Főmenü megnyitása

XV. Arsak pártus király

(II. Orodész szócikkből átirányítva)

XV. Arsak vagy II. Oródész (más írásmóddal: Hürodész), (? – Kr. e. 37[1] vagy Kr. e. 36[1]) a pártus király Kr. e. 57[1]-től haláláig.

XV. Arsak
Coin of Orodes II of Parthia.jpg

Pártus király
II. Oródész
Uralkodási ideje
Kr. e. 57 Kr. e. 38
Elődje XIV. Arsak
Utódja XVI. Arsak
Uralkodóház Arsacid dynasty of Parthia
Született nem ismert
Elhunyt i. e. 38
Ray
Édesapja XIII. Arsak pártus király
Házastársa Laodice of Parthia
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz XV. Arsak témájú médiaállományokat.
II. Orodes ezüst drachmája az ecbatanai pénzverdéből. Jelenleg magyarországi magángyűjteményben található

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Fivérével, III. Mithridatésszal részt vett édesapja, III. Phraatész meggyilkolásában,[1] de később kiszorította testvérét a hatalomból.[1] Amikor Mithridatész elfoglalta Szeleukeiát, és Bebilónt, Oródész lerohanta ezeket a városokat, és azonnal kivégeztette fivérét.[1] Kíséretével sem bánt kíméletesebben; kivégeztette tábornokát is,[1] aki Észak-Mezopotámiában, Carrhae (Haran[1]) mellett Kr. e. 53-ban szétverte Marcus Licinius Crassus római triumvir seregét.[1] A római Syriába indított pártus betörések Oródész kedvenc fia és feltehetően társkirálya, Pakorosz halálával hirtelen véget értek.[1] A fia elvesztése miatt megtört Oródészt másik fia, a későbbi IV. Phraatész ölette meg.[1]

KrónikaSzerkesztés

Marcus Iunius Iustinus így ír Arszakészről (Világkrónika, XLII: IV, V):

„IV. (III. Mithridatész elmenekülése után) A megüresedett trónt testvére, Orodes foglalta el (Kr. e. 57). Orodes ezután sokáig ostromolta Babyloniát, ahová Mithridates menekült, és kiéheztetéssel kényszerítette megadásra a város lakóit. Mithridates pedig, bízva a rokoni kapcsolatban, önként adta meg magát Orodesnek. Orodes azonban inkább az ellenséget látta benne, mint a testvért, és a saját szeme előtt kivégeztette (Kr. e. 55). Ezek után a rómaiakkal viselt háborút, és a fővezért Crassust fiával és az egész római sereggel együtt elpusztította (Kr. e. 54, kharrai csata). Amikor Orodes fiát, Pacorust megbízták a római háborúban megmaradtak üldözésével, Syriában nagy haditetteket hajtott végre (Kr. e. 51), de atyja előtt gyanússá vált és visszahívták. Távollétében a parthusok Syriában hagyott seregét Cassius, Crassus quaestora összes vezéreivel együtt lekaszabolta.
[...] (új háború, majd a pártus vereség és Pacorus elestének a leírása következik) Amikor ezeket hírül vitték Parthiába, Pacorus atyját, Orodest, aki még kevéssel azelőtt is úgy tudta, hogy a parthusok elpusztították Syriát és elfoglalták Ásiát, és aki azzal dicsekedett, hogy Pacorus a rómaiak felett is győzedelmeskedett, most, amikor értesült fia haláláról és hadseregének romlásáról, előbb a fájdalom, majd az őrület kerítette hatalmába: hosszú napokon keresztül senkihez sem szólt, nem vett magához ételt, egy hangot sem ejtett ki, úgy hogy azt hitték, megnémult. Még sok-sok nap múlva is, amikor a fájdalom már engedte beszélni, csak Pacorust emlegette, senki mást. Úgy tűnt neki, hogy Pacorust látja, Pacorust hallja, hogy vele beszélget és vele álldogál; néha meg mint elveszettet siratta. Később, a hosszú gyász után, más miatt aggodalmaskodott a szerencsétlen öreg: harminc fia közül kit jelöljön királynak Pacorus helyébe. A sok ágyas, akiktől ennyi fia született, mind a maga gyermekéért izgult, mintegy ostrom alatt tartva az öreg ember lelkét. Ám Parthia végzete úgy hozta magával, ahol már szinte szokássá vált, hogy atyagyilkosok legyenek a királyaik, hogy most is valamennyiük közül a legelvetemültebbet tegyék meg királynak. Ennek is Phraates volt a neve.
V. Ez tehát azonnal végez atyjával
(Kr. e. 37) – mintha nem lett volna amúgy is a halálán; legyilkolja mint a harminc testvérét.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 522. oldal
  2. Marcus Iunianus Iustinus: Világkrónika a kezdetektől Augustusig: Fülöp királynak és utódainak története. Szerk. Adamik Lajos, ford. Horváth János. Békéscsaba: Helikon Kiadó. 1992. ISBN 963 208 056 4  , 300–301. oldal

Egyéb hivatkozásSzerkesztés

  • Encyclopædia Britannica Eleventh Edition
  • Plutarch, Dio Cassius


Előző uralkodó:
XIII. Arsak
Pártus király
Kr. e. 57Kr. e. 38
 
Következő uralkodó:
XVI. Arsak