Ian Callaghan

világbajnok angol labdarúgó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 6.

Ian Robert Callaghan, MBE (Liverpool, 1942. április 10. –) angol labdarúgó, a Liverpool FC történetében a legtöbb alkalommal pályára lépett játékos.

Ian Callaghan
Személyes adatok
Teljes névIan Robert Callaghan
Születési dátum1942április 10. (82 éves)
Születési helyLiverpool, Anglia
Állampolgárságbrit
Posztközéppályás
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1960–1978Anglia Liverpool640(50)
1978 USA Fort Lauderdale Strikers20(0)
1978–1981walesi Swansea City76(1)
1979 ausztrál Canberra City9(0)
1984ír Cork United2(0)
1981norvég Sandefjord?(?)
1981–1982angol Crewe Alexandra15(0)
Válogatottság
1966–1977Anglia Anglia4(0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Callaghan témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Ian Callaghan 15 éves volt amikor Liverpool tartalékjaihoz került. Liverpool szurkoló gyerekként, Callaghan 1960. március 28-án csatlakozott a felnőttekhez, és április 16-án már debütálhatott az Anfielden a Bristol Rovers elleni 4-0-s győzelem során, hat nappal a tizennyolcadik születésnapja után. Megkapta gyerekkori hőse Billy Liddell hetes számú mezét. 1961-től kezdve jobbszélsőként Callaghan állandó kezdőjátékos volt csapatban. A csapat 1962-ben a másodosztály bajnokokként feljutott az első-osztályba Bill Shankly vezetésével nyolc év után ismét. Callaghan huszonhárom mérkőzésen játszott a szezonban, első gólját 1961. November 4-én lőtte a Deepdale stadionban a Preston North End ellen a mérkőzés 56. percében.

Az 1962-63-as szezonban, már az első osztályban csak a 8. helyen végeztek, míg a városi rivális Everton lett a bajnok. A következő idény során, 1963-64-ben már a Liverpool nyerte meg a bajnokságot a Manchester United és az Everton előtt. A bajnokságban nyolc góllal zárt, a Blackburnnek, a Wolverhamptonnak, az Aston Villának, a Boltonnak, az Arsenalnak, és a Manchester Unitednak egy gólt lőtt, valamint az Everton ellen kétszer volt eredményes. Az 1964-65-ös szezonban a Liverpool csak a 7. helyen tudott végezni, azonban az FA-kupát megnyerték a Leeds United elleni döntőben. A rendes játék idő alatt nem esett gól, majd a hosszabbítás 93. percben Hunt góljával megszerezte a vezetést a Pool, hét perccel később Bremner egyenlített. Már úgy tűnt, hogy újrajátszás fog dönteni a kupagyőzelemről, amikor Callaghan beíveléséből St John fejjel talált a kapuba a 113. percben. Ez volt a klub első FA-kupája. A bajnokságban hatszor, az FA-kupában valamint a BEK-ben egyszervolt eredményes.

Az 1965-66-os szezonban ismét bajnokságot nyert, a szezon során öt gólt lőtt. Az 1966-os kupagyőztesek Európa-kupája-döntőjében is játszott a Borussia Dortmund ellen, a mérkőzést a németek nyerték hosszabbítás után 2-1-re a Hampden Parkban. Callaghan és két csapattársa Hunt és Gerry Byrne is tagja volt Alf Ramsey válogatottjának az 1966-os világbajnokságon, melynek Anglia volt a rendezője. Callaghan játszott a franciák elleni csoportmérkőzésen, melyet Anglia 2-0-ra nyert, Callaghan a 76.percben gólpasszt adott Huntnak. Több mérkőzésen nem lépett pályára mert Remsey Alan Ball-t favorizálta. Anglia végül megnyerte a világbajnokságot. Az 1967–1968-as vásárvárosok kupája kiírásban játszott a Ferencváros ellen is a harmadik forduló mindkét mérkőzésén, a magyar csapat jutott tovább, miután mindkét mérkőzést 1-0-ra megnyerte. A Liverpool 1971-ben, Callaghannel a szélen bejutott az FA-kupa döntőjébe, ahol azonban 2-1-re kikapott az Arsenaltól a hosszabbításban, pedig még vezettek is Steve Heighway góljával. Az 1972-73-as idényben ismét a Liverpool lett a bajnokság győztese. A szezon végén nyerte első UEFA-kupájáta csapat, a döntőben 3-2-es összesítéssel nyerte az angol csapat a Borussia Mönchengladbach ellen. 1974-ben második FA-kupáját nyerte, a döntőben a Newcastle Unitedet verték 3-0-ra Heighway egy, valamint Kevin Keegan két góljával. Amikor Shankly bejelentette visszavonulását, Ian volt az egyetlen játékos a csapatban aki már régebb óta volt a klubnál mint ő. Szintén 1974-ben Callaghant az angol újságírók az év angliai játékosának választották, megkapta A Brit Birodalom Érdemrendje tagsága fokozatot a labdarúgásnak tett szolgálataiért. Shankly visszavonulása után a csapat másodedzője Bob Paisley vette át az irányítást. Az 1975-76-os szezonban még 34 évesen is a kezdőjátékosok közé tartozott, megnyerték a bajnokságot és az UEFA-kupa döntőjében is diadalmaskodtak a Club Brugge ellen. A következő idényben ismét bajnokságot és szuperkupát, valamint az első BEK győzelmüket is magukénak tudhatták. Közben újra bekerült a válogatottba, 11 év és 49 nap, valamint 108 válogatott mérkőzés telt el Callaghan második és harmadik válogatott mérkőzése között, mindkettő rekordnak számít Angliában. Ő volt az utolsó játékos aki az 1966-os világbajnok győztes csapatból pályára lépett a nemzeti válogatottban. Az 1977-es UEFA-szuperkupa döntőjében 7-1-es összesítéssel ütötték el a Hamburgot, Callaghan csak a hamburgi mérkőzésen játszott. Az 1978-79-es szezonban megvédték BEK címüket, a döntőben a Kű Lajossal felálló Club Brugget győzték le Kenny Dalglish góljával.

Pályafutása során az egyetlen jelentős hazai trófea amit nem nyert meg a ligakupa volt.

1978 őszén Callaghan végül elhagyta a Liverpoolt, miután 857 mérkőzést játszott az első csapatban, ezalatt 69 gólt szerzett. Csatlakozott korábbi Anfieldi csapattársához John Toshackhoz, aki a Swansea Citynél volt játékosedző. Szintén eltöltött valamennyit időt az Egyesült Államokban is a Fort Lauderdale csapatában a már szintén veterán Gordon Bankssel és George Besttel. Játszott még az ausztrál Canberra City-ben kölcsönben, az ír Cork Unitedben, és bár leigazolta őt a norvég Sandefjord, nem kapott munkavállalási engedélyt, így nem játszott. Végül az angol Crewe Alexandra csapatában fejezte be karrierjét, ahol lejátszotta 88. FA-kupa mérkőzését, amely máig rekord. 1982-ben 39 évesen vonult vissza Achilles-ín sérülés miatt. Utoljára a Halifax Town elleni 2-1-re elvesztett mérkőzésen játszott 1982 március 20-án.

Callaghan, egy igaz úriember, akit kedvelnek és tisztelnek. Neve a klub legnagyobbjai közt van számon, hiszen övé a legtöbb mérkőzés a felnőtt csapatban, 857 alkalommal, a 640 bajnoki mérkőzés szintén rekord, az FA-kupában is 79 meccsel ő a csapat csúcstartója, Jamie Carragher mögött övé a legtöbb európai kupamérkőzés. És Callaghan az egyetlen Liverpool játékos aki a másodosztály megnyerésétől az európai kupákig jutott. Rekordjai minden bizonnyal még sokáig megdönthetetlenek lesznek.

Még mindig gyakori látogatója az Anfieldnek, valamint az Official Liverpool FC Fanclub elnöke. 2006 nyarán a Liverpool szurkolók a klub valaha volt 15. legjobb Pool játékosának választották meg.

Az 1966-os világbajnok csapatból csak a 11 kezdőjátékos kapott érmet a Nyugat-Németország elleni döntő után. Az Angol labdarúgó-szövetség kampányt indított, hogy meggyőzzék FIFA-t, hogy az érmeket a nyertes csapat összes tagja megkaphassa. Callaghan 2009. június 10-én vehette át az aranyérmet Gordon Brown miniszterelnöktől a Downing Street 10.-ben. Callaghan a három angol futballista egyike aki világbajnokságot és BEK-et is nyert, rajta kívül csak a két Manchester United játékosnak Bobby Charltonnak és Nobby Stilesnak van.

Sikerei, díjai

szerkesztés
Liverpool
Swansea City
  • Welsh-kupa (1): 1980–81
Anglia
Egyéni címek