Ihsan Nuri pasa (kurdul: Îhsan Nûrî Paşa) (Bitlis, Oszmán Birodalom, 1892 vagy 1893 – Teherán, 1976. március 25.) kurd politikus és katona, az oszmán hadsereg volt tisztje és az Araráti Köztársaság egyik vezetője.[1]

Ihsan Nuri
Ihsan Nuri és felesége, Yashar
Ihsan Nuri és felesége, Yashar
Született 1892
Bitlis
Meghalt 1976. március 25. (83-84 évesen)
Teherán
Állampolgársága oszmán
Rendfokozata
  • Törökország: kapitány
  • Araráti Köztársaság: tábornok
Csatái
  • Első világháború
  • Török függetlenségi háború
  • Ararát felkelés
Halál oka gázolás
A Wikimédia Commons tartalmaz Ihsan Nuri témájú médiaállományokat.
Balról jobbra: Sipkanlı Halis bég, Ihsan Nuri pasa, Hasenanlı Ferzende bég

Fiatalkora Szerkesztés

Ihsan Nuri 1893-ban született családi házában Bitlis-ben. Felmenőit tekintve jalai-kurd származású. Miután elvégezte az elemi iskolát, szülei az Erzincan Katonai Iskolába (törökül: Erzincan Askerî Rüştiyesi) küldték. Miután ezt is kiváló teljesítménnyel fejezte be, beiratkozott az Oszmán Katonai Akadémiára.[2] 1910-ben sikeresen letette az államvizsgát és csatlakozott a hadsereghez. Először Albániába, majd Jemenbe irányították, ahol 33 hónapot szolgált a hadsereg kötelékében. Miután visszatért, a 93. gyalogos hadosztályba osztották be, akik Beyzon-ban szolgáltak. Az első világháború elején sebesülést szerzett a frontokon, így visszahívták, ameddig meg nem gyógyult. Erzincan felé, nem messze Karaburun mellett már fagyási sérülések mutatkoztak testén. Felgyógyulása után a 9. hadseregbe került, amely 1918-ban áttörte a kaukázusi-frontot és megszállta Grúziát. Kiváló teljesítménye és bátorsága miatt többször is előléptették. A világháború után kapcsolatba került különböző kurd függetlenségi mozgalmakkal, lelkes támogatójuk volt. 1919 március 30-án megjelent egy cikke a Jîn magazinban. Ebben a Wilson elnök 14 pontok alapján egy önálló, független kurd állam létrehozását javasolta. Amikor Trabzon városában találkozott Rushdi béggel, akinek tanácsára jelentkezett egy diplomáciai csoportba, akik Bakuban tárgyaltak a Vörös Hadsereg képviselőivel a tűzszünetről.l[3]

Araráti KöztársaságSzerkesztés

Kurd nacionalisták 1927. október 28-án kikiáltották a független Araráti Köztársaságot, emellett létrejött a Xoybûn, egy milicista csoport, amely a frissen megalakult ország védelmét látta el Tagjai helyi és iraki kurdok voltak.

A felkelés vezetői Ibrahim Heskit választották államfőnek, aki kapcsolatai révén Ihsan Nurit nevezte ki helyettesének, miután ő átállt csapataival a kurdok oldalára. Ihsan Nuri, aki korábban az ifjútörök mozgalom tagja volt, szimpátiát érzett a kurdok iránt, valamint származása és rokonai kapcsán döntött az átállás mellett.

1928-ban Ihsan Nuri megérkezett csapataival, jelentős modern felszerelést biztosítva a kurdok részére. Emellett taktikai képessége is kiváló volt, sok csatában sikerült megfutamítania a túlerőben lévő török seregeket. az egyik legsikeresebb hadműveletet az Ararát-hegyen keresztül vezette, megkerülte a török seregeket, akiket egy összehangolt támadás alatt hátba támadott. Sikereink köszönhetően a kurdok egészen a Van-tó vonaláig nyomultak előre. 1930-ban a török légierő gépjei minden oldalról támadást indítottak a felkelők ellen, körbezárva az Ararát-hegy csúcsát. A törökök meglepetésszerű támadása a kurd csapatok széteséséhez vezetett, ezzel Törökország visszafoglalta keleti határvidékét. 

Menekülése, halálaSzerkesztés

Az 1930-as évek közepén İhsan Nuri menekültként érkezett Iránba, mivel tartott a törökök haragjától, akik elítélték kurdbarát cselekedeteit. Nuri soha többé nem foglalkozott politikával, megházasodott és végleg letelepedett Irán fővárosában. 1976. március 25-én szokásos 10 órai sétájára indult, amikor egy motoros elütötte háza előtt. A legközelebbi kórházba szállították, de még aznap életét vesztette. A gázoló motoros kilétére soha nem derült fény.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bletch Chirguh, La Question Kurde: ses origines et ses causes, Le Caire, Impimerie Paul Barbey, 1930, front cover, IHSAN NOURI PACHA Généralissime des forces nationales Kurdes (franciául)
  2. İhsan Nuri Paşa, Ağrı Dağı İsyanı, Med Yayınları, İstanbul, 1992, p. 7. (törökül)
  3. Mehmet Kemal Işık (Torî), "İhsan Nuri Paşa", p. 170. (törökül)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ihsan Nuri című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.