Ipolynyék

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 8. 4 változtatás vár ellenőrzésre.

Ipolynyék (szlovákul: Vinica, korábban Nekyje) község, egykor járási székhely Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. A mai település Alsó-, Közép-, Felső- és Egyházasnyék, valamint Leklinc falvak területéből keletkezett. Ma a járás legnépesebb községének számít, országszerte híres bortermeléséről. Mint a Nagy-patak mikrorégió központja, központi szerepkört tölt be a környéken.

Ipolynyék (Vinica)
Ipolynyék zászlaja
Ipolynyék zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagykürtösi
Rangközség
Első írásos említés1156
PolgármesterKristián Baksa
Irányítószám991 28
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámVK
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség1794 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság164 m
Terület30,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 06′ 57″, k. h. 19° 07′ 24″48.115833°N 19.123333°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 57″, k. h. 19° 07′ 24″48.115833°N 19.123333°E
Ipolynyék weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolynyék témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolynyék Szent Donát és Szent Orbán

Szent Donát számos borvidéken szőlővédőszent. Viharkárok és jégeső ellen oltalmazza a szőlőket. Kevés helyen található a Kárpát medencében, hogy Szent Orbánnal együtt védjék a szőlőskerteket. 2018 augusztusától ezekhez a településekhez csatlakozott a szlovákiai Ipolynyék/Vinica/. A felszentelt kápolnácska, jobban mondva képoszlop a Zsobrák elnevezésű domborulat lábánál helyezkedik el, úgymond a szőlőskertek kapujában. Készítői a Vida és a Molnár család.

Nagykürtöstől 20 km-re délnyugatra fekszik, a Korponai-fennsík déli lábánál, a Nagy-patak (Veľký potok, a trianoni békeszerződés előtt Egres-patak) mentén. A községet övező vulkanikus eredetű magaslatokon 150 hektár területen szőlőt termesztenek. A szőlőhegyeken elszórtan több mint félezer pince található.

Története

szerkesztés

A falu területe az őskor óta folyamatosan lakott. Megtalálták itt a kelták, kvádok, markomannok településeinek nyomait is. A honfoglalás után a Nyék törzs szálláshelye lehetett, akik az egykori gyepű vonalát őrizték. 1156-ban "Nek" alakban említi először oklevél,[2][3] amikor birtokosa, a Hont-Pázmány nembeli Lampert comes egy ekényi földjét két házzal a bozóki apátságnak adta. Temploma már a 13. században állt a mai plébánia szérűskertjében. Ez a tatárjáráskor pusztult el. A falu már a középkorban híres bortermőhely, 1354-ben említik szőlőhegyét az egri káptalan egyik oklevelében. 1351-ben már két település, Alsó- és Felsőnyék állt a helyén, melyeket "Also Nyek" és "Felseö Nyek" alakban említenek. Alsónyék a zólyomi váruradalom része, majd 1494-től a Nyéki, a Szécsényi és Révay családoké.

A 15. és 17. század között Hont és Nógrád vármegye többször tartotta itt közgyűléseit. Az évszázadok során jelentősebb birtokosai a Teleki, Koháry, Majtényi, Coburg, Horváth és Haydin családok voltak. Területén több kastély és nemesi kúria is állt, melyek közül három ma is megvan. Az Egres-patakon egykor kilenc malom is működött és 1880-tól gőzmalma is létezett a községnek. Lakói között több iparost és kereskedőt is találhattunk. 1715-ben Alsónyéknek két malma és 16 adózó családfője, Felsőnyéknek egy malma és 13 családfője volt. 1720-ban 30, illetve 20 adózó háztartás létezett a két településen. 1828-ben Alsónyék 245 házában 1473 lakos élt.

A hozzá tartozó Lekinc 1343-ban "Neklyncz" alakban tűnik fel először írott forrásban. 1351-ben "Neghlynch", 1441-ben "Nyeglincz", 1451-ben "Neklyncz" alakban említik. 1828-ban mindössze 2 háza volt 18 lakossal.

Vályi András szerint: "Alsó, és Felső Nyék. Két magyar falu Hont Várm. földes Uraik G. Kohári, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, fekszenek Szécséntől 3/4 órányira, egy más tövében, Alsó Felsőnek filiája, határbéli földgyeik két vetőre jók, és középszerűek; réttyek kevés, de jó: erdeik szépek, borok jó, és sok van, boraikat a’ Bánya Városokban, gabonájokat pedig B. Gyarmaton szokták el árúlni."[4]

Fényes Elek szerint: "Nyék (Alsó, Felső), 2 egymásmellett lévő magyar falu, Honth vármegyében, ut. p. B. Gyarmathoz 1 1/2 mfd. 1454 kath., 21 evang., 2 ref. lak. Kath. paroch. templom. Határja igen nagy; bora sok és jó, erdeje elég. F. u. az esztergomi káptalan, h. Coburg, s m. t."[5]

Hont vármegye monográfiája szerint: "Ipolynyék, magyar kisközség, 329 házzal és 1557 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távírója Drégelypalánkon, postája helyben van. Járási és körjegyzőségi székhely. Azelőtt, Alsó- és Felsőipolynyék névvel, két külön község volt, mígnem a kettőt 1905-ben Ipolynyék közös névvel egyesítették. A Nyék nemzetség ez ősi birtoka azon hetven falu között szerepel, melyeknek dézsmáját Márton érsek, 1156-ban, az esztergomi káptalannak adta. Az 1232. évben II. Endre király a birtokot zólyomi uradalmához csatolta. A XIV. századbeli oklevelekben Nyek alias Korláthfölde alakban fordul elő, a mikor 1351-ben Venczel fráter a sági konvent előtt Varbói Mihály fiának, Lászlónak adta itteni birtokát. A híres nyéki szőlőhegyekről már 1354-ben emlékezik meg az egri káptalan. A XV. század kezdetén, 1421-ben Nyéki Jánost, 1439-ben pedig Nyéki Demetert találjuk birtokban. A század végén, 1494-ben, az esztergomi káptalan a Nyéki, Szécsényi és Révai családok birtokai megvásárolta és az egyesített jószágot a mult századig megtartotta. A XV. század végétől, 1494-től, 1544-ig itt tartotta a vármegye közgyűléseit, úgyszintén 1612-, 1692- és 1725-ben is. 1524-ben Szobi Mihálynak is volt itt része. A XVII. században osztályosak voltak itt a Darvas családbeliek, kiktől a század végén a Laszkáryak és Rádayak örökölték a birtokot. A Laszkáryak mindvégig megtartották részüket; a Rádayak része azonban többször cserélt gazdát: előbb, a XVIII. század elején, a gróf Telekiek örökölték, kiktől a mult században báró Majthényi László szerezte meg. Földesurak voltak itt még a XVIII. században a Koháryak, majd a mult században a herczeg Coburgok, Berzeviczy Béla és a Fekete család is. Jelenleg herczeg Coburg Fülöpnek, báró Majthényi Lászlónak, ifj. Laszkáry Gyulának, Fischer Bertalannak és Ehrenstein Mórnak van nagyobb birtoka. A községben négy kastély van; ezek legrégibbje a gróf Teleki-féle, mely báró Majthényi László révén, Horváth Béláé lett. Csinos kastélya és birtoka van itt még Haydyn Károlynak. A község lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. A falu temploma 1846-ban épült. Ipolynyékhoz tartoznak a Huszárház és a Józsefmajorok, továbbá a Leklincz puszta, mely hajdan falu volt és 1351-ben szerepel az oklevelekben, a mikor Neklincz alias Neghlyncz alakban írták a nevét."[6]

Alsó- és Felsőnyéket 1905-ben egyesítették újra. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásának székhelye volt, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott.

Népessége

szerkesztés

1880-ban Alsóipolynék 902 lakosából 864 magyar és 15 szlovák anyanyelvű volt. Felsőipolynék 448 lakosából 415 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben Alsóipolynék 952 lakosából 929 magyar, 22 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 908 római katolikus, 16 izraelita, 25 evangélikus és 3 református vallású volt. Felsőipolynék 503 lakosából 498 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban Alsóipolynék 1023 lakosából 1009 magyar, 12 szlovák, 1 német és 1 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 979 római katolikus, 29 izraelita és 15 evangélikus vallású volt. Felsőipolynék 546 lakosából 546 magyar és 1 egyéb[forrás?] anyanyelvű volt. Ebből 523 római katolikus, 11 evangélikus, 10 izraelita és 2 református vallású volt.

1910-ben 1759 lakosából 1746 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1833 lakosából 1733 magyar és 75 csehszlovák volt.

1930-ban 1855 lakosából 1640 magyar és 190 csehszlovák volt.

