Invalidus-ház

barokk épület Budapest V. kerületében, jelenleg a Fővárosi Önkormányzat székhelye

Az Invalidus-ház, más néven Károly-kaszárnya Budapest V. kerületének egyik monumentális barokk polgári épülete, ma a Fővárosi Önkormányzat székhelye.

Invalidus-ház
A Fővárosi Önkormányzat székhelye
A Fővárosi Önkormányzat székhelye
Település Budapest V. kerülete
Cím 1052 Budapest, Városház u. 9-11.
Építési adatok
Építés éve 1716–27
Tervező Anton Erhard Martinelli
Elhelyezkedése
Invalidus-ház (Budapest)
Invalidus-ház
Invalidus-ház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Invalidus-ház témájú médiaállományokat.
Egy Vármegye utcai irodaház ablakából nézve

TörténeteSzerkesztés

Eredetileg kórházként és a kiszolgált hadirokkantak otthonaként épült, ebben a minőségében az ország legnagyobb korabeli egészségügyi létesítménye volt. Az építkezést Széchényi György esztergomi érsek kezdeményezte 1692-es alapítványával, hogy otthont és ellátást biztosítson a török elleni háborúban megrokkant katonáknak. Az alapkőletételre 1716-ban került sor, azonban az építkezés több okból akadozott, illetve évekre leállt, végül a terv nem is valósult meg teljesen.

A Jászkun kerület – a jászok és a kunok székei – mint koronabirtok tulajdonjogát I. Lipót magyar király 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek. A törvénytelen eladatás ellen a magyar országgyűlés, a nádor és maga a jász és kun nemzetség is tiltakozott. Kompenzációként a Jászkun kerület 1731-től a Német Lovagrend földesuraságából a pesti Invalidus-ház birtokába került, és az ispotály ebből tartotta fenn magát. II. József áthelyeztette az invalidusokat, és 1783-ban laktanyává alakíttatta az épületet, amelyet III. Károlyról Károly-kaszárnyára neveztek át. 1894-től a főváros tulajdonába került, és a mai napig Főpolgármesteri Hivatalként szolgál.[1][2]

LeírásaSzerkesztés

A komplexum tervezőjének általában Anton Erhard Martinellit tartják.[3] Terveiben eredetileg négy udvart körülvevő, háromemeletes szárnyak szerepeltek, amelyek folyosóra fűződő termeiben összesen négyezer katonát lehetett volna elhelyezni. A 47 tengelyes főhomlokzatot öt rizalit és három kapu tagolja. Középen helyezkedik el az eredetileg háromszintes, karzatos kápolna, amelynek helyét a tetőn kis óratorony jelzi. A párizsi és a prágai invalidusházak mintájára elképzelt, hatalmas épületegyüttesnek csak a nyugati fele épült meg, az is csak részben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A pesti Invalidus-palota (a mai Városháza) legkorábbi, eddig ismeretlen látképe. Központi Antikvárium. (Hozzáférés: 2016. február 17.) (magyarul)
  2. Invalidusok-háza, Károly kaszárnya. egykor.hu. (Hozzáférés: 2016. február 17.) (magyarul)
  3. Egyes művészettörténészek szerint elképzelhető, hogy a terveket Martinelli felettese, Johann Bernhard Fischer von Erlach készítette, és az iratokban feltűnő Martinelli csak a kivitelezést felügyelte. Ld. Kelényi György: Érett és késő barokk. In: Sisa József és Dora Wiebenson (szerk.): Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998, 109–170. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Schoen Arnold: A Budapesti Központi Városháza (volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya). Budapest 1930

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés