Irène Joliot-Curie
Irène Joliot-Curie (Párizs, 1897. szeptember 12. – Párizs, 1956. március 17.) kémiai Nobel-díjas francia tudós, atomfizikus, fizikokémikus, politikus.
| Irène Joliot-Curie | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1897. szeptember 12. Párizs, Franciaország |
| Elhunyt | 1956. március 17. (58 évesen) Párizs, Franciaország |
| Sírhely | Cemetery Sceaux |
| Ismeretes mint | a mesterséges radioaktivitás felfedezése[1] |
| Házastárs | Frédéric Joliot-Curie |
| Szülei | Marie Curie Pierre Curie |
| Gyermekek |
|
| Iskolái |
|
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Sorbonne |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizika, kémia |
| Tudományos fokozat | doktorátus (1925) |
| Munkahelyek | |
| Radiológiai Intézet, Párizs | igazgató |
| Más munkahelyek | a felsőoktatásért és tudományos kutatásért felelős államtitkár helyettes (1936) |
| Szakmai kitüntetések | |
| Kémiai Nobel-díj 1935 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irène Joliot-Curie témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Marie Curie és Pierre Curie Nobel-díjas házaspár idősebbik leánya. Liberális nevelésben részesült. Értelmiségiek, tudósok körében nőtt fel. Szülei baráti köréhez tartoztak Paul Langevin, Yves Perrin, André Debierne fizikusok, Paul Appell, Paul Painlevé, Émile Borel, Henri Poincaré matematikusok. Valamennyien köztársaságpártiak, a laicitás hívei és Alfred Dreyfus támogatói.
17 éves korában matematikát és fizikát kezdett tanulni a Sorbonne-on. Az első világháború kitörésekor egészségügyi önkéntes lett édesanyja mellett, majd önállóan dolgozott tábori röntgenező nővérként. 1918-tól édesanyja asszisztense lett a párizsi Radiológiai Intézetben. S amikor a nukleáris kémia tárgyat tanította a leendő mérnököknek, megismerkedett Frédéric Joliot-val. 1926-ban kötöttek házasságot és kölcsönösen felvették egymás családnevét. Két gyermekük született, Hélène és Pierre. Irène 1925-ben doktorált a szülei által felfedezett polónium alfa-sugárzása témában.
A kutató házaspár 1934-ben felfedezte a mesterséges radioaktivitást. Az"új elemek előállításának radioaktív kémiájában végzett munkájukért"[2] 1935-ben Kémiai Nobel-díjjal jutalmazták őket.
A Radiológiai Intézetben végzett munkája mellett 1937-ben a Sorbonne Természettudományi Karán lett előadó tanár, majd professzor. A Collège de France-ba távozott férje helyét vette át.
1946-ban a Radiológiai Intézet igazgatója lett, és alapító tagja a Francia Atomenergiai Bizottságnak.
1956. március 17-én leukémiában hunyt el.
Politikai és társadalmi tevékenysége szerkesztés
1936 májusában Léon Blum a felsőoktatásért és tudományos kutatásért felelős államtitkár helyettessé nevezte ki. Irène három hónapra vállalta el a megbízatást. Rajta kívül még két nő volt tagja a kormánynak, olyan időkben, amikor a francia nők még nem rendelkeztek választójoggal. E rövid idő alatt döntés született a kutatók fizetésének és ösztöndíjának, valamint a kutatásra fordított összegek emeléséről. Rövid ideig tagja volt a Nemzetközi Munkásszövetség Francia Szekciójának (SFIO), de kilépett, mert a Blum-kormány nem állt ki a spanyol polgárháború mellett.
Az elkötelezetten antifasiszta Irène segítette a spanyol menekülteket. 1948-ban meghívást kapott New Yorkba a spanyol politikai menekülteket támogató bizottságtól. Érkezése után nemkívánatos személynek nyilvánították, letartóztatták, és fogva tartották az Ellis-szigeten. Ellenezte az atomenergia háborús célokra történő felhasználását. Aláírta a Stockholmi felhívást, a Béke Világtanács Nemzetközi Békedíjjal tüntette ki 1950-ben. 1955-ben aláírta a Russell–Einstein-manifesztumot. Tagja volt a Francia Nők Egyesületének. A Francia Természettudományi Akadémia nem vette fel tagjai közé 1951-ben. Többször jelentkezett a következő években csak azért, hogy felhívja a figyelmet az Akadémia nőkkel szembeni diszkriminációjára.
Irène Joliot-Curie-díj szerkesztés
A felsőoktatásért és tudományos kutatásért felelős francia minisztérium 2001 óta ítéli oda a díjat
- Az év legeredményesebb női tudományos kutatója
- Az év legeredményesebb fiatal női tudósa
- Az év legeredményesebb női vállalkozója
kategóriákban.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ National Geographic: Anyja lánya. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
- ↑ MTVA - Iréne Joliot-Curie Nobel-díjas francia atomfizikus, fizikokémikus 115 éve született. [2015. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
Források szerkesztés
- MTVA - Iréne Joliot-Curie Nobel-díjas francia atomfizikus, fizikokémikus 115 éve született (magyarul)
- Életrajza a Nobel-díj honlapján Archiválva 2012. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- National Geographic: Anyja lánya (magyarul)
- História tudósnaptár (magyarul)
További információk szerkesztés
- Két emberpár, négy tudós, három Nobel-díj. Pierre Curie, Marie Sklodowska, Irene Curie, Frédéric Joliot-Curie, Bukarest: Kriterion, 1970
- Shelley Emling: Marie Curie és lányai. Fejezetek egy tudósdinasztia életéből; ford. Tóbiás Judit; HVG Könyvek, Bp., 2013
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