1941-ben 2070 lakosából 2048 magyar és 8 szlovák volt.

1970-ben 2181 lakosából 2035 magyar és 142 szlovák volt.

1980-ban 2108 lakosából 1851 magyar és 226 szlovák volt.

1991-ben 2037 lakosából 1844 magyar és 176 szlovák volt.

2001-ben 1961 lakosából 1723 magyar és 228 szlovák volt, a lakosság többsége katolikus vallású.

2011-ben 1870 lakosából 1577 magyar és 259 szlovák volt.

2021-ben 1794 lakosából 1415 (+70) magyar, 318 (+34) szlovák, 1 cigány, 9 (+1) egyéb és 51 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Gazdasága

szerkesztés

A falu legnagyobb vállalata az országszerte ismert Vinica Rt., amely gyorsfagyasztott zöldségeket állít elő. A Herbex teák nagy részét itt csomagolják, de fatelep is működött a községben. Számos vállalkozás foglalkozik borászattal, de a falu csaknem valamennyi családjának van saját borospincéje.

Neves személyek

szerkesztés

Nevezetességei

szerkesztés
  • Római katolikus temploma 1846-ban épült, de 1887-ben a talaj meglazulása miatt ‑ a szentély kivételével ‑ le kellett bontani és újjáépíteni.
  •  
    Szent Donát számos borvidéken szőlővédőszent. Viharkárok és jégeső ellen.
    A Teleki-kastély 1780-ban épült késő barokk stílusban, később klasszicista stílusban építették át.
  • Szent Donát számos borvidéken szőlővédőszent. Viharkárok és jégeső ellen oltalmazza a szőlőket. Kevés helyen található a Kárpát medencében, hogy Szent Orbánnal együtt védjék a szőlőskerteket. 2018 augusztusától ezekhez a településekhez csatlakozott a szlovákiai Ipolynyék/Vinica/. A felszentelt kápolnácska, jobban mondva képoszlop a Zsobrák elnevezésű domborulat lábánál helyezkedik el, úgymond a szőlőskertek kapujában. Készítői a Vida és a Molnár család.
  • A Haydin-kastély a 19. század első felében épült klasszicista stílusban.
  • Harmadik kastélya szintén 19. századi klasszicista épület.
  • A felsőnyéki falurészen álló, ún. galamiai-kápolna 18. századi építmény.
  • A nagyhegyi-kápolna a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére van szentelve.
  • A Szentháromság-kápolna 1870-ben épült, a felsőnyéki temetőben áll.
  • A község legújabb kápolnája az 1994-ben épített Fatimai-kápolna.
  • A Nepomuki Szent János-szobor 18. századi, barokk stílusú.
  • A főtéren álló Szentháromság-szobor 1903-ban készült.
  • A Szent István-szobor a róla elnevezett parkban áll.
  • Az alsónyéki kőhíd a 17. században épült.
  • A községnek hagyományőrző néptánccsoportja van.
  • Az egykori Millenniumi Emlékmű. A kétrészes talpazaton álló, több mint két méter magas obeliszket a község lakossága emeltette 1896-ban a főtéren. Egykori felirata: „A honfoglalás emlékére a Millénium évében állíttatta Alsó- és Fölső-Ipolynyék lakossága. 1896.” A trianoni békeszerződést követően az emlékművet ideiglenesen eltávolították. Ismételt köztéri elhelyezésére a község Magyarországhoz való visszacsatolását követően, 1939-ben került sor, az első világháborúban elesettek tiszteletére emelt Hősök Emlékműve részeként. Szintén itt állították fel az Alsó- és Felsőgöd testvértelepülések által adományozott Országzászlót. Miután a községet ismét Csehszlovákiához csatolták, a Millenniumi Emlékművet 1947 nyarán az éj leple alatt titokban eltávolították. Helyére a későbbiekben szovjet katonát ábrázoló, nagyméretű domborművet helyeztek, kiegészítve azt a „Dicsőség a szovjet hadsereg hőseinek” szlovák és orosz nyelvű feliratával.[8]
  • Esterházy János szobrát 2009. október 11-én avatták fel.
  • A magyarnóta-énekesek Őszirózsa címen, 2009. október 4-én megrendezett országos versenyének helyszíne.
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Kép és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján[halott link]
  3. Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 28.)
  7. ma7.sk
  8. Böjtös János írása az Új Szó 1996. augusztus 7-i lapszámában.

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolynyék témájú médiaállományokat.