Főmenü megnyitása

Ian Gillan (Hounslow, 1945. augusztus 19.) angol énekes és dalszerző. A Deep Purple zenekar második szólóénekeseként vált híressé, korábban az Episode Six zenekar énekese volt. 1976 óta saját zenekarával és szólóban is készített albumokat.

Ian Gillan
Deep Purple - MN Gredos - 02.jpg
Életrajzi adatok
Született 1945augusztus 19. (74 éves)
 Anglia, Nagy-London, Hounslow
Iskolái Acton High School
Pályafutás
Műfajok Hard rock, blues-rock, progresszív rock, heavy metal, fúziós jazz
Aktív évek 1959 - napjainkig
Kapcsolódó előadó(k) Episode Six, Deep Purple, Ian Gillan Band, Gillan, Black Sabbath, Gillan & Glover
Hangszer ének, gitár, harmonika, ütőhangszerek
Hang tenor
Díjak Order of the Badge of Honour
Tevékenység énekes, zenész, dalszerző
Kiadók
IPI-névazonosító 00055054004

Ian Gillan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Gillan témájú médiaállományokat.

Zenei pályafutásaSzerkesztés

Deep PurpleSzerkesztés

1969-ben került Rod Evans helyére a Deep Purple-be. Az új (klasszikus) felállással felvett, első kislemezükön hallható Hallelujah című dal mérföldkőnek számít. Lendületes heavy hangzása már akkor meglepte a közvéleményt, véget vetve a Beatles korszaknak. Rendkívül színes, érces, kemény hangjával, óriási hangterjedelmével nagyban hozzájárult a Deep Purple új hangjának kialakításához és sikereihez. Négy, a rocktörténelemben klasszikusnak számító nagylemezt vesznek fel: Deep Purple in Rock (1970), Fireball (1971), Machine Head (1972), Who Do We Think We Are (1973). 1973-ban már sok nézeteltérés támadt a zenekar "nagyágyúja", Ritchie Blackmore és Gillan között, ezért Gillan a basszusgitáros Roger Gloverrel kilép a Deep Purple-ből.

1984-ben újra egyesül a Deep Purple és kiadják a nagy sikert aratott Perfect Strangers c. albumukat. Sajnos Gillan hangjából kezd eltűnni az az ércesség, ami a korábbi albumokon még hallható volt. Blackmore többször nyilatkozta, hogy Gillan nem vigyázott eléggé a hangjára (sokat ivott és dohányzott). Ez tovább súlyosbította a Blackmore és közte már korábbról is meglévő ellentétet. Ezért a The House of Blue Light album kiadása után kilépett a Deep Purple-ből. Helyét Joe Lynn Turner vette át, aki Blackmore másik, Rainbow névre keresztelt zenekarának az énekese volt a nyolcvanas évek elején. 1990-ben Turnerrel veszik fel a kevésbé sikeres Slaves and Masters albumot. A következő lemezük megjelenése előtt a kiadó kész tények elé állítja a zenekart: vagy visszahívják Gillant, vagy nem jelentetik meg a The Battle Rages On albumot. Gillan hangja ekkor már árnyéka önmagának. 1994-ben Ritchie Blackmore végleg kilép a Deep Purple-ből.

Black SabbathSzerkesztés

1983-ban lép be a Black Sabbath zenekarba, melynek egy évig tagja. Vele készítik el a Born Again és a Gillan Tapes című albumukat. Eredetileg más nevet akartak felvenni, a kiadó azonban ragaszkodott a Black Sabbath névhez, így végül továbbra is megtartották nevüket.Dobosként visszatért hozzájuk az immár józan Bill Ward. A négyes az angliai Shipton-on-Cherwellbe utazott (Oxfordshire-ben található), hogy nekilássanak az új album felvételeinek, a The Manor stúdióban. Az album Born Again címmel, 1983 szeptemberében jelent meg. A produceri teendőket saját maguk mellett Robin Blackre bízták. A lemez mind a rajongoktól, mind a kritikusoktól vegyes fogadtatásban részesült. A lemez leghíresebb dala talán a Zero The Hero, amely Gillan kedvence is a Sabbathtal készített munkái közül. A lemez a brit listákon a 4. helyen debütált, míg az Egyesült Államokban 39. lett.A megjelenésre rá egy évtizeddel az Allmusic kritikusa Eduardo Rivadavia "félelmetes"nek nevezte az albumot, megjegyezve, hogy Gillan bluesos stílusa és humoros dalszövegei teljesen nem passzolnak a Sabbath sötét és nyomasztó világához.Az albumot követő turné után Bill Ward ismét elhagyta az együttest, helyére a korábban az Electric Light Orchestrában is megfordult Bev Bevan került. Az 1983-84-ben lebonyolított világturnét már ő játszotta végig, amely Európában startolt a Diamond Head társaságában, majd a tengerentúlon folytatódott, ahol a Quiet Riot és a Night Ranger voltak a turnépartnereik. 1983-ban a Reading fesztivál főzenekaraként léptek fel, ahol a Purple Smoke on the Waterjét is előadták. A turné során a Stonehenge dalra utalva, egy óriási méretű Stonehenge emlékmű is helyet kapott a színpadon. Ezt később a This Is Spinal Tap című filmben is kiparódizálta a filmben szereplő zenekar.

