Wikipédia

Ingeborg Bachmann

osztrák költő- és írónő

Ingeborg Bachmann (írói álneve: Ruth Keller), (Klagenfurt, 1926. június 25. – Róma, 1973. október 17.) osztrák költő-, illetve írónő.

Ingeborg Bachmann
Született1926. június 25.[1][2][3][4][5]
Klagenfurt am Wörthersee[6][7]
Elhunyt1973. október 17. (47 évesen)[1][2][3][4][5]
Róma[8][7]
Állampolgárságaosztrák
Élettársa
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Literaturpreis der Stadt Bremen (1957)
  • Büchner-díj (1964)
  • Grand Austrian State Prize for Literature (1968)
  • Anton Wildgans-díj (1971)
Halál okabaleseti halál
Ingeborg Bachmann aláírása
Ingeborg Bachmann aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingeborg Bachmann témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Martin Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).

1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában tűz ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temetőben nyugszik.

Művészete szerkesztés

Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.

Anrufung des großen Bären (1956) című kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglalkoztatja.

Frankfurti felolvasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érintő előadások a szerzői Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.

1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.

1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina című regény (1971), melyet 1991–ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.

Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglalkozott.

Kitüntetései szerkesztés

  • 1953-ban a Gruppe 47 díját kapja Die gestundete Zeit című kötetének elismeréseképpen
  • 1964-ben Büchner-díjjal tüntették ki
  • 1968-ban Osztrák Állami Kitüntetésben részesült
  • 1972-ben A. Wildgans-díjat kapott

További művei szerkesztés

  • Ein Ort für Zufälle, 1965
  • Simultan, 1972 (elbeszélések)
  • Gier, 1982 (elbeszélések, posztumusz)

Magyarul szerkesztés

  • Szimultán. Elbeszélések; vál., utószó Vályi-Nagy Ágnes, ford. Farkas Tünde et al.; Európa, Bp., 1983 (Modern könyvtár)
  • Malina. Regény; ford. Pete Nóra; Jelenkor, Pécs, 2002
  • A kimért idő. Versek; ford. Adamik Lajos, Márton László, Jelenkor, Pécs, 2007

Utóélete, hatása szerkesztés

  • Utolsó kiadatlan alkotásait H. Höller szerkesztette, és adta ki 1998-ban. Hangjátékokat is írt.
  • 1976-ban Klagenfurtban alapították az Ingeborg Bachmann-díjat. 1977 óta ítélik oda, a díj a német nyelvterület egyik legfontosabb irodalmi kitüntetése.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  7. ↑ a b Anna Gadzinski: KALLIOPE Austria (német nyelven). Európai és Nemzetközi Ügyek Szövetségi Minisztériuma, 2015. szeptember 2.
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ a b https://www.jstor.org/stable/30039350?seq=1#metadata_info_tab_contents

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ingeborg_Bachmann&oldid=26318454”