Ioan Lemeni

(1780-1861) fogarasi és gyulafehérvári görög katolikus főegyházmegye püspöke
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. január 6.

Ioan Lemeni, magyar forrásokban Lemény János vagy Lemény Pap János (Dezmér, 1780. április 22. vagy 1780. április 23.Bécs, 1861. március 29.) a fogarasi és gyulafehérvári görögkatolikus főegyházmegye püspöke, valamint a román görögkatolikus egyház elöljárója volt 1832–1850 között.

Ioan Lemeni
Született

Dezmér
Elhunyt1861. március 29. (80 évesen)[1]
Bécs
Állampolgársága
Nemzetiségeromán
Foglalkozása
  • görögkatolikus pap
  • diakónus
  • román görögkatolikus püspök
  • katolikus püspök
  • katolikus szerpap
  • politikus
Tisztsége
  • megyéspüspök (1832. augusztus 23. – 1850. március)
  • az erdélyi országgyűlés tagja (1834–1835)
  • az erdélyi országgyűlés tagja (1837–1838)
  • az erdélyi országgyűlés tagja (1841–1843)
  • az erdélyi országgyűlés tagja (1846–1847)
  • a magyar főrendiház tagja (1848. július – 1848. november 9.)
fogarasi püspök
Vallásaromán görögkatolikus egyház
Püspökké szentelés1833. június 6.
SzentelőkVulkán Sámuel (főszentelő)

Hivatalfogarasi püspök
Hivatali idő1832–1850
ElődjeIoan Bob
UtódjaAlexandru Sterca-Șuluțiu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ioan Lemeni témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Nemes családban született. Az elemi iskolát Kolozsváron és Balázsfalván végezte, a gimnáziumot és a jogi illetve filozófiai kurzusokat szintén Kolozsváron. Ugyan apja ügyvédnek szánta, ennek ellenére 1801-ben a balázsfalvi teológiai szeminárium diákja lett, innen Ioan Bob püspök a nagyváradi katolikus szemináriumba küldte. 1805. október 1-jén pappá szentelték. Két évig Balázsfalván tanított filozófiát és egyháztörténelmet, majd 1807-től Kolozsváron lett pap. Működése alatt a város és a környék román lakóinak többségét a görögkatolikus egyházba térítette. 1819. október 28-án kanonokká választották. 1820. október 1-jén Balázsfalvára költözött, és folytatta a tanítást. 1829-ben a tanítás mellett Ioan Bob püspök mellett titkárként dolgozott.

Püspöki pályafutása

szerkesztés

Bob halála után 1832. május 15-én püspökké választották; 179 szavazatot szerzett a lehetséges 212-ből. 1832. augusztus 23-án püspökké nevezték ki; miután 1833. április 16-án a Szentszék megerősítette, 1833. június 6-án Nagyváradon Samuil Vulcan püspökké szentelte, és július 14-én iktatták be hivatalába.

Már beiktatásakor elrendelte, hogy minden plébánia mellett létesüljön egy elemi iskola is. Püspöksége során végiglátogatta az egyházmegye majdnem mindegyik helységét. 1837-ben kibővíttette a balázsfalvi katedrálist. A balázsfalvi teológiai szemináriumban az oktatás időtartamát háromról négy évre hosszabbította.

1842. márciusban a balázsfalvi káptalan nevében tiltakozást nyújtott be a bécsi udvarnak az ellen a tervezet ellen, amely a magyar nyelvet kötelezővé tette volna az egyház és az iskolák igazgatásába. Ugyanabban az évben Vasile Moga ortodox püspökkel együtt beadvánnyal fordult a kolozsvári országgyűléshez a királyföldi románok jogaival kapcsolatban.

Az 1848. május 15-i balázsfalvi román népgyűlés egyik vezető alakja volt; a gyűlés határozatait ő ismertette a május 30-i kolozsvári országgyűlésen. Mivel Erdély és Magyarország uniójának a pártján állt, konfliktusba került Simion Bărnuțiuval. 1848. október 21-én kiáltványban fordult a román néphez, hogy ne hallgassanak Puchner tábornoknak a magyarok elleni harcra szólító felhívására. Emiatt 1848. november 19-én Puchner felfüggesztette hivatalából, és elrendelte a püspöki jövedelmek lefoglalását. A szabadságharcban játszott szerepe miatt 1849. október 21-én húsz év várfogságra ítélték, de utóbb kegyelmet kapott. 1850. márciusban Erdély kormányzója, Ludwig von Wohlgemuth nyomására lemondott püspöki tisztségéről, és április 10-én Bécsbe távozott.

Utolsó éveit Bécsben, a ferencesek kolostorában töltötte, és ott is halt meg. A bécsi Simmering temetőben temették el, majd 1901-ben maradványait hazaszállították Balázsfalvára.

  • Az Istentől küldetett férfiú a gondviselés rendjében, az az halotti beszéd Bab János fogarasi görög egyesült vallású püspök felett. Kolozsvár, 1831.
  • Rugimienta celor doi episcopi romanesci a celui greco-unit ši a celui greco neunit Vasile Moga. Ascerunt dietei dela 1842. in causa romanilor pe pamantul kraiesc numit ši sasesc. Brassó, év. n. (Az 1842-es országgyűléshez beadott folyamodvány, Moga Vasile ortodox püspökkel együtt)

További információk

szerkesztés
  1. Lemény János, Pap, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09360.htm