III. Andronikosz bizánci császár
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
III. (Palaiologosz) Andronikosz, magyarosan III. András (ógörögül: Ανδρόνικος Γʹ Παλαιολόγος, (Konstantinápoly, 1297. március 25. – Konstantinápoly, 1341. június 15.) bizánci császár 1328-tól haláláig.
| III. Andronikosz | |
 | |
| Bizánci császár | |
| Uralkodási ideje | |
| 1328. május 23. – 1341. június 15. | |
| Koronázása | 1325. február 2. (társcsászárként) |
| Elődje | II. Andronikosz |
| Utódja | V. Ióannész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Palaiologosz-ház |
| Született |
1297. március 25. Konstantinápoly |
| Elhunyt |
1341. június 15. (44 évesen) Konstantinápoly |
| Édesapja | IX. Mikhaél bizánci császár (1277–1320) |
| Édesanyja | Szaven-Pahlavuni Mária (Rita) örmény királyi hercegnő (1278/79–1333) |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
1. Braunschweigi Adelhaid (Irén) 2. Savoyai Anna |
| Gyermekei |
1. házasságából: 1. N. (fiú) 2. házasságából: 2. Ióannész 3. Mihály 4. Mária 5. Eiréné (Mária) Házasságon kívüli kapcsolatából: 6. Eiréné trapezunti császárné és uralkodónő 7. Bajalun, az Arany Horda kánnéja |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Andronikosz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete Szerkesztés
II. Andronikosz unokájától (társuralkodója, az 1320-ban elhunyt Mikhaél fiától) ifjúkori agresszív viselkedése miatt vette el az öröklés jogát, erre az ifjú fellázadt, és erős pártjával rákényszerítette nagyapjára, hogy társcsászárává tegye.
A konfliktus természetesen ismét kirobbant, és 1328-ban – bolgár segítséggel – III. Andronikosz lemondatta elődjét. Uralmát – melynek ideje alatt minisztere a később VI. Ióannész néven trónra lépő Johannesz Kantakuzénosz volt – folyamatos háborúskodás töltötte ki. Keleten az oszmánok majdnem egész Kis-Ázsiát meghódították (Orhán 1331-ben foglalta el Nikaiát, 1337-ben pedig Nikomédia (ma Izmit) is elesett). Andronikosz Thesszáliában és Epiruszi Despotátusban kárpótolta magát (ez utóbbit 1337-ben meg is szüntette egy időre), ám szerzeményeit még életében elfoglalták a Dusán István által vezetett szerbek. A flottával már szerencsésebben járt: miután újjászervezte, visszaszerezte Khioszt és Leszboszt a genovaiaktól. A trónon fia, Ióannész követte.
| Előző uralkodó: II. Andronikosz |
|
Következő uralkodó: V. Ióannész |
