Főmenü megnyitása

International Tennis Federation

Nemzetközi Tenisz Szövetség

Az International Tennis Federation (ITF) (magyarul: Nemzetközi Tenisz Szövetség) 210 ország vagy független terület[1] nemzeti szövetségének nemzetközi vezető testülete. Székhelye London, elnöke (2015-ben) az amerikai David Haggerty.[2][3]

International Tennis Federation
Alapítva 1913. március 1.
Székhely Anglia London
Tagság 210 nemzeti szervezet
Elnök David Haggerty

é. sz. 51° 27′ 32″, ny. h. 0° 15′ 19″Koordináták: é. sz. 51° 27′ 32″, ny. h. 0° 15′ 19″
Az International Tennis Federation weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz International Tennis Federation témájú médiaállományokat.

Az ITF az 1913. március 1-jén Párizsban 12 nemzet képviselőinek részvételével alakult International Lawn Tennis Federation (ILTF) szervezet jogutódja. A névből 1977-ben törölték a Lawn szót.[4] A szervezet 1923-ban hozta létre első alapszabályát. Jelenleg érvényes Alapszabályzatát 2015-ben alkották meg.[5]

Hivatalos, évenként megjelenő kiadványa 1969–2001 között a World of Tennis, jelenleg a The ITF Year. A kiadvány az előző 12 hónap ITF által szervezett és felügyelt eseményeiről számol be.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

1877, az első wimbledoni verseny megrendezését követően a tenisz egyre több országban vált népszerűvé. Amerikában 1881-ben rendezték meg a mai US Open, Párizsban 1891-ben a mai Roland Garros és Ausztráliában 1905-ben a mai Australian Open elődjét. Egyre több nemzeti szövetség alakult meg, köztük a Magyar Lawn Tenisz Szövetség is 1907-ben.[6] 1913-ban 15 ország nemzeti szövetségének képviselői elhatározták, hogy az egységes szabályok kialakítása, valamint a versenyek összehangolása érdekében nemzetközi szövetséget alapítanak. Az 1913. március 1-jei alakuló ülésen végül 12 ország képviselői jelentek meg, három nemzeti szövetség – bár előzetesen jelezték részvételüket – nem vett részt az ülésen. Az alapító szövetségek: Ausztrálázsia szervezete,[7] Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Oroszország, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc. A szervezet neve International Lawn Tennis Federation (ILTF) lett.[8]

Az első ülésen döntöttek a szervezet alkotmányáról, elsődlegesen az amatőrizmus kérdéseire helyezve a hangsúlyt. Meghatározták a tenisz hivatalos nyelvét, amely az angol és a francia lett. Döntöttek arról, hogy a szervezet székhelye Párizs, és Nagy-Britannia jogot kapott arra, hogy „örök időkre” füves világbajnokságot rendezzen. Határozatot hoztak arról, hogy a Davis-kupa legyen a nemzeti csapatok egyetlen világversenye. Megválasztották az elnökséget: az első elnök a német dr. H. O. Behrens lett.[8]

A szervezetnek másfél év múlva az első világháború kitörése miatt fel kellett függesztenie a tevékenységét, és 1919-ben 10 nemzet részvételével folytatta munkáját. Az 1923-as rendes évi közgyűlésen fogadták el az amerikai teniszszövetség (USTA) belépését a szervezetbe, valamint a tenisz nemzetközi verseny- és játékszabályait, amelyek 1924. január 1-től léptek életbe. Ezen a közgyűlésen fogadták el azt, hogy egy világbajnokság helyett évente négy nagy nemzetközi torna rendezésére kerül sor. Ez a négy torna a ma is a legnagyobbaknak számító Grand Slam-tornák: az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open.[8]

Az ILTF 1934-ben hozott létre egy speciális bizottságot a profizmus és az amatőrizmus különbségeinek megvizsgálására, és meghatározták, hogy milyen mértékű költségtérítésig tartható fenn az amatőr státusz, ez az úgynevezett „nyolchetes szabály”, amely szerint egy amatőr játékos egy évben legfeljebb nyolc héten át kaphat költségtérítést.[8]

1939-ben a tagállamok száma 59-re nőtt. A második világháború kitörése miatt a szervezet központját áthelyezték Londonba, és azóta is ott van. A háború után az első közgyűlést 1946-ban tartották, amelyen 23 tagország vett részt. A teniszlabdára vonatkozó szabványt 1948-ban alkották. 1951-ben a nyolchetes szabályt 210 napra növelték. 1963-ban, az ILTF megalapításának 50. évfordulóján született döntés a Federation-kupa (Fed-kupa) nemzetközi női csapatverseny indításáról, amely a férfiak számára 1900 óta már létező Davis-kupa versenyének megfelelő női csapatverseny.[8]

Az ILTF 1968. március 30-i rendkívüli közgyűlése történelmi jelentőségű. Ezen a közgyűlésen 47 nemzeti szövetség képviselője elfogadta, hogy bármely játékos, legyen az profi vagy amatőr, bármely ILTF által szervezett versenyen elindulhat. Ezzel vette kezdetét az „open era”. Az ILTF elfogadta a Grand Prix-versenyek szponzorálását, ezzel biztosítva, hogy a játékosok nyíltan és legálisan pénzdíjazásban részesüljenek.[8]

1970-ben kísérletképpen vezették be a rövidített játszmát (tie-break), amelyet 1974-től a pontszámítás alternatív lehetőségeként engednek meg a nemzetközi tornákon, és 1989-től a Davis-kupa mérkőzésein is kötelező az alkalmazása. A televíziós közvetítések miatt kétéves kísérleti időszak után 1972-ben elfogadták a sárga labdák használatát. A fehér labdák továbbra is használhatók maradtak. 1975-ben megalkották a Magatartási Kódexet a férfi versenyzők számára.[8]

1977-ben, 100 évvel az első wimbledoni verseny után, a nemzetközi szövetség úgy döntött, hogy nevéből elhagyja a füves pályára utaló „lawn” szót, és ettől kezdve a neve International Tennis Federation. 1978-ban avatták az első világbajnokokat Chris Evert és Björn Borg személyében. 1988-ban, 64 év szünet után, az ITF megalakulásának 75. évfordulóján a tenisz visszakerült a nyári olimpiai játékok programjába. Hároméves kipróbálás után 2006-ban Perthben a Hopman-kupán alkalmazták először az elektronikus vonalellenőrző rendszert, amelynek később a Sólyomszem nevet adták.[8]

2013-ban, az ITF megalakulásának 100. évfordulóján 210 nemzeti szövetség képviselői gyűltek össze a jubileumi közgyűlésen. Az ITF március 4-ét a tenisz világnapjának nyilvánította.[8]

Az ITF elnökeiSzerkesztés

Az ITF eddigi elnökei a megválasztás éve szerint:[9]

