Főmenü megnyitása

III. Tukulti-apil-ésarra (uralkodott Kr. e. 745Kr. e. 727) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt, aki a mintegy 60 éven át tartó stagnálásból kivezette Asszíriát, elindítva a birodalmat a legnagyobb, egyben legutolsó virágkor felé. A Biblia ószövetségi könyveiben Tiglat-Pileszer, Tiglat-Pilészár, Tiglatpilezer néven szerepelt.[1] Babilon királyaként trónneve Púlu volt.

III. Tukulti-apil-ésarra
III. Tukulti-apil-Ésarra ábrázolása egy sztélén (London, British Museum)
III. Tukulti-apil-Ésarra ábrázolása egy sztélén (London, British Museum)

Asszír király
Uralkodási ideje
Kr. e. 745 Kr. e. 727
Elődje V. Assur-nirári
Utódja V. Sulmánu-asarídu
Életrajzi adatok
Született nem ismert
Elhunyt Kr. e. 727
Édesapja III. Adad-nirári(?)
Édesanyja ismeretlen
Házastársa Jaba
Gyermekei V. Sulmánu-asarídu
II. Sarrukín
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Tukulti-apil-ésarra témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Bitorló a trónonSzerkesztés

Kr. e. 746-ban, nem sokkal III. Tukulti-apil-Ésarra trónra lépése előtt lázadás tört ki V. Assur-nirári asszír király ellen. Bár az események pontos menete nem ismert, ezt követően került hatalomra az új király, akinek származásáról feliratai hallgatnak – ahol említést tesznek róla, ott az ekkor már mintegy negyven éve halott III. Adad-nirárit jelölik meg apjaként. Valószínűsíthető azonban, hogy Tukulti-apil-Ésarra magas rangú katonatisztből lett trónbitorlóvá.

ReformokSzerkesztés

III. Tukulti-apil-ésarra idején vált az Újasszír Birodalom hálózati birodalomból („network empire”) igazi territoriális államalakulattá. Urartui mintára megszüntette a korábbi nagy tartományokat, és az új provinciák élére inkább eunuchokat nevezett ki, hogy garantálja hűségüket. Mi több, a hadsereget is jelentősen átszervezte. A történelem folyamán először állt fel állandó haderő (az ún. kiszir sarrúti), amelyet több hadseregre bontva több hadszíntéren lehetett bevetni. A király értelemszerűen csak az egyik sereget vezethette, ám a többi irányításáról is ő döntött. Hogy minden zökkenőmentesen működjön, rendkívül fejlett „vezérkar” alakult ki.

Tukulti-apil-ésarra idején harcászati jellegű újítások is történtek. A lovasság önálló fegyvernemmé vált, kitörve korábbi felderítőszerepéből. Kusból hozatott lovakat és lótenyésztőket a főváros, Kalhu környékére, hogy a hadseregben elterjessze az erős, robusztus kusita lovakat, amelyek ekkoriban az egész Közel-Keleten népszerűek voltak. A még mindig tömegesen használt harci kocsikat ebben az időben nagyobb, masszívabb, több küllővel megerősített kerekekkel és nagyobb védművekkel látták el, így a korábbi íjászhordozás mellett alkalmassá váltak arra, hogy – főleg kerékre szerelt pengékkel ellátva – az ellenséges gyalogság soraiban – a szó eredeti, mezőgazdasági értelmében – „rendet vágjanak”. Az asszír hadsereg legyőzhetetlenné, az Újasszír Birodalom pedig ellenfél nélküli szuperhatalommá vált.

Stratégiai és gazdasági szempontjából volt jelentős, hogy felújították a tömeges deportálások korábban is alkalmazott rendszerét. Tukulti-apil-Ésarra idején több, mint 400 000 deportált káldról, arámiról, médről és más nemzetiségűről van tudomásunk, de sok deportálás számadatai nem ismertek.

Sumer és Akkád királyaSzerkesztés

Az új király mindjárt uralkodása kezdetén délre, a kisebb-nagyobb mértékben függő helyzetű Babilónia földjére irányította seregét. Itt legyőzte a helyi arámi törzseket, majd Dúr-Kurigalzu, Szippar, Babilon, Borszippa és Kúta érintésével egészen az Alsó-tengerig (Perzsa-öböl) elhatolt. Ez utóbbi három városban átvette a csak babiloni királyoknak járó áldozati ajándék-maradványokat, és felvette a „Sumer és Akkád királya” címet. Mindemellett érdekes módon meghagyta a trónján Nabú-nászirt (Kr. e. 747Kr. e. 734).

Északi és nyugati hadjáratokSzerkesztés

 
Aszíria és a szomszédos területek térképe

Tukulti-apil-ésarra figyelme ezután nyugat és észak felé fordult. Felhagyva az elődei által követett gyakorlattal, az Eufráteszen túl eső területeket is betagozta birodalmába, nem elégedett meg a rendszeres sarcszedéssel. Ilyen körülmények között kellett szembenéznie Urartu és számos szíriai-anatóliai város (Gurgum, Kumaha – a későbbi Kommagéné –, és Arpad) koalíciójával, amelynek élén Mati-ilu, Arpad királya és az urartui uralkodó, II. Szarduri állt. Kr. e. 743-ban Kumahánál hatalmas vereséget mért ellenfeleire, II. Szarduri urartui, Kustaspi kumahai és Tarhulara gurgumi király seregére. Az asszír uralkodó egészen fővárosáig, a Van-tó mellett fekvő Tuspáig üldözte II. Szardurit, ahol a kapuk előtt újabb győzelmet aratott. Haragjának következő áldozata Arpad lett, amelyet három évi szakadatlan ostrom után Kr. e. 741-ben porig rombolt.

