III. Artakhsaszjá perzsa király
III. Artakhsaszjá (görög Ἀρταξέρξης, III. Artaxerxész, óperzsa 𐎠𐎼𐎫𐏋𐎠𐏂𐎠, Artaxšaçā, újperzsa اردشیر, Ardašīr [ærdæˈʃiːr], Kr. e. 425 k. – Kr. e. 338 augusztusa/szeptembere[1]) perzsa király Kr. e. 358-tól haláláig. Melléknevén Ókhosz.
| III. Artakhsaszjá | |
 | |
| Perzsia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 358 – Kr. e. 338 | |
| Elődje | II. Artakhsaszjá |
| Utódja | IV. Artakhsaszjá |
| Egyiptom fáraója | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 342 – Kr. e. 338 | |
| Elődje | Nahthórhebit |
| Utódja | IV. Artakhsaszjá |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Akhaimenida-ház |
| Született | Kr. e. 425 körül |
| Elhunyt | Kr. e. 338 augusztusa/ szeptembere (kb. 80–90 évesen) Babilon |
| Nyughelye | Perszepolisz |
| Édesapja | II. Artakhsaszjá |
| Édesanyja | Sztateira |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Atossa |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Artakhsaszjá témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Trónra lépése szerkesztés
II. Artakhsaszjá természetes fiaként született, és édesapja halála, illetve összes rokona kivégeztetése után lépett a trónra.[2] Erélyes és szerencsés király volt, aki az uralkodóház tekintélyét még egyszer egész birodalmában helyreállította.[2]
Háborúi szerkesztés
A fellázadt Artabaszosz szatrapát legyőzte és Szidónt feldúlta.[2] Háborúiban görög zsoldosok segítették,[3] hadvezére, Mentór Kr. e. 350-ben megtámadta Egyiptomot, mire Nahthórhebit kénytelen volt kincseivel együtt Etiópiába menekülni.[2] Hogy a makedónok előrenyomulásának útját állja, támogatta görögöket.[2]
E kényúrnak sikerült az uralkodóház tekintélyét az egész birodalomban még egyszer helyreállítania.[3]
Később azonban teljesen átengedte magát Bagoasz egyiptomi eunuch befolyásának,[3] aki Kr. e. 338-ban megmérgezte; a trónon fia, Arsaka követte.[2] Egyiptom örömmel fogadta ezt a hírt és legyőzőjének tragikus sorsában megtorlást látott az általa megsértett istenségek részéről.[4] Csakhamar azt beszélték, hogy Bagoasz, mint egyiptomi származású ember, csakis azért ölte meg Artakhsaszját, hogy bosszút álljon rajta az Ápisz meggyilkolásáért; a nagy király tetemét odadobta a macskáknak, maga is evett belőle s a csontjaiból sípokat és késnyeleket csináltatott.[4]
Krónika szerkesztés
Marcus Iunianus Iustinus így ír Artakhsaszjáról (Világkrónika, X:III):
„III. Az ország öröksége Ochusra szállott, aki (az édesapja ellenihez) hasonló összeesküvéstől tartva, a királyi palotát rokonainak legyilkolásával és a főemberek kiirtásával fertőzte meg: semmiféle könyörület nem volt benne sem a vér, sem a nem, sem a kor iránt, nehogy véletlenül ártatlanabbnak tartsák atyagyilkos testvéreinél! Így mintegy megtisztogatván az országot, háborút indít Cadusia lakói ellen.[5]”
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Artaxerxes III Ochus (angol nyelven). Livius.org. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ a b c d e f Bokor József (szerk.). Artaxerxés, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ a b c Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Artaxerxes (3)
- ↑ a b Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet I. kötet. IV. rész XIV. fejezet: A perzsa birodalom hanyatlása és bukása.
- ↑ Marcus Iunianus Iustinus: Világkrónika a kezdetektől Augustusig: Fülöp királynak és utódainak története. Szerk. Adamik Lajos, ford. Horváth János. Békéscsaba: Helikon Kiadó. 1992. ISBN 963 208 056 4 , 101. oldal
| Előző uralkodó: II. Artakhsaszjá |
|
Következő uralkodó: Artakhsaszjá Arsaka |