  • 1913 :   GER Hans Behrens
  • 1914 :   FRA Henri Wallet
  • 1919 :   BEL Paul de Borman
  • 1920 :   SUI Charles Barde
  • 1921 :   BEL Paul de Borman
  • 1922 :   RSA E. Clarke
  • 1923 :   GBR A. E. M. Taylor
  • 1924 :   FRA Henri Wallet
  • 1925 :   GBR John Flavelle
  • 1926 :   FRA M. Rances
  • 1927 :   SUI Charles Barde
  • 1928 :   BEL Paul de Borman
  • 1929 :   SUI Charles Barde
  • 1930 :   FRA M. Rances
  • 1932 :   GER Hans Behrens
  • 1933 :   BEL Paul de Borman
  • 1934 :   USA L. J. Carruthers
  • 1935 :   ITA G. Uzielli
  • 1936 :   SUI Charles Barde
  • 1937 :   BEL Paul de Borman
  • 1938 :   GER Hans Behrens
  • 1938 :   FRA Pierre Gillou
  • 1939 :   SUI Charles Barde
  • 1946 :   BEL Paul de Borman
  • 1947 :   FRA Pierre Gillou
  • 1948 :   GBR J. Eaton Griffith
  • 1949 :   USA R. B. Kingman
  • 1950 :   AUS R. H. Youdale
  • 1951 :   NED D. Croll
  • 1952 :   SUI Charles Barde
  • 1953 :   GBR J. Eaton Griffith
  • 1954 :   USA R. B. Kingman
  • 1955 :   ITA Giorgio De Stefani
  • 1956 :   AUS R. H. Youdale
  • 1957 :   CAN R. N. Watt
  • 1958 :   SUI Charles Barde
  • 1959 :   GBR J. Eaton Griffith
  • 1961 :   FRA Jean Borotra
  • 1961 :   AUS R. H. Youdale
  • 1962 :   ITA Giorgio De Stefani
  • 1963 :   GBR J. Eaton Griffith
  • 1965 :   BRA P. da Silva Costa
  • 1967 :   ITA Giorgio De Stefani
  • 1969 :   AUS B. A. Barnett
  • 1971 :   DEN A. Heyman
  • 1974 :   USA W. E. Elcock
  • 1975 :   GBR D. N. Hartwick
  • 1977 :   FRA Philippe Chatrier
  • 1991 :   AUS Brian Tobin
  • 1999 :   ITA Francesco Ricci Bitti
  • 2015 :   USA David Haggerty

Szervezeti felépítéseSzerkesztés

Az ITF legmagasabb szintű döntéshozó testülete az évente összeülő Közgyűlés (Annual General Meeting, AGM), amelynek résztvevői az ITF-tag nemzeti szövetségek képviselői. A közgyűlés választja 4 évre az ITF elnökét és igazgatótanácsának tagjait. A 2015. szeptemberi tisztújító választáson az ITF elnöke az amerikai David Haggerty lett.[10] Az elnök munkáját 3 alelnök és 10 tagú igazgatótanács segíti. [11]

Az ITF szerepeSzerkesztés

Az ITF irányítja és felügyeli a hat regionális szervezetén keresztül a több, mint 200 nemzeti szövetség munkáját. Meghatározza a szabályokat, beleértve a pálya és az eszközök szabványait, és felügyeli az antidopping, valamint az antikorrupciós program végrehajtását.[12]

Az ITF szervezi a három nagy nemzetközi csapatverseny, a férfiak Davis-kupa, a nők Fed-kupa és a vegyes csapatok részére kiírt Hopman-kupa versenyeit. Felügyeli a Grand Slam-tornáknak nevezett négy legnagyobb nemzetközi verseny, az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open versenyeit. Az ATP és a WTA magasabb díjazású versenyeinek kiegészítéseként versenyeket szervez az alacsonyabb ranglistahelyezéssel rendelkezők, valamint a fiatalok számára. Az ITF szervezésében zajlanak a 18 év alattiak különböző korosztályai, valamint a szeniorok és a kerekesszékes versenyzők számára rendezett versenyek.[13] Az ITF a 13–18 éves korosztály számára nemzetközi junior versenyeket (Junior Circuit) szervez. Az ifjúsági korúak 14 éves kortól indulhatnak a már pénzdíjas Pro Circuit versenyeken. A világranglista-helyezéseknek megfelelően lehet nevezni a 10 000–50 000 dollár közötti összdíjazású Futures versenyekre (a ranglista 250. helyétől lefelé), valamint az 50 000–100 000 dollár közötti összdíjazású Challenger-versenyekre (általában a ranglista 71–400. helyezettjei).[14][15] Az ifjúsági korosztály számára rendeznek egyéni és csapat Európa- és világbajnokságokat is. A Grand Slam-tornák mindegyikén megrendezik a junior egyéni és páros versenyeket is.[16]

2019-től a junior és a kezdő teniszezők részére új ITF-pontverseny kiírására került sor. E pontversenyben a junior A–5 kategória, a nőknél és a férfiaknál az ITF 15.000, valamint a férfiaknál a 25.000 dollár összdíjazású versenyein elért pontokat számítják be. Az "ITF World Tennis Tour" néven futó versenyek száma 2019-ben mintegy 1600. E versenyek mellett az ITF továbbra is szervezi a nők 60.000, 80.000 és 100.000 dollár összdíjazású versenyeit, ezek eredményeit a WTA-pontversenyébe számítják be.[17]

A versenyek szervezése mellett az ITF évente 4 millió dollárt fordít a tenisz továbbfejlesztésére[18] és népszerűsítésére, amelyhez felhasználja a televíziócsatornákat, valamint a változatos PR- és marketingeszközöket és a szponzorálás nyújtotta lehetőségeket. Az ITF weboldala segítségével a világ minden tájára eljuttatja az egyes versenyek eredményeit, a játékosokkal és a versenyekkel kapcsolatos információkat.[19]

ITF ranglistapontokSzerkesztés

2019-től az ITF World Tennis Tour versenysorozat keretében szerezhető pontok az alábbiak. Ezek a pontok nem számítanak bele az ATP-, illetve WTA-pontversenybe. Kivétel ez alól a férfiak 25.000 dolláros tornáin elért eredmények után járó pontszám, amely a táblázatban zárójelben található.[20]

FérfiakSzerkesztés

Megnevezés Gy D ED ND 16 32 Selejtezőt
nyerő
Selejtező
döntőse
ITF-ranglistapontok
ITF $25,000+H 225(5) 135(3) 67(1) 27 9 0 4 1
ITF $25,000 150(3) 90(1) 45 18 6 0 3 1
ITF $15,000+H 150 90 45 18 6 0 3 1
ITF $15,000 100 60 30 12 4 0 2 1

A férfiaknál a fentieken kívül az ATP Challenger Tour selejtezőjéből feljutó versenyző 30 ITF-ranglistapontot kap.

NőkSzerkesztés

Megnevezés Gy D ED ND 16 32 Selejtezőt
nyerő
Selejtező
döntőse
ITF-ranglistapontok
ITF $15,000+H 150 90 45 18 6 0 3 1
ITF $15,000 100 60 30 12 4 0 2 1

Az ITF világbajnoki címeSzerkesztés

Az ITF 1978 óta minden naptári évben világbajnoki címet adományoz annak a versenyzőnek, aki az év folyamán a Grand Slam-tornákon, az ITF által felügyelt nagy nemzetközi tornákon, a Davis-kupa-, illetve a Fed-kupa-mérkőzéseken összességében a legjobb eredményt érte el.[21] Ez a cím független az év végi ATP- és WTA-ranglistaeredménytől, illetve az ATP World Tour Finals és a WTA Finals végeredményétől.

Felnőtt bajnokokSzerkesztés

Az eddigi győztesek:[22][23]

Év Férfi egyéni Női egyéni Férfi páros Női páros
1978   Björn Borg   Chris Evert
1979   Martina Navratilova
1980   Chris Evert-Lloyd
1981   John McEnroe
1982   Jimmy Connors   Martina Navratilova
1983   John McEnroe
1984
1985   Ivan Lendl
1986
1987   Steffi Graf
1988   Mats Wilander
1989   Boris Becker
1990   Ivan Lendl
1991   Stefan Edberg   Szeles Mónika
1992   Jim Courier
1993   Pete Sampras   Steffi Graf
1994   Arantxa Sánchez Vicario
1995   Steffi Graf
1996   Todd Woodbridge &
  Mark Woodforde
  Lindsay Davenport &
  Mary Joe Fernández
1997   Martina Hingis   Lindsay Davenport &
  Jana Novotná
1998   Lindsay Davenport   Jacco Eltingh &
  Paul Haarhuis
  Lindsay Davenport &
  Natallja Zverava
1999   Andre Agassi   Martina Hingis   Mahes Bhúpati &
  Lijendar Pedzs
  Martina Hingis &
  Anna Kurnyikova
2000   Gustavo Kuerten   Todd Woodbridge &
  Mark Woodforde
  Julie Halard-Decugis &
  Szugijama Ai
2001   Lleyton Hewitt   Jennifer Capriati   Jonas Björkman &
  Todd Woodbridge
  Lisa Raymond &
  Rennae Stubbs
2002   Serena Williams   Daniel Nestor &
  Mark Knowles
  Virginia Ruano Pascual &
  Paola Suárez
2003   Andy Roddick   Justine Henin-Hardenne   Bob Bryan &
  Mike Bryan
2004   Roger Federer   Anasztaszija Miszkina
2005   Kim Clijsters   Lisa Raymond &
  Samantha Stosur
2006   Justine Henin
2007   Cara Black &
  Liezel Huber
2008   Rafael Nadal   Jelena Janković   Daniel Nestor &
  Nenad Zimonjić
2009   Roger Federer   Serena Williams   Bob Bryan &
  Mike Bryan
  Serena Williams &
  Venus Williams
2010   Rafael Nadal   Caroline Wozniacki   Gisela Dulko &
  Flavia Pennetta
2011   Novak Đoković   Petra Kvitová   Květa Peschke &
  Katarina Srebotnik
2012   Serena Williams   Sara Errani &
  Roberta Vinci
2013
2014
2015   Jean-Julien Rojer &
  Horia Tecau
  Martina Hingis &
  Szánija Mirza
2016   Andy Murray   Angelique Kerber   Jamie Murray &
  Bruno Soares
  Caroline Garcia &
  Kristina Mladenovic
2017   Rafael Nadal   Garbiñe Muguruza   Łukasz Kubot &
  Marcelo Melo
  Martina Hingis &
  Csan Jung-zsan
2018   Novak Đoković   Simona Halep   Mike Bryan &
  Jack Sock
  Barbora Krejčíková &
  Kateřina Siniaková

Junior bajnokokSzerkesztés

Az ITF junior világbajnoki címét elnyert versenyzők:[24]

Év Egyéni (1978–2003) Páros (1982–2003)
Fiúk Lányok Fiúk Lányok
1978   Ivan Lendl   Hana Mandlíková
1979   Raúl Viver   Mary-Lou Piatek
1980   Thierry Tulasne   Susan Mascarin
1981   Pat Cash   Zina Garrison
1982   Guy Forget   Gretchen Rush   Fernando Pérez   Beth Herr
1983   Stefan Edberg   Pascale Paradis   Mark Kratzmann   Larisa Savchenko
1984   Mark Kratzmann   Gabriela Sabatini   Agustín Moreno   Mercedes Paz
1985   Claudio Pistolesi   Laura Garrone   Petr Korda

  Cyril Suk

  Mariana Perez-Roldan

  Patricia Tarabini

1986   Javier Sánchez   Patricia Tarabini   Tomás Carbonell   Leila Meskhi
1987   Jason Stoltenberg   Natallja Zverava   Jason Stoltenberg   Natalia Medvedeva
1988   Nicolas Pereira   Cristina Tessi   David Rikl

  Tomáš Anzari

  Jo-Anne Faull
1989   Nicklas Kulti   Florencia Labat   Wayne Ferreira   Andrea Strnadová
1990   Andrea Gaudenzi   Karina Habšudová   Marten Renström   Karina Habšudová
1991   Thomas Enqvist   Zdeňka Málková   Karim Alami   Nancy Feber
  Eva Martincová
1992   Brian Dunn   Rossana de los Ríos   Enrique Abaroa   Laurence Courtois
1993   Marcelo Ríos   Nino Louarsabishvili   Steven Downs   Cristina Moros
1994   Federico Browne   Martina Hingis   Benjamin Ellwood   Martina Nedelkova
1995   Mariano Zabaleta   Anna Kurnyikova   Kepler Orellana   Ludmila Varmužová
1996   Sébastien Grosjean   Amélie Mauresmo   Sébastien Grosjean   Jitka Schönfeldová

  Michaela Paštiková

1997   Arnaud Di Pasquale   Cara Black   Nicolás Massú   Irina Selyutina

  Cara Black

1998   Roger Federer   Jelena Dokić  José de Armas   Eva Dyrberg
1999   Kristian Pless   Lina Krasznorutszkaja   Julien Benneteau

  Nicolas Mahut

  Daniela Bedáňová
2000   Andy Roddick   María Emilia Salerni   Lee Childs

  James Nelson

  María Emilia Salerni
2001   Gilles Müller   Szvetlana Kuznyecova   Bruno Echagaray

  Santiago González

  Petra Cetkovská
2002   Richard Gasquet   Barbora Strýcová   Florin Mergea

  Horia Tecău

  Elke Clijsters
2003   Márkosz Pagdatísz   Kirsten Flipkens   Scott Oudsema   Andrea Hlaváčková
Kombinált ranglista (2004-től)
Év Fiúk Lányok
2004   Gaël Monfils   Michaëlla Krajicek
2005   Donald Young   Viktorija Azaranka
2006   Thiemo de Bakker   Anasztaszija Pavljucsenkova
2007   Ričardas Berankis   Urszula Radwańska
2008   Jang Cung-hua   Noppawan Lertcheewakarn
2009   Daniel Berta   Kristina Mladenovic
2010   Juan Sebastián Gómez   Daria Gavrilova
2011   Jiří Veselý   Irina Hromacsova
2012   Filip Peliwo   Taylor Townsend
2013   Alexander Zverev   Belinda Bencic
2014   Andrej Rubljov   Catherine "CiCi" Bellis
2015   Taylor Fritz   Gálfi Dalma
2016   Miomir Kecmanović   Anasztaszija Potapova
2017   Axel Geller   Whitney Osuigwe
2018   Tseng Chun-hsin   Clara Burel

JegyzetekSzerkesztés

  1. Member National Associations (angol nyelven). International Tennis Federation, 2012. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Structure (angol nyelven). International Tennis Federation. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  3. David Haggerty elected ITF President (angol nyelven). International Tennis Federation, 2015. szeptember 25. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  4. About the ITF – History of Tennis (angol nyelven). International Tennis Federation. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  5. Memorandum Articles of Association and Bye-laws of ITF LIMITED Trading as the International Tennis (angol nyelven). International Tennis Federation. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  6. A Magyar Tenisz Szövetség története (részlet). Magyar Tenisz Szövetség, 2005. július 19. (Hozzáférés: 2015. október 4.)
  7. Ausztrália és Új-Zéland
  8. a b c d e f g h i ItfHistory History
  9. ITF Constitution (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  10. Christopher Clarey: David Haggerty of U.S. Will Lead International Tennis Federation (angol nyelven). The New York Times Company, 2015. szeptember 25. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  11. ItfHistory Structure
  12. ItfHistory Role – Administration and Regulation
  13. About the ITF – Role (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  14. teniszakademia ITF és ATP teniszversenyek rendszere
  15. teniszakademia Profi teniszversenyek pénzdíjai
  16. ItfHistory Role – Organising international competitions
  17. ITF World Tennis Tour (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  18. ItfHistory Developing the game
  19. ItfHistory Promoting the game
  20. Points Tables (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  21. ITF Constitution (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  22. Férfiak: World Champions - Men (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  23. Nők: World Champions - Women (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  24. World Champions - Juniors (angol nyelven). ITF. (Hozzáférés: 2015. október 16.)

ForrásokSzerkesztés