II. Henrik osztrák herceg

II. (Jasomirgott) Henrik (1107[1][2]1177. január 13.) osztrák őrgróf (11411156), majd herceg (11561177), rajnai palotagróf (11401141) és XI. Henrik néven bajor herceg (11411156).

II. Henrik
Herzog Heinrich II. Babenberg.jpg

Osztrák herceg
Uralkodási ideje
1141   1177
Elődje IV. Lipót
Utódja V. Lipót
Életrajzi adatok
Uralkodóház Babenberg-ház
Született 1107[1][2]
Elhunyt 1177. január 13. (70 évesen)
Bécs
NyughelyeSchottenstift, Bécs
Édesapja III. Lipót osztrák őrgróf
Édesanyja Németországi Ágnes bajor hercegnő
Testvére(i)
Házastársa
Gyermekei
Gules a fess argent.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Henrik témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
II. Henrik emlékműve Bécsben

III. Lipót fiaként először rajnai palotagróf lett. Később bajor herceggé és osztrák őrgróffá is koronázták öccse, IV. Lipót korai halála után. A Welfek és a Staufok a Német-Római Császárságért folytatott harcában az egyre nagyobb hatalomhoz jutó Staufok végül eltávolították a Welf X. (Büszke) Henrik bajor herceget és a Bajor Hercegséget támogatóiknak, a Babenbergeknek adományozták. Az új császár, I. Frigyes a gyenge lábakon álló békét azzal próbálta meg alátámasztani, hogy 1156. szeptember 8-án kiadta a Privilegium Minus-t, melyben visszaadta Bajorországot Büszke Henrik fiának, Oroszlán Henriknek és cserébe az Osztrák őrgrófságot hercegségi rangra emelte és teljes mértékben függetlenítette Bajorországtól.

 
II. Henrik szobra Bécsben

Apjától eltérően, aki Klosterneuburgban rendezte be a családi rezidenciát, Henrik 1145-ben áthelyezte központját Bécsbe. Kiépítette a modern Ausztria fővárosát, mely csak ekkor múlta felül Kremst, Melket vagy Klosterneuburgot. Ettől kezdve a történelem folyamán végig Bécs volt Ausztria fővárosa. 1147-ben felépült a Szent István-dóm, amely a város szembetűnő jelképe lett. 1155-ben Henrik felépítette a Schottenstift monostort, amelynek udvarában azóta is ott áll az első osztrák herceg szobra.

1142-ben Henrik feleségül vette Supplinburgi Gertrúdot, III. Lothár német-római császár unokahúgát. 1148-ban pedig Theodóra Komnénével, I. Mánuel bizánci császár unokahúgával kötött házasságot. Mindkét házasság a Babenberg-dinasztia hatalmas befolyását mutatta Közép-Európában.

Henrik bátyja volt a híres krónikás Freisingi Ottó, nővére pedig Babenberg Judit, V. Vilmos monteferrati őrgróf felesége.

Az első osztrák herceg mellékneve, a Jasomirgott, először a 13. században jelent meg egy dokumentumban Jochsamergott formában. Jelentése tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szó az arab nyelvből származik, abból a korból, amikor Henrik részt vett a második keresztes hadjáratban (1146). Egy népszerűbb teória szerint viszont a név a "Ja so mir Gott helfe" kijelentés összevonásából származott, melynek jelentése "Isten engem úgy segéljen".

EmlékezeteSzerkesztés

Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.

JegyzetekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés


Előző uralkodó:
I. Rheinnecki Ottó
Rajnai palotagróf
11401141
 
Következő uralkodó:
II. Stahlecki Hermann
Előző uralkodó:
IV. Lipót
Ausztria őrgrófja
11411156
 
Következő uralkodó:
nem volt
Előző uralkodó:
III. Konrád
Bajorország hercege
11421156
 
Következő uralkodó:
XII. Henrik
Előző uralkodó:
nem volt
Ausztria hercege
11561177
 
Következő uralkodó:
V. Lipót