Főmenü megnyitása

Az Ikarus 557 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 180-556-os járműcsaládjába tartozó távolsági autóbusztípusa volt.

Ikarus 557
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban 1963–1965
Legyártva38 db
Típus távolsági
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma34 - 49+1 fő
Méretek
Hosszúság10 960 mm
Szélesség2500 mm
Magasság2950 mm
Tengelytáv
A-B5500 mm
Tömeg8600 kg
Legnagyobb össztömeg12 480 kg
Műszaki adatok
Maximális sebesség103 km/h
Motor Csepel D-619
Működési elv dízel
Hengerszám 6
Hengerelrendezés soros
Teljesítmény124[1] kW
Sebességváltó AS 65-3

ElőzményekSzerkesztés

A hatvanas évek elején az Ikarus gyár még mindig csak két, ekkorra már egyre inkább elavultnak számító távolsági busztípussal rendelkezett a palettáján. Az egyik a lényegében 1951 óta foltozgatott, javítgatott, több sorozatban kiadott (lásd.: Ikarus 30, 31) Ikarus 311-es, a másik pedig a kultikus, ám már lassan 10 éve gyártásban lévő Faros volt.[2] Értelemszerűen mind vásárlói, mind szakmai igény támadt egy korszerű távolsági busz iránt. Ennek az igénynek a kielégítésére készítette el a gyár 1963-ban, az Ikarus 556-os típus alapjain, az első Ikarus 557-est.[3]

TörténeteSzerkesztés

Az új, korszerű távolsági autóbusz első - 35 darabos - sorozatába a JAFI által fejlesztett, Csepel Művek által gyártott, vadi új D-619-es erőforrások legelső példányai kerültek. Ironikus módon pont ez a 169 lóerős erőforrás volt az, amely csakhamar a típus bukásához vezetett.[3]

A típus legtöbb példánya 2 db, kilincses lengőajtóval volt szerezve, a jármű első tengelye előtt, illetve a hátsó tengelye mögött. Azonban készült harmonikaajtós példány is, amely egy első és egy középső ajtónyílással rendelkezett.[4]

A 35 db jármű három AKÖV között került kiosztásra és gyakorlatilag folyamatos meghibásodási problémákkal küzdöttek. Mint kiderült, az új erőforrások gyártási hibával küzdöttek és ez szinte meggátolta a járműveket az aktív forgalomban való közlekedéstől.[1] Ráadásul a korábbiaktól eltérő módon, ha a jármű lerobbant az úton, a sofőr meg sem tudta próbálni megjavítani a hibát, mivel a motor a jármű közepén, a padló alatt volt található, közúti körülmények között lényegében elérhetetlen helyen.[5]

1965-ben még két példányt sikerült értékesíteni a gyárnak, azonban ezek is ugyanazzal a problémával küzdöttek, mint elődeik. Ennek köszönhetően az összes 557-est kivonták az aktív forgalomból 1967-re és eladták őket állami gazdaságoknak. Sok helyen az új üzemeltetők helyileg kicserélték az erőforrásokat, így a járművek használhatóvá váltak mezőgazdasági célra.[5]

Az Ikarusban természetesen felmerült a típus továbbfejlesztésének lehetősége és a mérnökök el is kezdtek a problémával foglalkozni. Azonban 1966. december 15.-én új tervcélt adott ki a gyár, melynek lényege egy új, sokoldalú, egységes megjelenésű típuscsalád kialakítása volt. Ennek az új gyártási/fejlesztési politikának a gyümölcse lett a későbbi 200-as típuscsalád.[6]

Ugyan a rövid életű Ikarus 557-es végül a gyár egyik kudarcává vált, a típus példányain szerzett tapasztalatok fontos részt kaptak az Ikarus 250-es kifejlesztésében.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b MBI Visszapillantó. facebook.hu. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
  2. Az Ikarus évszázados története
  3. a b Az Ikarus évszázados története 96. oldal
  4. Ikarus 557. old-ikarus.hu. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
  5. a b c Az Ikarus évszázados története 97. oldal
  6. Fél évszázada élnek velünk az Ikarus 200-asok!. omnibusz.blog.hu. (Hozzáférés: 2018. június 19.)

ForrásokSzerkesztés

  • Az Ikarus évszázados története: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853