II. Ferenc József liechtensteini herceg
II. Ferenc József (Franz Josef Maria Aloys Alfred Karl Johannes Heinrich Michael Georg Ignatius Benediktus Gerhardus Majella von und zu Liechtenstein; 1906. augusztus 16. – 1989. november 13.) Liechtenstein fejedelme 1938 és 1989 között.
II. Ferenc József | |
Liechtenstein fejedelme | |
Uralkodási ideje | |
1938. július 25. – 1989. november 13. | |
Elődje | I. Ferenc |
Utódja | II. János Ádám |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Liechtenstein-ház |
Született | 1906. augusztus 16. Deutschlandsberg |
Elhunyt | 1989. november 13. (83 évesen) Grabs |
Nyughelye | Vaduz Cathedral |
Édesapja | Aloys von und zu Liechtenstein |
Édesanyja | Elisabeth Amalie von Habsburg |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Georgina von Wilczek |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Ferenc József témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésFerenc József 1906. augusztus 16-án született a Deutschlandsberg városában lévő Frauenthali kastélyban, Aloys von und zu Liechtenstein (az akkori uralkodó liechtensteni herceg, II. János unokaöccse) és Habsburg Erzsébet Amália főhercegnő első fiaként. Keresztapja Ferenc József császár volt. Gyerekkorát a család különböző ausztriai és morvaországi kastélyaiban töltötte (például 1911-1914 között Groß Ullersdorfban) és a természet közelsége meghatározta későbbi tanulmányai irányát. 1925-ben érettségizett a bécsi Schottengymnasiumban, majd a Bécsi Mezőgazdasági Főiskolán erdőgazdálkodást tanult és a család - akkor már Csehszlovákiához tartozó - sziléziai birtokait igazgatta. 1923-ban apja az ő javára lemondott a hercegség öröklési sorrendjében lévő helyéről (akkor az idős II. János uralkodott, utána öccse, I. Ferenc következett, de mivel mindketten gyermektelenek voltak, Aloys volt a következő trónörökös). Ferenc József 1927-ben segédkezett a Rajna árvízveszélyének elhárításában, 1930-ban pedig I. Ferenc helyettesének nevezte ki.
1938. március 30-án I. Ferenc rossz egészségi állapota miatt régensi hatalmat adott neki. Néhány hónappal később, július 25-én az uralkodó herceg meghalt és II. Ferenc József örökölte a Liechtensteni hercegséget és az ausztriai (akkor német megszállás alatt), morvaországi és sziléziai birtokokat. Röviddel azután, hogy a hercegi székhelyet áthelyezte Morvaországból Liechtensteinbe (ő volt az első uralkodó herceg aki így tett), 1938 őszén a Német birodalom bevonult Csehszlovákia Szudétavidékére.
A második világháború
szerkesztés1939-ben a liechtensteini náci párt (Volksdeutsche Bewegung in Liechtenstein, Liechtensteini Német Mozgalom) horogkeresztek égetésével megpróbálta kiprovokálni, hogy Németország vonuljon be a hercegségbe, de vezetőit letartóztatták. Az áprilisi választáson a két nagy párt (Progresszív Polgári Párt és Hazafias Szövetség) a szabályok megváltoztatásával megakadályozta a náci párt indulását. A második világháború kitörése után népszerűségük minimálisra csökkent. A háborúban Liechtenstein Svájchoz hasonlóan semlegesnek nyilvánította magát. A kis ország mintegy 400 menekültet fogadott be. 2005-ben nyilvánosságra került, hogy II. Ferenc József ausztriai birtokain a közeli strasshofi koncentrációs tábor zsidó foglyai dolgoztak. 1945 februárjában a család bécsi palotája súlyosan megrongálódott egy bombázás során. Májusban Liechtenstein befogadta a Wehrmachtban harcoló I. Orosz Nemzeti Hadsereg ötszáz katonáját és (egyetlen európai országként) megtagadta a Szovjetunió kiadatási követelését. Az oroszok végül Argentínában találtak menedéket. 400 zsidó menekült közül csak a gazdagabb 233-nak adott menekültjogot, a többit visszafordították.[1]
A háború után
szerkesztésA háború után Csehszlovákia és Lengyelország arra való hivatkozással, hogy német tulajdon, elkobozta a Liechtenstein-család morvaországi és sziléziai földjeit, mintegy 1600 km²-t.