Következő nyugati hadjáratára i. e. 738-ban került sor a szíriai és föníciai térségben, elfoglalva többek között Šộba Aramû (Damaszkusz) és Unqi városait. Unqi asszír tartománnyá vált utolsó királya, Tutammu halálával. A terület nagy részét – egészen a Földközi-tengerig – asszír tartományokká szervezte, de továbbra is számos kis vazallust tartott fenn a határok mentén, így a különböző arámi és újhettita államocskákat a Torosz-hegységben és Szíriában (Hatti (Kargamis), Meliddu, Que, Szamal), Fönícia és Kánaán területén (Türosz, Büblosz, Izrael) és az arabok lakta oázisokban (például Téma és Szaba).

A következő éveket Urartu hatalmának a visszaszorításával töltötte, a Kr. e. 735-ös hadjárat nagy sikerrel zárult. Ezután Kr. e. 734-ben a filiszteus városok és a Földközi-tenger keleti partvidékének déli része (Júda, Ammón, Edóm, Moáb stb.) ellen fordult. Gáza elfoglalása után attól valamivel délre kereskedelmi telepet (bít-kári) alapított, amivel ellenőrzése alá vonta a Gázába Egyiptom (és így Afrika), Arábia és Fönícia (Via Maris) felől befutó kereskedelmi útvonalakat. Gáza elfoglalásakor az ott uralkodó Hanunu Alsó-Egyiptomba menekült, de valószínűleg ott nem mertek neki támogatást nyújtani, ezért visszatért, és visszaülhetett Gáza trónjára.

A következő évben lázadás tört ki Damaszkusz és Izrael vezetésével, az ún. szír-efraimita háború. A lázadásba be akarták vonni Júda királyát, Áházt is, de ő elutasította a részvételt, mire a lázadók megostromolták Jeruzsálemet. Áház segítséget kért Tukulti-apil-Ésarrától, aki ostromgyűrűt vont Damaszkusz köré, kiéheztette, majd Kr. e. 732-ben elfoglalta, és az uralkodó Rahianut (a bibliai Recint) kivégeztette. Damaszkusz központtal Arámból provinciát szervezett. Izrael csak úgy tudta mindezt elkerülni, hogy Hóseás meggyilkotatta Pekahot és maga ült a trónjára, de az asszírok elcsatolták Izrael északi területeit. Tukulti-apil-Ésarra ezután legyőzte a koalíció arab szövetségeseit, Szamszi királynőt és egy arab törzset, az Idi-bi'ilit tette meg Egyiptom kapujának őrévé.

Ezzel az asszír seregek közvetlenül fenyegették Alsó-Egyiptomot, ahol abban az időben több dinasztia is uralkodott, míg Felső-Egyiptom a kusita Piankhi fáraó (XXV. dinasztia) uralma alatt állt – a kusita lótenyésztő kapcsolatokból valószínűsíthető, hogy ő diplomáciai viszonyban és jó kapcsolatban állhatott III. Tukulti-apil-ésarrával.

Pulu, Babilónia királyaSzerkesztés

Nabú-nászir fiát és utódját kétévnyi uralkodás után Kr. e. 732-ben elűzték. A hatalmat egy kháld sejk szerezte meg, ám Tukulti-apil-Ésarra hamarosan megbuktatta a bitorlót, és a kháldok meghódoltak az asszír királynak. Ő úgy vélte, hogy a leghelyesebb az lenne, hogy a vallási és kulturális szempontból Asszíriában mindig is felsőbbrendűnek tekintett, ám katonai szempontból gyenge Babilónia feletti uralmat személyesen gyakorolná. Hátralevő két évében, Kr. e. 728-ban és Kr. e. 727-ben így ő vette át az újévi ajándékokat, azaz legitim babiloni király lett. Trónnévként feltehetően eredeti, asszír királyság elnyerése előtti nevét, a Pulut használta.

Ezt a gyakorlatát fia és utódja, a rövid ideig regnáló V. Sulmánu-asarídu folytatta, ő Ulúlajú néven lépett trónra Babilóniában.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ld. többek között a Királyok II. könyvében: Online Biblia, keresés eredménye

ForrásokSzerkesztés

  • Dezső Tamás: Az asszír lovasság története (ÓKOR, 2006. V. évfolyam 3-4. szám)
  • Erdős Gábor: A Thébába vezető út (ÓKOR, VII. évfolyam 3. szám)
  • Gyjakonov, Igor Mihajlovics.szerk.: J. P. Francev: Asszíria, Világtörténet tíz kötetben, I. kötet, Kossuth Kiadó, 525–579. o. [1955] (1962) 
  • A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8  
  • Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz III. Tukulti-apil-ésarra témájú médiaállományokat.



Előző uralkodó:
V. Assur-nirári
Asszíria királya
745 – 727
Következő uralkodó:
V. Sulmánu-asarídu
Előző uralkodó:
Nabú-mukín-zeri
Babilon királya
728 – 727
 
Következő uralkodó:
Ulúlaju