Főmenü megnyitása

Az Igazságügyi Orvosi Tanács a Magyar Királyságban az 1890. XI. t.-c. által alapított orvosszakértői testület volt, amely indokolt szakvélemény nyilvánítása útján, az igazságügyi minisztérium és a bíróságok teendőiben segédkezni volt hivatott. A büntető jogszolgáltatás terén különösen hozzá tartozott az eléje terjesztett orvosi szakvéleményeknek a felülvizsgálása, amit azelőtt az országos közegészségi tanács és a tudományegyetemek orvosi karai - egyéb elfoglaltságuk mellett csak mellékesen - teljesítettek.

Tartalomjegyzék

FeladataiSzerkesztés

A Tanács feladatai a következők voltak:

  • az igazságügyi miniszter felhívására, szakvélemény adása az igazságügyi kormányzat és a törvénykezés terén felmerülő kérdésekben, a közegészségügyhöz tartozók kizárásával.

Ezenfelül különösen:

  • a) felülvizsgálása azon orvosi szakvéleményeknek, melyeket az igazságügyi hatóságok és a bíróságok ezen tanács elé terjesztenek;
  • b) véleményadás orvosok által elkövetett és a bíróságok eljárását igénylő műhibák felett;
  • c) véleményadás az orvosi díjszámlák megállapítása iránt a bíróságok előtt folyamatban levő ügyekben;
  • d) véleményadás törvényszéki, vagy fogházorvosi állomások betöltésénél, a folyamodók szakképzettsége felett;
  • e) kiválóan fontos esetekben orvos-törvényszéki vizsgálatnak közvetlen teljesítése;
  • f) közreműködés a törvényszéki orvosi vizsgákon;
  • g) felülvizsgálása az igazságügyi szervezetben alkalmazott állami tisztviselők és szolgák egészségi állapotának a szolgálatképesség tekintetében.[1]

ÖsszetételeSzerkesztés

Élén az uralkodó által kinevezett elnök és az igazságügyi miniszter által kinevezett egy alelnökből, valamint legfeljebb 20 "előadó rendes" tagból állt.[2] A kinevezés 3 évre szólt, de ismételt kinevezésnek helye lehetett. A Tanács folytonosan működött.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1890. évi XI. t.c. 2. §
  2. 1890. évi XI. t.c. 3. §
  3. 1890. évi XI. t.c. 4. §

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés