Főmenü megnyitása

Ignacy Mościcki (Mierzanowo, 1867. december 1.Genf, 1946. október 2.) lengyel kémikus és politikus, Lengyelország elnöke 1926-tól 1939-ig. Ő volt Lengyelország történelmének leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke.[8]

Ignacy Mościcki
Ignacy Moscicki Colorized.png
Lengyelország elnöke
Hivatali idő
1926. június 4. 1939. szeptember 30.
Előd Stanisław Wojciechowski

Született 1867. december 1.[1][2][3][4][5][6]
Mierzanowo
Elhunyt1946. október 2. (78 évesen)[1][2][3][4][6]
Versoix[7]
Sírhely
Párt Proletariat

Házastársa Michalina Mościcka
Foglalkozás
  • kémikus
  • politikus
  • professzor
  • feltaláló
  • szakíró
Iskolái
Vallás katolicizmus

Díjak
  • Fehér Sas-rend
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje
  • Commander with Star of the Order of Polonia Restituta
  • Commander of the Order of Polonia Restituta
  • Cross of Independence with Swords
  • Order of the White Star, Collar Class
  • 1st Class of the Order of the Cross of the Eagle
  • Estonian Red Cross Order First Class
  • Cirill és Metód Érdemrend
  • Order of civil merit
  • Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland
  • Grand Cross of the order of the Redeemer
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎
  • Royal Order of the Seraphim
  • Máltai lovagrend
  • Grand Cross of the Order of the Southern Cross
  • Order of Merit
  • Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • Grand Cross of the Military Order of Christ
  • Order of Pahlavi
  • Order of the Star of Karađorđe
  • Order of the Most Holy Annunciation
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Order of Carol I
  • Szent Olav-rend
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum

Ignacy Mościcki aláírása
Ignacy Mościcki aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ignacy Mościcki témájú médiaállományokat.

ÉletrajzSzerkesztés

1867. december 1-jén született Mierzanowóban, egy kis faluban Ciechanów mellett. Miután elvégezte iskoláját Varsóban, kémiát tanult a Rigai Műszaki Egyetemen. Itt csatlakozott a titokban működő baloldali párthoz, a Proletariat-hoz.

Miután lediplomázott, visszatért Varsóba, azonban a titkosrendőrség megfenyegette, hogy életfogytiglan Szibériába küldi, ezért 1892-ben emigrált Londonba. 1896-ban felajánlottak neki egy asszisztensi állást a Fribourgi Egyetemen, Svájcban. Itt szabadalmaztatott egy módszert a salétromsav olcsó ipari előállításához. 

1912-ben Lwówba költözött, ahol a Lwówi Műszaki Egyetemen alkalmazott kémiát tanított az elektrokémiai tanszéken. 1925-ben a Műszaki Egyetem rektora lett, majd hamarosan Varsóba költözött, hogy kutatásait a Varsói Műszaki Egyetemen folytassa.  

 
Mościcki átadja a buzogányt Edward Rydz-Śmigły részére
 
Brüsszel, Mościcki súgárút

Józef Piłsudski 1926 májusi hatalomátvétele után, 1926. június 1-jén a Nemzetgyűlés Lengyelország elnökévé választotta. (Piłsudski visszautasította a kinevezést, maga helyett hajdani ismerősét ajánlotta inkább a Lengyel Szocialista Pártból.)

Elnökként alá volt rendelve Piłsudskinak, soha nem mutatván elégedetlenségét a tábornok vezetésével szemben. 1935-ben, Piłsudski halála után Piłsudski követői három táborra szakadtak: egyesek Mościckit tekintették Piłsudski utódjának, mások Edward Rydz-Śmigły tábornokot támogatták, megint mások Walery Sławek miniszterelnök mellé álltak. Sławek kiiktatása érdekében Mościcki megállapodott Rydz-Śmigły-vel, aminek következtében Sławek lényegtelen politikai tényezővé vált az év végére. Az egyezség következtében Rydz-Śmigły de facto vezetőjévé vált Lengyelországnak a háború kitöréséig (1939), miközben Mościcki is befolyásos maradt mint hivatalban lévő elnök.

Mościcki volt a mérsékelt vezető alakja a rezsimnek, amelyet "ezredes kormány"-nak neveztek a katonai vezetők magas létszámának köszönhetően. Mościcki a legtöbb nacionalista törekvést ellenezte az inkább jobb oldali Rydz-Śmigły részéről, de az egyezségük többé kevésbe hatályban maradt.

Mościcki 1939 szeptemberéig maradt elnök, amikor is Romániába internálták, ahol Franciaország lemondásra kényszerítette. Władysław Raczkiewicz számára adta át a hivatalt, miután első választását visszautasította a francia kormány.

1939 decemberében Mościckit elengedték és Svájcba emigrált. Itt töltötte a második világháború éveit. Otthonában, Genf közelében halt meg 1946. október 2-án. 

GalériaSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. August Zaleski was president of the Polish Government in Exile for 25 years, from 1947 until his death.

Külső hivatkozásokSzerkesztés