II. Simeon bolgár cár

Bulgária uralkodója, miniszterelnöke

II. Simeon, teljes polgári nevén Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki (bolgárul: Симеон Борисов Сакскобурготски; Szófia, 1937. június 16. –) Bulgária utolsó cárja (19431946 között), később hazatérve miniszterelnöke (20012005). III. Borisz cár és Savoyai Johanna (Giovanna di Savoia) olasz királyi hercegnő gyermeke trónra lépéséig a „tarnovói herceg” titulust viselte.

Szimeon Szakszkoburgotszki
Bolgár cár
Hivatali idő
1943. augusztus 28. – 1946. szeptember 15.
ElődIII. Borisz bolgár cár
Bulgária 47. miniszterelnöke
Hivatali idő
2001. július 24. – 2005. augusztus 17.
ElődIvan Kosztov
UtódSzergej Sztanisev

Született1937. június 16. (86 éves)
Szófia, Bulgária
PártMásodik Szimeon Nemzeti Mozgalom

SzüleiJohanna bolgár cárné
III. Borisz bolgár cár
HázastársaMargarita Gomez-Acebo y Cejuela
Gyermekei
  • Kardam
  • Kyril, Prince of Preslav
  • Kubrat de Bulgaria
  • Konstantin-Assen, Prince of Vidin
  • Princess Kalina of Bulgaria
Foglalkozásüzletember
Iskolái
  • Valley Forge Military Academy and College
  • Victoria College
Vallásortodox

Díjak
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Adopted Son of Madrid (2004)
  • Cirill és Metód Érdemrend
  • Order of Bravery
  • Szent Sándor Rend
  • Sztara Planina Érdemrend
  • Knight of the Order of the Most Holy Annunciation
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Order of the Redeemer
  • máltai lovagrend
  • Coburg díszpolgára (2005)
  • Order of Independence
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Knight Grand Cross of the Order of Leopold II (Belgium)
  • collar of the Order of the Golden Fleece (2004)
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus

Szimeon Szakszkoburgotszki aláírása
Szimeon Szakszkoburgotszki aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szimeon Szakszkoburgotszki témájú médiaállományokat.

Életrajza szerkesztés

Gyermekkora és uralkodása szerkesztés

1937-ben Szófiában született, a Szász–Coburg–Gotha dinasztiából származó III. Borisz cár, 1918-1943 között Bulgária uralkodójának és Savoyai Johanna olasz királyi hercegnőnek fiaként. 1943-ban, 6 éves korában apja halálát követően Bulgária cárjává nyilvánították, azonban kiskorúsága miatt az államfői hatalmat háromtagú kormányzótanács gyakorolta helyette. Miután az ország kilépett a háborúból, a három régenst letartóztatták és 1945. február 2-án kivégezték, majd újabb régens vette át az irányítást, de 1946 szeptember 8-án a szovjet Vörös Hadsereg által megszállt Bulgária köztársasági államformát vett fel, a gyermekcár pedig emigrációba kényszerült.[1]

Emigrációban szerkesztés

1946–1951 között Egyiptomban élt, itt végezte el a brit katonai kollégiumot Alexandriában. 1951-ben ötven évre átköltözött Spanyolországba, itt 1955-ben, nagykorúsága elérése idején, spanyolországi emigrációban saját magát Bulgária cárjává nyilvánította. 19581959-ben az Amerikai Egyesült Államokban elvégezte a Valley Forge Military Academy and College katonai iskolát, melyet altiszti rangban hagyott el.

Később az üzleti életben helyezkedett el, különböző marokkói cégeket képviselt Madridban.[forrás?]

Visszatérése Bulgáriába, új politikai szerepvállalása szerkesztés

 
II. Simeon és felesége 2017-ben La Wantzenau-ban

1989-től kezdődően újra bekapcsolódott a bolgár politikai életbe.[forrás?] 1996-ban visszatért Bulgáriába és a korábbi királyi tulajdon jelentős részét visszaszerezte. 2001-ben véglegesen hazatért Bulgáriába, saját pártot alapított (Második Szimeon Nemzeti Mozgalom), mely 49%-os eredményt szerzett a 2001-es parlamenti választásokon a 240 parlamenti mandátum felét megszerezve. Pártja koalícióra lépett a török kisebbség pártjával (Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért) és 2001. július 24-én Szimeon Szakszkoburgotszki néven ő lett Bulgária miniszterelnöke. Miniszterelnökként az ország Európai Unióhoz és NATO-hoz való csatlakozásáért dolgozott. Bulgária 2004-ben miniszterelnöki ciklusa alatt csatlakozott a katonai szövetséghez.[1]

Cári címéről de jure sosem, de facto 2001-ben mondott le, amikor miniszterelnökké választása alkalmából a bolgár parlamentben esküt tett a új alkotmányra, mely Bulgáriát köztársaságként határozta meg.[2]

A 2005-ös választásokon pártja második helyet ért el a Bolgár Szocialista Párt mögött.[1] A szocialisták nem tudtak egyedül kormányt alakítani, így elhúzódó válság után koalícióra léptek a korábbi kormánypártokkal: a Második Szimeon Nemzeti Mozgalommal és a török párttal.[3] Pártja nevét 2007-ben Stabilitás és Felemelkedés Nemzeti Mozgalom-ra változtatták. További választásokon Szimeon pártja nem jutott be a parlamentbe.

Családja szerkesztés

1962. január 21-én feleségül vette Margarita Gomez-Acebo y Cejuelát, egy spanyol származású nemesi hölgyet. A házasságból négy fiú és egy leány született:[4][5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Encyclopædia Britannica
  2. Index, 2001.08.02.
  3. BBC, 2005.08.15.
  4. Marek, Miroslav: Wettin/Sachsen-Coburg-Gotha. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  5. Theroff, Paul: Bulgaria. (Hozzáférés: 2014. június 18.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Előző uralkodó:
III. Borisz
Bulgária cárja
19431946
 
Következő uralkodó:
(köztársaság)