II. Sepenupet

ókori egyiptomi hercegnő, papnő, Ámon isteni felesége
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. szeptember 20.

II. Sepenupet (Henutnoferumut Irietré) ókori egyiptomi papnő, Ámon isteni felesége a XXV. dinasztia idején. Piye fáraó lánya, Taharka testvére. Elődje Piye testvére, I. Amenirdisz volt, aki örökbe fogadta. Taharka uralmának kezdetétől I. Pszammetik 9. uralkodási évéig volt hatalmon. Építkezéseket folytatott Karnakban.[1] Hatalommegosztási egyezséget kötött Théba polgármesterével, Montuemhattal.[2]

I. Sepenupet
előd
Ámon isteni
felesége
utód
I. Amenirdisz
II. Amenirdisz

Sepenupet szobra az Alexandriai Nemzeti Múzeumban
Sepenupet szobra az Alexandriai Nemzeti Múzeumban

Uralkodásai. e. 700 körül – 650
PrenomenHenutneferumut Irietré
Nomen
<
S
p Z9
wp
t
>

Sepenupet
ApjaPiye
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sepenupet témájú médiaállományokat.

Örökbe fogadta utódjául unokahúgát, Taharka lányát, II. Amenirdiszt.[2] Az Egyiptomot az asszír megszállás után újraegyesítő I. Pszammetik i. e. 656 márciusában örökbe fogadtatta Sepenupettel saját lányát, Nitókriszt, az erről fennmaradt dokumentum az ún. Örökbefogadási sztélé.[3][4] II. Amenirdisz, majd I. Nitókrisz követte a főpapnői székben, bár van olyan elmélet, mely szerint Amenirdiszt kihagyva egyenesen Nitókrisz követte.[5]

Ábrázolják a Vádi Gaszuszban I. Nitókrisszal. Fennmaradt egy szfinxe és három szobra, valamint más kis tárgya. Medinet Habuban temették el.[1]

Sepenupet neve egy feliraton


  1. a b Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.240
  2. a b Michael Rice, Who's Who in Ancient Egypt, Routledge 2001, p.189
  3. J. H. Breasted, Ancient Records of Egypt, Part Four: "The Adoption Stela of Nitocris" §§ 945
  4. Sergio Donadoni, The Egyptians, University of Chicago Press 1997, ISBN 0226155560 p.141
  5. Aidan Dodson: The Problem of Amenirdis II and the Heirs to the Office of the God's Wife of Amun During the Twenty-sixth Dynasty. The Journal of Egyptian Archaeology, vol. 88, 2002. pp.179–186