Igor Mihajlovics Gyjakonov
Igor Mihajlovics Gyjakonov (И́горь Миха́йлович Дья́конов, Szentpétervár, 1915. január 12.[1] – Szentpétervár, 1999. május 2.) orosz történész, az ókori kaukázusi nyelvek kutatója, és az ókori Kelet írásos emlékeinek fordítója. Angol nyelvű munkáiban Diakonov vagy Diakonoff átírást használták kiadói.
| Igor Mihajlovics Gyjakonov | |
 | |
| A "Киркенесская этика" c. 1991-es orosz filmben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1915. január 12. Orosz Birodalom Szentpétervár |
| Elhunyt | 1999. május 2. (84 évesen) Oroszország Szentpétervár |
| Sírhely | Bogoszlovszkoje temető |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | orosz |
| Állampolgárság | Oroszország |
| Szülei | Mihail Gyjakonov |
| Iskolái | Szentpétervári Állami Egyetem Filológiai Kar |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Szentpétervári Egyetem |
| Pályafutása | |
| Tudományos fokozat | a történettudományok doktora (1960) |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
| Akadémiai tagság | Szovjet Tudományos Akadémia, Orosz Tudományos Akadémia, Brit Tudományos Akadémia, American Academy of Arts |
Norvégiában nevelkedett. Apja, Mihail Alekszejevics Gyjakonov a Szovjetunió oslói kereskedelmi képviseletében dolgozott. Anyja orvos volt, de általában csak a háztartást vezette. Bátyja, Mihail Mihajlovics Gyjakonov (1907–1954) szintén kiváló régész és történész volt. 1938-ban szerezte diplomáját a Leningrádi Egyetemen, és ugyanebben az évben az Ermitázs munkatársa lett Leningrádban, az ókori keleti részlegen. Leningrád ostroma idején nem dolgozhatott, 1944-ben a szovjet hadsereg századosaként tért vissza Norvégiába, így csak 1949-ben jelent meg az első átfogó tanulmánya Asszíriáról. A közbeeső időben a Leningrádi Egyetemen sumer és akkád történelmet és nyelvet tanult.
1953-tól a Szovjet Tudományos Akadémia tagja. 1955-ben már elismert keletszakértő volt, a Szovjet Tudományos Akadémia 1955-ös nagy Világtörténetében sok fejezetet írt, többek közt Urartu teljes története az ő munkája. 1956-ban Médiáról írt nagy monográfiát. 1959-től az Ermitázs ékírásos agyagtábla-gyűjteményének kurátora volt. Később Szergej Anatoljevics Sztarosztyin nyelvészcsoportjába került, ahol a kaukázusi, afroázsiai és hurro-urartui nyelvekkel foglalkozott.
Gyjakonov rengeteget publikált, élete utolsó pillanataiig dolgozott. A Cambridge University Pressnél 1999-ben jelent meg utolsó munkája; The Paths of History címmel. A Brit Tudományos Akadémia tagja, Royal Asiatic Society tiszteletbeli tagjává választotta, a Chicagói Egyetem tiszteletbeli doktora.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az akkori orosz időszámítás szerint 1914. december 30.