Iapetus (hold)
A Iapetus a Szaturnusz 17. holdja: 3 561 300 km-re kering a bolygó körül. A harmadik legnagyobb szaturnuszhold: 1436 km közepes átmérőjű. Tömege 1,88·1021 kg, sűrűsége 1,27 g/cm³; elképzelhető, hogy a magja körül tiszta jég van. 1671. október 25-én fedezte fel Giovanni Domenico Cassini. Egyedi égitest, nemcsak összetétele, hanem más miatt is; egyik fele vakítóan fényes, másik koromfekete. Erősen kráterezett.
| Iapetus | |
 | |
| Az Iapetus a Cassini űrszonda felvételén (2007 szeptember) | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | G. D. Cassini |
| Felfedezés ideje | 1671. október 25. |
| Névadó | Iapetosz |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely | 3 561 300 km |
| Pálya excentricitása | 0,0286125 |
| Orbitális periódus | 79,3215 nap |
| Keringési periódus | 79,3215 nap |
| Inklináció | 15,47° (a Szaturnusz egyenlítőjéhez) |
| Anyabolygó | Szaturnusz |
| Központi égitest | Szaturnusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Méret | 1494,8×1424,8 km |
| Átlagos sugár | 735,60 ± 3 km |
| Felszín területe | 6 700 0000 km² |
| Tömeg | 1,6×1021 kg |
| Átlagos sűrűség | 1,0830±0,0066 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció az egyenlítőnél | 0,223 m/s² (0,0113 g) |
| Szökési sebesség | 0,572 (860,4 km/h) |
| Forgási periódus | szinkron |
| Forgási sebesség | 79,3215 d |
| Tengelyferdeség | 0° |
| Albedó | 10,05-0,5 |
| Felszíni hőmérséklet | |
| Min. | |
| Átl. | |
| Max. | |
| Látszólagos fényesség | 10,2 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iapetus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felfedezésének története szerkesztés
Amikor Giovanni Cassini először felfedezte fel a Iapetust 1671-ben, csak a fényes oldalát tudta megfigyelni. Először a NASA Voyager-2 szondája 1981. augusztus 22-én repült el a Iapetus mellett, meglehetősen nagy távolságra, 966 000 km-re. A szonda kamerái néhány részletet felderítettek a sötét oldalról, a fényes oldalról pedig megállapították, hogy jégből áll és erősen kráterezett.
Fizikai jellemzők szerkesztés
Legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egyik fele, ami a pálya haladási irányába néz, fekete, mint az aszfalt, a másik irányban lévő oldala olyan világos, mint a hó. A tudósok egyetértenek abban, hogy a haladási irányban lévő oldala simára söpörhette az ott keringő sötétebb anyagot (ami talán a Phoebe-ről származott). Világos fele több mint ötször olyan fényes, mint a másik.
Pályája majdnem kör alakú, a Szaturnuszhoz képest hajlott. Kötött keringésű.
A Iapetus valószínűleg melegebb, mint bármely más hold felszíne a szaturnuszi rendszerben, mivel a sötét felszíne a rá eső napfény nagy részét elnyeli. Ezen kívül a Iapetus lassan kering a Szaturnusz körül (79 nap alatt tesz meg egy kört), így hosszú ideje van elnyelni a napfényt és felmelegedni.
Neve szerkesztés
Iapetus egy titán a görög mitológiában.
Megjelenése az irodalomban szerkesztés
Arthur C. Clarke 1968-ban készült, 2001. Űrodisszeia című regényében a Iapetus felemás fényessége kulcsszerepet kapott. Akkor még nem állt rendelkezésünkre róla más információ, mint gyenge minőségű távcsöves felvételek. Clarke képzelete szerint a hold fényes területe egy idegen intelligencia által mesterségesen kialakított, nagy kiterjedésű, ovális olvadékfolt, amelynek az a célja, hogy felhívja magára az emberiség figyelmét. A megközelítésekor lett látható a főszereplő űrhajós számára a folt közepén álló fekete hasáb, amely egy számunkra idekészített csillagközi átjáró, egy "csillagkapu". A regénnyel azonos című film készítésekor a költségvetés és a filmhossz túlzott növekedése miatt a találkozás a Jupiterhez lett áthelyezve.
1981-ben a Voyager–2 űrszonda 900 ezer kilométerre megközelítette a holdat, és fényképeket készített róla, amelyek nem igazolták az írói ötletet. Carl Sagan csillagász, a program egyik irányítója, elküldött egy képet Clarke-nak ezzel az üzenettel: "Rád gondoltam."
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Külső hivatkozások szerkesztés