SzólóbanSzerkesztés

Ian Gillan énekli Jézus szerepét Andrew Lloyd Webber, Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájának eredeti felvételén. 1975-ben Megalapította Jazz-Rock bandáját Ray Fenwick gitárossal , John Gustafson basszistával ( ex-Quatermass , ex-Roxy Music ) és Mark Nauseef amerikai dobossal aki Jack Bruce felvételein dolgozott csatlakozása előtt és tagja volt az Elf-nek ami a Deep Purple-nek volt a nyitó zenekara . Később csatlakozott hozzájuk Mike Moran session-zongorista . Le is szerződtek az Island Records-hoz . 1976 januárjában megjelent első albumuk Child In Time néven Angliában 55.-k lett Svédországban pedig 36.-k . 1976 februárjában Moran elhagyta a csapatott helyére Micky Lee Soule érkezett ( ex-Elf és Rainbow ). Vele készült a Clear Air Turbulence című második albumuk ami 1977-ben jelent meg de megbukott . Soule a lemez elkészülte útán elhagyta a zenekart . Ezután csatlakozott a csapathoz Colin Towns billentyűs aki a csapat feloszlásáig a banda tagja maradt . 1977 októberében kiadták a Scarabus-t ami ismét megbukott és le is járt a szerződésük a zenekarral így kiadójuk kidobta őket . A Japánban lekötött fellépéseket és Európában is koncerteztek is de 1978-ban a turné végeztével feloszlottak .

GillanSzerkesztés

1978 júliusában Colin Towns billentyűssel , Liam Genockey dobossal , John McCoy basszusgitárossal és Steve Byrd szológitárossal magalakult a Gillan . Japánban , Ausztráliában és Új Zélandon kiadták első lemezüket egy kis független lemez kiadóval amit A Japán Albumnak neveznek . Ezután 1978 decemberében debütált Reading-ben a Reading Fesztiválon a Gillan . 78 karácsonyán Ritchie Blackmore felhívta Gillan-t hogy legyen a Rainbow új énekese de Gillan ezt elutasitotta az 1973-ban történek miatt . 1979-ben megjelent a Mr. Universe című lemez csak Angliában ahol 11.-k lett . Majd szerződtej az Acrobat Records-hoz a Virgin R. egyik cégéhez . A brít heavy metál új hullámnak köszönhetően népszerűek lettek Európában is . E-közben Genockey helyére Pete Barnacle került míg Steve Byrd helyére Bernie Tormé . 1980-ban megjelent a Virgin gondozásában Glory Road ami a 3.-helyig jutott a brít album listán . Később Amerikában nagy sikerű koncerteket adtak a turné végéig . Barnacle helyére Mick Underwood érkezett és csatlakozott a bandához Janick Gers későbbi Iron Maiden tag , a turné végén Bernie Tormé távozott a zenekarból . Az új fennállás debütált a Top of the Pops-ban majd Németországban Koncerteztek . A zenekar harmadik lemeze a Future Shock 2. lett Angliában és 60.000 ezres példányban fogyott . 1982-ben megjelent Double Trouble és a Magic egy koncertet adtak még december 17.-én a Londoni Wembley Arénában ahol bejelentette hogy 1983-ban belép a Black Sabbath-ba így a zenekar feloszlik .

DiszkográfiaSzerkesztés

Episode SixSzerkesztés

  • Put Yourself in My Place (1987)
  • BBC Radio 1 Live 1998/1969 (1997)
  • The Complete Episode Six (1991)
  • Cornflakes and Crazyfoam (2002)
  • Love, Hate, Revenge (2005)
Válogatásalbumok 1965 és 1969 között készült felvételekkel.

Deep PurpleSzerkesztés

Stúdióalbumok
Koncertfelvételek

(1991)

Ian Gillan BandSzerkesztés

GillanSzerkesztés

Black SabbathSzerkesztés

Gillan & GloverSzerkesztés

  • Accidentally on Purpose (1988)

Garth Rockett & the MoonshinersSzerkesztés

  • Garth Rockett & The Moonshiners Live at the Ritz (1990)

SzólóSzerkesztés

The JavelinsSzerkesztés

  • Sole Agency and Representation (1994)

EgyebekSzerkesztés