Wikipédia

II. Péter szicíliai király

Trinacria királya
Ez a szócikk a szicíliai királyról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Péter (egyértelműsítő lap).

II. Péter (Catania, Szicília, 1304/05. július 24. – Calascibetta,[1] Szicília, 1342. augusztus 15.), szicíliai olaszul: Petru II di Sicilia, katalánul: Pere II de Sicília, olaszul: Pietro di Sicilia, Szicília királya.[2] A Barcelonai-ház szicíliai királyi ágának a tagja. Anyja révén V. István magyar király dédunokája. I. (Pfalzi) Rupert (1352–1410) német király anyai nagyapja.

II. Péter
Aragóniai Péter
Szicíliai Királyság királya
II. Péter (Pietro II)
Uralkodási ideje
1337. június 25. – 1342. augusztus 15.
KoronázásaPalermo
1321. június 19.
ElődjeII. Frigyes
UtódjaI. (Gyermek) Lajos
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1304/05. július 24.
Catania
Elhunyt1342. augusztus 15. (37 évesen)
Calascibetta
NyughelyeSzűz Mária Mennybemenetele Székesegyház, Palermo
ÉdesapjaII. Frigyes szicíliai király (1271–1337)
ÉdesanyjaAnjou Eleonóra nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő (1289–1341)
Testvére(i)
HázastársaGörzi Erzsébet karintiai hercegnő (1298–1352)
GyermekeiFeleségétől:
1. Frigyes (–1324)
2. Konstancia (1324 körül–1355)
3. Eleonóra (1325–1375)
4. Beatrix (1326–1365)
5. Eufémia (1330 körül–1359)
6. Jolán (1334 körül–fiatalon)
7. Lajos (1337/38–1355)
8. János (1340 körül–1353)
9. Blanka (1342 körül–1374)
10. Frigyes (1342–1377)
Házasságon kívüli kapcsolatból:
11. Roland (Orlando)
12. Jakab
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Apja II. Frigyes szicíliai (trinacriai) király, III. Péter aragón királynak és I. Péter néven szicíliai királynak, valamint Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnőnek, I. (Hohenstaufen) Manfréd (1232–1266) szicíliai király és Beatrix savoyai hercegnő[3] lányának volt a fia. Anyja Anjou Eleonóra nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő, II. Károly szicíliai (nápolyi) királynak és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnőnek, V. István magyar király és Kun Erzsébet lányának a lánya.

II. Frigyes 1314. június 2-án a szicíliai parlamenttel elfogadtatta az új trónöröklési törvényt, mely szerint Frigyes és Eleonóra elsőszülött fia, Péter szicíliai királyi herceg fogja örökölni a királyságot, mely 1314. augusztus 9-én újra a Szicíliai Királyság nevet vette fel.

II. Frigyes ezen intézkedései az 1302. augusztus 29-én a nápolyi székhelyű Szicíliai Királysággal megkötött caltabellottai[4] béke rendelkezéseit tették semmissé, melynek értelmében Péter apja, II. Frigyes csak a saját élete tartamáig uralkodhatna Szicília szigete felett, melyet feleségének, Péter anyjának, Eleonórának a hozományaként igazgathat, de Frigyes halála után a sziget visszaszáll az Anjou-házra, és a két Szicília egy uralkodó alatt egyesül, Szicíliát a gyermekei nem örökölhetik. A béke-megállapodásban még azt is kikötötték, hogy II. Frigyes Szicília sziget uralkodójaként a Trinacria királya címet viseli, a Szicília királya cím pedig a nápolyi központú országrészt illeti. Kikötötték még, hogy Eleonóra és II. Frigyes leendő fiai, így Péter is új királyságokat kapnak majd, vagy pénzbeli kárpótlásban részesülnek Szicília öröksége helyett.

II. Frigyes biztosra ment, ezért 1321. április 18-án Péter trónörököst társuralkodóvá nevezte ki, megtette királyi helytartóvá (fővikáriussá), majd másnap, 1321. április 19-én Szicília királyává koronáztatta II. Péter néven, annak ellenére, hogy XXII. János pápa kiközösítette Péter apját.[5]

II. Péter ifjabb szicíliai király 1322. április 23-án Cataniában feleségül vette Görzi Erzsébet karintiai hercegnőt, II. Ottó karintiai herceg és Piast Eufémia liegnitzi hercegnő leányát. Görzi Erzsébet apja, II. Ottó Bajor Erzsébet német, szicíliai és jeruzsálemi királynénak, IV. Konrád német király özvegyének volt a fia annak második házasságából II. Menyhért karintiai herceggel. Péter feleségénak anyja, Piast Eufémia Boldog Jolán lengyel hercegnének, IV. Béla magyar király lányának volt az anyai unokája, valamint Piast Erzsébet magyar királynénak az elsőfokú unokatestvére.

A szicíliai királyi család számára fontos volt, hogy Péter felesége egykori királynéjuknak, IV. Konrád feleségének, Bajor Erzsébetnek volt az unokája. Ezzel akarták legitimizálni uralmukat Szicília felett. Péter királyi rangban fővikáriusi pozíciót töltött be apja, II. Frigyes szicíliai király haláláig, így felesége is rögtön elnyerte a királynéi címet, bár tényleges uralkodók férjével csak apósa halálával, 1337-ben lettek. Férje halála után régensi tisztet töltött be kiskorú fia, Lajos nevében.

II. Péter 1342. augusztus 15-én Calascibetta[1] városában halt meg, és a Palermói Székesegyházban nyugszik.

Gyermekei szerkesztés

Ősei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Calascibetta szicíliai olaszul: Calatascibetta, latinul: Calataxibetta.
  2. ↑ 1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-éig és 1372. augusztus 20-ától 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  3. ↑ Savoyai Beatrix szicíliai királyné IV. Amadé savoyai gróf lányaként jött a világra.
  4. ↑ Caltabellotta szicíliai olaszul: Cataviddotta.
  5. ↑ A kiközösítés alól csak XXII. János utódja, XII. Benedek pápa oldozta fel II. Frigyest 1335-ben.

Irodalom szerkesztés

  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

Külső hivatkozások szerkesztés


Előző
II. Frigyes 		Szicília királya  
1337 – 1342 		Következő
I. (Gyermek) Lajos
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Péter_szicíliai_király&oldid=23526082”