Főmenü megnyitása

Az idegen akcentus szindróma egy ritka betegség, melynek jellemző tünete, hogy a páciens anyanyelvén, de idegen kiejtéssel kezd el beszélni.

Kialakulásának oka kisebb fej- illetve agyi sérülés.

A rendellenesség első, 1907-es azonosítása óta a világon mindössze néhány tucat ember esetében diagnosztizáltak hivatalosan "idegen akcentus szindrómát". A tünetegyüttes a beszéd szabályozásáért felelős agyi terület károsodásával áll összefüggésben.[1]

Manapság ilyen tünetek agyvérzéses, vagy autóbalesetet szenvedett betegeken jelentkeznek.[2]

A rendellenesség orvosi magyarázata, hogy mivel a fejsérülés miatt a hangképzésért felelős agyrész károsul, valamilyen szisztematikus változás következik be egyes hangok kiejtésénél. Ilyenkor megváltozik a kiejtett mássalhangzók hossza, a hangzók zengése és megváltoznak a különböző hangzók kiejtésére vonatkozó képességek is. Ezt érzékeli a környezet idegen akcentusként.

Az idegen akcentus szindróma orvosi szempontból egy beszédképzési zavar, a motoros afázia egy speciális esete, amelyben a beszédképzési zavart a beteg és a környezete is akcentusként éli meg.[3]

A tudósok azt is megállapították, hogy a brit páciensek legtöbbje francia, skót vagy holland, a japánok pedig koreai akcentussal kezdenek beszélni. A váratlanul jelentkező akcentus többnyire nincs összefüggésben azzal, milyen idegen nyelven beszél eredetileg a páciens. A megfigyelések szerint a betegek idővel leszoknak az idegen akcentusról, amint az agy egészséges része átveszi a sérült agyterületek által korábban ellátott funkciót.

Hatásos kezelési mód egyelőre nincs a betegségre.[4]

A betegség lehet időleges, ilyenkor általában csak néhány óráig tart, vagy állandó, ilyenkor az eredeti beszédmód visszanyerése nagyon hosszú és bonyolult folyamat.[5]

ForrásSzerkesztés