Inkakakadu

madárfaj
(Inka kakadu szócikkből átirányítva)

Az inkakakadu (Cacatua leadbeateri) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe sorolt kakadufélék (Cacatuidae) családjában tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Inkakakadu
Cacatua leadbeateri -SW Queensland-8.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Alcsalád: Valódi kakaduformák (Cacatuinae)
Nem: Cacatua
Faj: C. leadbeateri
Tudományos név
Cacatua leadbeateri
(Vigors, 1831)
Szinonimák

Lophocroa leadbeateri

Elterjedés
Bird range major mitchells cockatoo.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Inkakakadu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Inkakakadu témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, a Plyctolophus nembe Plyctolophus leadbeateri néven.[3] Sorolják a Lophochroa nembe Lophochroa leadbeateri néven is.

AlfajaiSzerkesztés

  • Cacatua leadbeateri leatbeateri (Vigors, 1831 - ez az alapfaj.
  • Cacatua leadbeateri mollis (Mathews, 1912) - az alapfajnál kisebb, bóbitája sötétebb vörös, a narancsszínű sáv halványabb, olykor teljesen hiányzik.

Cacatua leadbeateri leadbeateri (Vigors, 1831)

ElőfordulásaSzerkesztés

Ausztrália nagy részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők és cserjések. Nomád faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 40 centiméter, testtömege 360-480 gramm.[5] Alapszíne fehér, feje, nyaka és begye lazacszínnel átszőtt, homloka sötétvörös. Előregörbülő bóbitájának bázisa skarlátvörös, ezt narancsszínű sáv követi, majd ismét skarlátvörös, végül a toll csúcsa fehér. Szárnya 27 centiméteres, a farka 14 centiméter hosszú. Az evezők és a faroktollak alsó felületén a tollak bázisa skarlátvörös. A hím írisze (szivárványhártyája) fekete, a tojóé sötét vörösesbarna. Mindkét nem csőre fehéres szaruszínű, lába sötétszürke.

A tojó bóbitáján a narancsszínű sáv szélesebb. A fiatal madarak és a tojók halványabbak a kifejlett hímeknél.

ÉletmódjaSzerkesztés

Párban vagy kis csoportban él. Meglehetősen félénk faj. Aktív szárnycsapásokból és sikló szakaszokból álló röpte akrobatikus; ha kell, hátrafelé is repül.

Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, diófélékből áll, nagyon szereti az akáciák és a vaddinnye magját; ezeket a földről is szívesen csipegeti.

Hangja kéttagú remegős kiáltás, vészjele három vagy négy harsány rikoltás.

SzaporodásaSzerkesztés

Augusztus és december között költ; fészkelési ideje mintegy 55 nap. Fészkét eukaliptusz üregében építi. A fészekalj 2-4 tojás; ezeken 21–25 napig kotlik — a hím éjjel, a tojó nappal. A nagyjából hat hét után kirepülő fiókákat a két szülő közösen eteti, a fiatalok sokáig a családi kötelékben maradnak.

TartásaSzerkesztés

A legnehezebben nevelhető kakadufaj. Félénk, a környezetváltozásra érzékeny, de türelemmel, hosszú idő alatt megszelídíthető. Beszédkészsége nem jelentős, de pár szóra megtanítható.

KépekSzerkesztés

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 26.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés