Invalidus-ház
Az Invalidus-ház, más néven Károly-kaszárnya Budapest V. kerületének egyik monumentális barokk polgári épülete, ma a Fővárosi Önkormányzat székháza.
| Invalidus-ház | |
 | |
| A Fővárosi Önkormányzat székhelye | |
| Település | Budapest V. kerülete |
| Cím | 1052 Budapest, Városház u. 9-11. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1716–1727 |
| Tervező | Anton Erhard Martinelli |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Elhelyezkedése | |
 Invalidus-ház
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 17″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Invalidus-ház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Eredetileg kórházként és a kiszolgált hadirokkantak otthonaként épült, ebben a minőségében az ország legnagyobb korabeli egészségügyi létesítménye volt. Az építkezést Széchényi György esztergomi érsek kezdeményezte 1692-es alapítványával, hogy otthont és ellátást biztosítson a török elleni háborúban megrokkant katonáknak. Az alapkőletételre 1716-ban került sor, azonban az építkezés több okból akadozott, illetve évekre leállt, végül a terv nem is valósult meg teljesen.
A Jászkun kerület – a jászok és a kunok székei – mint koronabirtok tulajdonjogát I. Lipót magyar király 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek. A törvénytelen eladatás ellen a magyar országgyűlés, a nádor és maga a jász és kun nemzetség is tiltakozott. Kompenzációként a Jászkun kerület 1731-től a Német Lovagrend földesuraságából a pesti Invalidus-ház birtokába került, és az ispotály ebből tartotta fenn magát. II. József áthelyeztette az invalidusokat, és 1783-ban laktanyává alakíttatta az épületet, amelyet III. Károlyról Károly-kaszárnyára neveztek át. 1894-től a főváros tulajdonába került, azóta a Főpolgármesteri Hivatal működik benne.[1][2]
Leírása szerkesztés
A komplexum tervezőjének általában Anton Erhard Martinellit tartják.[3] Terveiben eredetileg négy udvart körülvevő, háromemeletes szárnyak szerepeltek, amelyek folyosóra fűződő termeiben összesen négyezer katonát lehetett volna elhelyezni. A 47 tengelyes főhomlokzatot öt rizalit és három kapu tagolja. Középen helyezkedik el az eredetileg háromszintes, karzatos kápolna, amelynek helyét a tetőn kis óratorony jelzi. A párizsi és a prágai invalidusházak mintájára elképzelt, hatalmas épületegyüttesnek csak a nyugati fele épült meg, az is csak részben.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A pesti Invalidus-palota (a mai Városháza) legkorábbi, eddig ismeretlen látképe. Központi Antikvárium. (Hozzáférés: 2016. február 17.) (magyarul)
- ↑ Invalidusok-háza, Károly kaszárnya. egykor.hu. (Hozzáférés: 2016. február 17.) (magyarul)
- ↑ Egyes művészettörténészek szerint elképzelhető, hogy a terveket Martinelli felettese, Johann Bernhard Fischer von Erlach készítette, és az iratokban feltűnő Martinelli csak a kivitelezést felügyelte. Ld. Kelényi György: Érett és késő barokk. In: Sisa József és Dora Wiebenson (szerk.): Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998, 109–170. o.
Források szerkesztés
- Schoen Arnold: A Budapesti Központi Városháza (volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya), Budapest, 1930
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
