a Római Birodalom területére, meghódította Antiokheiát Szíriában (253 vagy 256) és legyőzte a római császárok közül III. Gordianust, Phillipus Arabst és Valerianust. Ez utóbbit az edesszai csata során 259-ben foglyul ejtette. I. Sápúr diadalait a lenyűgöző Naks-i-Rosztam-i domborműveken örökítették meg, valamint egy monumentális sziklafeliraton perzsa és görög nyelven Perszepolisz közelében.

I. Sápúr

Szászánida király
Uralkodási ideje
241 szeptembere 273 áprilisa
ElődjeI. Ardasír
UtódjaI. Hurmuz
Életrajzi adatok
UralkodóházSasanian dynasty
Született215 körül
Firuzabad (?)
Elhunyt273 áprilisa
Bisápur
ÉdesapjaI. Ardasír király
ÉdesanyjaMyrōd
Házastársa
  • unnamed daughter of Mihrak
  • Khwarranzem
  • Al-Nadirah
  • Domitica
GyermekeiI. Hurmuz
I. Bahrám király
Narszé király
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sápúr témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. Sápúr intenzív fejlesztési tervvel rendelkezett. Számos várost alapított, néhányat közülük a római területről érkező menekültek népesítettek be. E menekültek között voltak keresztények is, akik a Szászánida Birodalomban szabadon gyakorolhatták vallásukat. Vallási szempontból I. Sápúr különösen a manicheizmust favorizálta, megvédte Manit és manicheus térítőket küldött mindenfelé. Sápúr barátságba került egy Smuel nevű babiloni zsidó rabbival, s ez némileg kedvezőbb helyzetbe hozta a babiloni zsidóságot az őket elnyomó törvényekkel szemben.

A rómaiak elleni háborúi szerkesztés

 
I. Sápúr elfogja Valerianus császárt

Sápúr uralmának idejéből fennmaradt egy feljegyzés a perzsa hadjáratokról, amely végre nem római, hanem perzsa szemszögből készült. Egy Sápúr tetteit megörökítő hosszú feliratról van szó. A szöveget egy ma Kaábeji Zardust („Zoroaszter kockája”) néven ismert akhaimenida kori torony kőfalába vésték Naks-i-Rosztamban. A felirat három nyelven készült, szászánida (közép perzsa), pártus és görög nyelven. Ez a szászánida kor egyik legjelentősebb történelmi forrása. A király teljes címeinek felsorolásával kezdődik. Ardasír csak az árják királyainak királya volt, míg Sápúr már a nem árjáké is, ami arra vall, hogy nagy kiterjedésű, nem árja területeket is meghódított. Sápúr feliratának nagy része a rómaiakkal vívott csatáit beszéli el.

Első győzelmeit III. Gordianus és Philippus Arabs római császárok felett aratta. Az ütközetre 244-ben, szászánida területen került sor, nem messze Ktésziphóntól, ez is mutatja mekkora területeket vesztettek el a perzsák Sápúr trónra kerülése után, amikor a rómaiak visszahódították Harrán és Niszibisz városát. A perzsák döntő vereséget mértek a rómaiakra, a római császár is meghalt. Sápúr a perzsa győzelmet szikladomborművön örökítette meg, a reliefet új fővárosa, Bisápur („Sápúr kiválósága”) mellett, egy folyó szurdokának két szemközti falába vésette. Új elem a lovak között térdelő római figurája, aki esdekelve nyújtja kezét a király felé, s akiben Philippus Arabs könyörgő alakja jelenik meg. A domborműnél ekkor már egyetlen jelenetet nem láttak elegendőnek arra, hogy kifejezze Sápúr győzelmének jelentőségét, ezért a központi jelenetet a szászánida lovasságot és az adófizetőket ábrázoló kiegészítő képekkel keretezték. A két dombormű témája és kompozíciója hasonló: a király előtt térdeplő alak Philippus Arabs, a ló horpaszánál álló figura, akinek kezét Sápúr a markába szorítja Valerianus, a király lova eközben az ifjú Gordianus testén tapos.

Az Armenia feletti hatalom kérdése továbbra is gyakran szolgált ürügyül a háborúskodásra. Sápúr feltehetően szerepet játszott az arméniai király megöletésében. A meggyilkolt király fia Rómába menekült. A következő hadjáratra 256-ban került sor, s ez ismét fényes perzsa győzelmet hozott. A perzsák elfoglalták Arméniát és mélyen benyomultak Szíriába. Bevették a Római Birodalom keleti fővárosát, „Kelet szépséges koronáját”, az Orontész-parti Antiokheiát. A perzsák eltanulták a rómaiaktól az ostrom fortélyait, és egy óriási faltörő kost építettek, azzal döntötték le Antiokheia falait. Az ostrom után szétszedték a szerkezetet, és visszavitték magukkal egészen Harránig, s ott hevert egészen addig, míg száz évvel később I. Constantinus újból összeszereltette és felhasználta ellenük. Sápúr harmadik Róma elleni hadjárata volt az utolsó és egyben a legsikeresebb. Legjobb leírását a szászánida király maga fogalmazta meg. Valerianus császárnak és seregének összeomlásával és fogságba esésével Szíria és Kappadókia ki lett szolgáltatva a szászánida hadaknak. Antiokheia lakói biztosra vették, hogy Valerianus képes megállítani a perzsákat, s az utcákon sétálgattak, amikor a perzsák rajtuk ütöttek.

260 és 263 között I. Sápúr elvesztett néhány frissen meghódított területet, Odenatusszal, Palmüra királyával, Róma szövetségesével szemben.

Fejlesztő tevékenysége szerkesztés

A hadjáratok során rengeteg római esett a perzsák fogságába. A birodalom szerte letelepített rabok olcsó munkaerőt képeztek. Lenyűgözők lehettek hídjaik, az egyik ilyen híd a Kárun folyó fölött épült, és hossza elérte az 516 métert. 41 db jellegzetes római pillér támasztotta alá. A hagyomány Sápúrt és apját egyaránt városépítőként tartja számon. Sápúr az általa alapított városok közül Bisápurt szerette a legjobban, és egy új várost Huzesztánban – később Gundésápúr néven vált ismertté –, ahol sok foglyot telepített le, többek között Antiokheia keresztény püspökét.

Valláspolitikája szerkesztés

Sápúr toleráns ember hírében állott, aki engedélyezte a sokféle vallási kisebbségnek, a keresztényeknek, zsidóknak, buddhistáknak, hogy vallásukat szabadon gyakorolják birodalmában. Ő maga Mani próféta aktív támogatója volt, aki a király trónra kerülésének idején kezdte meg vallási tevékenységét. Mani megtérítette a király két bátyját, így hatalmas pártfogókra tett szert. Maga Sápúr megmaradt Zarathustra-hívőnek, de mélyen hatott rá Máni tanítása, aki azt hirdette, hogy az ő vallása a zoroasztriánus, keresztény és buddhista tanok beteljesedése. Talán abban a reményben, hogy olyan vallásra talált, amely képes lenne országának népeit egységbe fogni. Sápúr engedélyezte Maninak, hogy birodalmában szabadon járjon, s hirdesse tanait. Mani szerint Sápúr Bisápurban halt meg. Halálának időpontja kérdéses, vagy 270, vagy 273.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio Sasánida című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6  


Előző uralkodó:
I. Ardasír
Szászánida király
241273
 
Következő uralkodó:
I. Hurmuz