Az ikonológia (ógörög εικών – kép) a művészettörténet egy olyan 1920 és 1930 között kialakult kutatási területe, segédtudománya, amely a formai elemzés értékmegkülönböztető módszere valamint az ikonográfia mellett és ezeket kiegészítve mindenekelőtt egy műalkotás szimbolizmusát értelmezi.

Elméleti célkitűzései szerkesztés

Célja, hogy a műalkotást egy „világnézeti elképzelés” megtestesüléseként, szimbólumaként értelmezze. „Világnézeti elképzelés” gyökerezhet vallásban illetve politikai vagy filozófiai jellegű ideológiában. Ennek megfelelően az ikonológiai kutatás bevon a vizsgálati körbe olyan, főként nem a magas művészetekhez tartozó ábrázolásokat (irodalmi ábrázolásokat is), amelyek segítenek tágabban értelmezni a műalkotások jelentését. Az ikonológiai módszer átformálta az építészettörténeti kutatások metodikáját is, tekintve, hogy az építészetben ikonográfiáról nem beszélhettek.

Története szerkesztés

Az ikonológiai módszert először Aby Warburg alkalmazta 1892-es strassbourgi disszertációjában, amelyben Botticelli két képére alkalmazta. Munkamódszerét pedig Palazzo Schifanoia ferrarai hónap-képeiről tartott előadásában nevezte először ikonológiai elemzésnek, bár ez a szóhasználat valószínűleg még csak spontán volt. A módszert eleinte a Warburg-iskola módszerének nevezték, amelyet tanítványai és munkatársai alkalmaztak, mint pl. Gertrud Bing, Fritz Saxl, Walter Solmitz, Edgar Wind és Rudolf Wittkower.

Erwin Panofsky 1939-től háromlépcsős elemzéssémává fejlesztette tovább a „Warburg-iskola” ikonológia módszerét: preikonográfikus leírás (präikonographische Analyse), ikonográfiai elemzés (ikonographische Analyse) és ikonológiai értelmezés (ikonologische Interpretation). (Lásd erről az Erwin Panofskyról szóló cikket.)

Források szerkesztés

  • Erwin Panofsky: Sinn und Deutung in der bildenden Kunst, Köln, Dumont, 1975
  • Frank Büttner/Andrea Gottdang: Einführung in die Ikonographie. Wege zur Deutung von Bildinhalten, München, C.H.Beck, 2006, ISBN 3-406-53579-8, ISBN 978-3-406-53579-6
  • Erwin Panofsky: Problems in Titian, mostly iconographic, New York, 1969
  • Heinrich Krauss/ Eva Uthemann: Was Bilder erzählen. Die klassischen Geschichten aus Antike und Christentum in der abendländischen Malerei, München (1987), 3. kiadás, 1993
  • Hans F. Schweers: Gemälde in deutschen Museen, Katalog der ausgestellten und depotgelagerten Werke. II rész, 4-5. kötet: Ikonographisches Verzeichnis, 4., aktualisierte und erweiterte Auflage, K. G. Saur Verlag, München 2005, ISBN 3-598-24166-6

További információk szerkesztés

  • Az ikonológia elmélete. Szöveggyűjtemény az irodalom és a képzőművészet szimbolizmusáról, 1-2.; szerk. Pál József, ford. Albert Sándor et al.; JATE, Szeged, 1986 (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae)
  • A "Michelangelo"-paradigma a művészettörténetben. Stílustörténet, ikonológia, hermeneutika. Szöveggyűjtemény; szerk. Rényi András; Meridián-2000–Szasz Bt., Budapest, 2002
  • Nagymihályi Géza: A kereszt: Krisztus ikonja. A keresztkultusz ikonológiája; Kairosz, Budapest, 2010
  • Ruzsa György: Az ikon. Teológia, esztétika, ikonográfia, ikonológia, technika; Russica Pannonicana, Budapest, 2012