A hercegség évekig gazdasági nehézségekkel küzdött, de aztán a szomszédos Svájcéhoz hasonló bankrendszert vezettek be, szigorú banktitokkal és Európa második legalacsonyabb iparűzési adóját vetették ki. Ezeknek az intézkedéseknek hála, Liechtenstein pénzügyi központtá vált és számos külföldi vállalkozás itt jegyezte be magát (ma a 37 ezer lakosra 73 ezer vállalkozás jut). A hercegség hamarosan a világ egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-jét kezdte produkálni.
1984-ben a hatalom nagy részét átadta fiának, II. János Ádámnak. Ugyanebben az évben Liechtensteinben (Európában utolsóként) a nők szavazati jogot kaptak.
II. Ferenc József 1989. november 13-án hunyt el, 26 nappal felesége halála után, a svájci Grabsban.
Családja
szerkesztésII. Ferenc József 1943-ban feleségül vette Georgina von Wilczek grófnőt (1921 – 1989). Öt gyermekük született:
- Johannes Adam Ferdinand Alois Josef Maria Marco d'Aviano Pius (1945 - ) Liechtenstein hercege
- Philipp Erasmus Alois Ferdinand Maria Sebaldus (1946 -)
- Nikolaus Ferdinand Maria Josef Raphael (1947 - )
- Norberta Elisabeth Maria Assunta Josefine Georgine (1950 -)
- Franz Joseph Wenzel Georg Maria (1962 – 1991)
Kitüntetései
szerkesztés- A Liechtensteini Hercegi Érdemrend nagykeresztje
- Aranygyapjas rend
- Az Osztrák Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
- A Megváltórend nagykeresztje (Görögország)
- A Szent Sír-rend nagykeresztje
- Az az Iráni Birodalmi Állam alapításának 2500. évfordulója emlékérme
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Arthur Charles Addington: Genealogisches Handbuch des Adels (GHdA). Genealogisches Handbuch der Fürstlichen Häuser. Fürstliche Häuser Band XIV. In: Deutsches Adelsarchiv e.V. (Hrsg.): GHdA. Band 100, Starke, Limburg an der Lahn 1991, ISBN 3-7980-0700-4, S. 65-84.
- Wilhelm Karl Prinz von Isenburg: Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. Band I. Die deutschen Staaten. 2., verbesserte Auflage. Stargardt, Marburg 1953
- Norbert Jansen: Franz Josef II., regierender Fürst von und zu Liechtenstein. Ein Porträt, mit einer kurzgefassten Geschichte des Landes und des Hauses Liechtenstein. Aus Anlass des 40. Regierungsjubiläums Seiner Durchlaucht Fürst Franz Josef II. von und zu Liechtenstein. Lehrmittelverlag, Vaduz 1978
- Detlef Schwennicke (Hrsg.): Europäische Stammtafeln. Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. Neue Folge. In: EST NF. Band III Herzogs- und Grafenhäuser des Heiligen Römischen Reiches, andere europäische Fürstenhäuser, Klostermann, Frankfurt am Main 1984
- Henning von Vogelsang, Fürst Hans-Adam II. von und zu Liechtenstein (Vorwort): Die Armee, die es nicht geben durfte. Russen in deutscher Uniform und ihre Rettung in Liechtenstein. Hess, Ulm 1995, ISBN 3-8733-6213-9.
- Harald Wanger: Die regierenden Fürsten von Liechtenstein. van Eck, Triesen FL 1995, ISBN 3-905501-22-8.
- Verfassung des Fürstentums Liechtenstein vom 5.Oktober 1921. In: Liechtensteinisches Landesgesetzblatt. Jahrgang 1921, Nummer 15, Ausgabe vom 24. Oktober 1921.
- Verfassungsgesetz vom 28.Juni 1984 über die Ergänzung und Abänderung der Verfassung vom 5. Oktober 1921. Einrichtung einer Stellvertretung. In: Liechtensteinisches Landesgesetzblatt, Jahrgang 1984, Nummer 28, Ausgabe vom 18. August 1984.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Franz Josef II. című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Előző uralkodó: I. Ferenc |
Következő uralkodó: II. János Ádám |