II. Henrik osztrák herceg
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
II. (Jasomirgott) Henrik (?, 1107 – Bécs, 1177. január 13.) osztrák őrgróf (1141–1156), majd herceg (1156–1177), rajnai palotagróf (1140–1141) és XI. Henrik néven bajor herceg (1141–1156).
II. Henrik | |
Osztrák herceg | |
Uralkodási ideje | |
1141 – 1177 | |
Elődje | IV. Lipót |
Utódja | V. Lipót |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Babenberg-ház |
Született | 1107[1][2] |
Elhunyt | 1177. január 13. (70 évesen) Bécs |
Nyughelye | Schottenstift, Bécs |
Édesapja | III. Lipót osztrák őrgróf |
Édesanyja | Németországi Ágnes bajor hercegnő |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Henrik témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésIII. Lipót fiaként először rajnai palotagróf lett. Később bajor herceggé és osztrák őrgróffá is koronázták öccse, IV. Lipót korai halála után. A Welfek és a Staufok a Német-Római Császárságért folytatott harcában az egyre nagyobb hatalomhoz jutó Staufok végül eltávolították a Welf X. (Büszke) Henrik bajor herceget és a Bajor Hercegséget támogatóiknak, a Babenbergeknek adományozták. Az új császár, I. Frigyes a gyenge lábakon álló békét azzal próbálta meg alátámasztani, hogy 1156. szeptember 8-án kiadta a Privilegium Minus-t, melyben visszaadta Bajorországot Büszke Henrik fiának, Oroszlán Henriknek és cserébe az Osztrák őrgrófságot hercegségi rangra emelte és teljes mértékben függetlenítette Bajorországtól.
Apjától eltérően, aki Klosterneuburgban rendezte be a családi rezidenciát, Henrik 1145-ben áthelyezte központját Bécsbe. Kiépítette a modern Ausztria fővárosát, mely csak ekkor múlta felül Kremst, Melket vagy Klosterneuburgot. Ettől kezdve a történelem folyamán végig Bécs volt Ausztria fővárosa. 1147-ben felépült a Szent István-dóm, amely a város szembetűnő jelképe lett. 1155-ben Henrik felépítette a Schottenstift monostort, amelynek udvarában azóta is ott áll az első osztrák herceg szobra.
1142-ben Henrik feleségül vette Supplinburgi Gertrúdot, III. Lothár német-római császár unokahúgát. 1148-ban pedig Theodóra Komnénével, I. Mánuel bizánci császár unokahúgával kötött házasságot. Mindkét házasság a Babenberg-dinasztia hatalmas befolyását mutatta Közép-Európában.
Henrik bátyja volt a híres krónikás Freisingi Ottó, nővére pedig Babenberg Judit, V. Vilmos monteferrati őrgróf felesége.
Az első osztrák herceg mellékneve, a Jasomirgott, először a 13. században jelent meg egy dokumentumban Jochsamergott formában. Jelentése tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szó az arab nyelvből származik, abból a korból, amikor Henrik részt vett a második keresztes hadjáratban (1146). Egy népszerűbb teória szerint viszont a név a "Ja so mir Gott helfe" kijelentés összevonásából származott, melynek jelentése "Isten engem úgy segéljen".
Emlékezete
szerkesztésCarrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.
Jegyzetek
szerkesztésKapcsolódó szócikk
szerkesztés
Előző uralkodó: I. Rheinnecki Ottó |
Következő uralkodó: II. Stahlecki Hermann |
Előző uralkodó: IV. Lipót |
Következő uralkodó: nem volt |
Előző uralkodó: III. Konrád |
Következő uralkodó: XII. Henrik |
Előző uralkodó: nem volt |
Következő uralkodó: V. Lipót |