Főmenü megnyitása

Alexandru Lăpușneanu (? – 1568. május 5.[1]), Moldva fejedelme volt 1552. szeptember – 1561. november 18. illetve 1564. október – 1568. május 5. között.

IV. Sándor
Lapusneanu.jpg

Moldva fejedelme
Uralkodási ideje
1552 szeptembere 1561. november 18.
Elődje I. János
Utódja II. János
Moldva fejedelme
Uralkodási ideje
1564 októbere 1568. május 5.
Elődje VII. István
Utódja IV. Bogdán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Mușat-család
Született 1499
Lăpușna
Elhunyt 1568. május 5.
Moldvai Fejedelemség
NyughelyeSlatinai kolostor
Édesapja III. Bogdán
Édesanyja nem ismert a neve
Házastársa Ruxandra Lăpușneanu
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Sándor témájú médiaállományokat.

Első uralkodásaSzerkesztés

III. (Vak) Bogdán fejedelem fiát, Alexandru Lăpușneanut a lengyelek segítették a trónra, így hűbéri esküt tett II. Zsigmond lengyel királynak. Háború esetén Moldva 700 lovassal kellett Lengyelországot támogatnia. A lengyelbarát politika következtében I. Ferdinánd ellene fordult. Sándor 1553-ban feldúlta Csíkot.[2] 1556-ban segédkezett Izabella magyar királyné és János Zsigmond Erdélybe visszahozatalánál, végigrabolva ez alkalommal Erdélyt.[2] A törököknek sem tetszett a lengyel fennhatóságot elismerő fejedelem uralkodása, így 1555-ben Konstantinápolyba rendelték. Lăpușneanu azonban nem ment el, hanem pénzt küldött és sikerült megvásárolnia a Porta jóindulatát. Amikor azt hitte, hogy uralkodását megszilárdította, egy udvaronca, a Zsarnok-nak (Despot) nevezett Iacob Heraclides, megfosztotta a tróntól.

Második uralkodásaSzerkesztés

Miután Iacob Heraclidest 1563-ban V. (Tomșa) István megölte és rövid időre átvette az uralkodást, Lăpușneanunak sikerül visszaszereznie a trónt. Ennek érdekében több mint 200 000 aranyat fizetett a törököknek és polgárháborút robbantott ki a bojárok által támogatott István ellen. A Lăpușneanut támogató török és tatár csapatok kifosztották az országot. István Lengyelországba menekült, de a lengyelek elfogták, és Lembergben lefejezték. Lăpușneanu megbocsátást ígért az ellenséges bojároknak, de hatalma megerősítése után ebédre hívta őket, és zsoldosaival sokukat lemészároltatta. Mivel Lăpușneanut a törökök juttatták hatalomra, engedelmeskednie kellett nekik, így le kellett romboltatnia a várakat, hogy az ország védelemre képtelen legyen. Lăpușneanu fát hordatott a várakba és felgyújtatta, ami azonban nem okozott olyan komoly kárt, mint a teljes lerombolás. Székhelyét pedig Szucsáváról Jászvásárra tette át.[2]

1568-ban Lăpușneanu súlyosan megbetegedett és azt kérte, hogy amikor közeledik halála órája, szerzetes akar lenni. Amikor elvesztette öntudatát, közeli emberei szerzetessé szenteltették, Lăpușneanut azonban magához tért, és szörnyű haragra gerjedt. A hagyomány szerint azt mondta a bojároknak: „ha felkelendek innen, sokatokat felszentelem én is”. Úgy tartják, hogy a bojárok, félve a fenyegetés beteljesítésétől, 1568. május 5-én megmérgezték. Más források szerint felesége, a lengyel Roxanda tette ezt.[2] Az általa alapított slatinai kolostorban van eltemetve, feleségével (aki Petru Rareș fejedelem lánya volt) és két lányával együtt.

Moldva Lăpușneanu idejébenSzerkesztés

Lăpușneanu jó kapcsolatokat tartott fenn Erdéllyel. Kolostorainak kifestésére velencei mestereket hozatott, de pénzt adott az Athosz-hegyi kolostorok, illetve az ilyvói ortodox templom díszítésére is. Ő volt az, aki az ország székhelyét Iași-ba helyezte át.

Lăpușneanu a román irodalombanSzerkesztés

Costache Negruzzi egy novellát írt Lăpușneanu uralkodásáról, ez először 1840-ben jelent meg a Dacia Literară című román folyóiratban, amelynek főszerkesztője Mihail Kogălniceanu volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://datarule.virtbox.ru/moldova.html[halott link]
  2. a b c d Bokor József (szerk.). Moldva, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 

ForrásSzerkesztés

  • Bicsok Zoltán - Orbán Zsolt: Mică Enciclopedie de Istoria Română, Csíkszereda, 2001.

Lásd mégSzerkesztés