Főmenü megnyitása

Irak–iráni háború

(Irak-iráni háború szócikkből átirányítva)

Az irak–iráni háború, elnevezése Iránban Kikényszerített háború (جنگ تحمیلی, Jang-e-tahmīlī) és Szent Védekezés (دفاع مقدس, Defā'-e-moghaddas), illetve Irakban Szaddám kádiszíjai csatája (قادسيّة صدّام, Qādisiyyat Ṣaddām), Irak és Irán között 1980 szeptembere és 1988 augusztusa között vívott háború volt.

Irak–iráni háború
A háború képei, fentről: Gázálarcot viselő iráni katona egy lövészárokban • Iráni katonák ünnepelnek Horramsahr felszabadítása után, középen vélhetően még gyerekkorú katona áll. • Donald Rumsfeld és Szaddám Huszein találkozója Bagdadban • Lángokban álló iráni olajkút az amerikai haditengerészet „Nimble Archer” fedőnevű hadművelete után
A háború képei, fentről: Gázálarcot viselő iráni katona egy lövészárokban • Iráni katonák ünnepelnek Horramsahr felszabadítása után, középen vélhetően még gyerekkorú katona áll. • Donald Rumsfeld és Szaddám Huszein találkozója Bagdadban • Lángokban álló iráni olajkút az amerikai haditengerészet „Nimble Archer” fedőnevű hadművelete után
Dátum 1980. szeptember 22.1988. augusztus 20.
Helyszín Irak és Irán határa, a Perzsa-öböl és térsége
Casus belli Irak határvitája Iránnal
Eredmény Status quo ante bellum az ENSZ BT 598. számú határozatának[1] elfogadása után
Terület-
változások
Egyik fél sem foglalt el jelentős területeket
Harcoló felek
 Irak
Ir mohajedin.gif Iráni mudzsaheddek
Presidential Standard of the Democratic Republic of the Sudan.svg Szudán
Arab önkéntesek
 Irán
PDK Kurdistan.jpg A Kurd Demokrata Párt felkelői
 Kurdisztáni Patrióta Unió felkelői
Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács (SCIRI), azaz a síiták fegyveresei
Islamic Dawa Party logo.jpg Iszlám Dawa Párt felkelői
Arab önkéntesek
Veszteségek
250 000 – 500 000 halott500 000 – 1 000 000 halott
A Wikimédia Commons tartalmaz Irak–iráni háború témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A két ország között korábban is voltak határviták, ezek az 1970-es években fegyveres összecsapásokhoz is vezettek, de a helyzet Szaddám Huszein hatalomátvétele és az iráni forradalom után változott meg drámaian. A két ország között vallási és etnikai ellentétek is fennálltak: Iránban az iszlám síita ága került hatalomra és fennállt a veszélye, hogy a szunnita vezetésű Irak elnyomott síita többsége felkelést indít. Az irániak a perzsák leszármazottai és az indoeurópai népek sorába tartoznak, akárcsak a kurdok. Nyelveik rokonságban állnak az Európában beszélt germán, szláv és újlatin nyelvekkel. Ezzel szemben az Irakot lakó arabok, amely az egész Közel-Keletnek többségi nemzete, a sémi-hámi népek közé tartoznak, s eme etnikai ellentétek is már évszázadok óta jellemezték az itteni sémi és nem sémi népeket.[forrás?] Az Iránban többséget alkotó síiták 1979-ben jutottak hatalomra Iránban, a forradalom vezetője, Khomeini ajatollah korábban Irak síita részén élt emigrációban. A térséget potenciálisan destabilizáló iszlamista Irán megtámadását az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió sem ellenezte, és a Perzsa-öböl arab monarchiái is támogatták az iraki diktátor ambícióit, mivel ettől várták a forradalmi hullám elterjedésének megakadályozását.

Kilőtt iraki T–62-es harckocsi

1980. szeptember 22-én Irak hadüzenet nélkül, megelőző légicsapásokkal támadta meg Iránt, majd szárazföldi erői átkeltek a Satt el-ArabArvand-Rud határfolyón, benyomultak a forradalomtól meggyengített ország területére, és elfoglalták Horramsahr (Khorramsahr) határvárost és Huzesztán tartomány délnyugati sávját. Az iráni csapatok első vereségeiért Abolhaszan Baniszadr elnököt tették felelőssé, aki 1981. június 21-én lemondásra kényszerült és elmenekült az országból. Iránnak azonban sikerült viszonylag gyorsan újjászerveznie hadseregét, és 1982 nyarára visszafoglalta az Irak által elfoglalt területeit. A háború következő hat éve lényegében állóháború volt, amely módszereit tekintve az első világháborúra hasonlított a legjobban. Ennek oka, hogy mind Irán, mind pedig Irak hadserege korszerűtlen volt mind fegyverzet, mind képesítés tekintetében. Az iraki hadsereg a háború után sem fejlődött sokat, mert a 2003-as iraki háború során is rövid időn belül összeomlott az ellenállása a támadó amerikai, angol és egyéb csapatokkal szemben.

A megmerevedett frontokon a katonák lövészárkokat ástak, szögesdrót-akadályokat és géppuskafészkeket telepítettek, melyeket gyakran rohammal igyekeztek elfoglalni. Irak széles körben alkalmazott – nemcsak az iráni katonák, hanem saját kurd kisebbsége ellen is – vegyi fegyvereket, elsősorban mustárgázt. A kurdok fegyveresei az önállóság reményében az irániak mellé álltak, ez okot/ürügyet adott Szaddámnak az ellenük való népirtásra. Irak konzervatív, radikális része, amely főként síitákból állt és rokonszenvezett Khomeinivel, szintén csatlakozott az ellenséghez (ők is egy külön iraki síita állam létrehozását helyezték kilátásba iráni mintára). Iránból önkéntes mudzsáhedek álltak az iraki hadseregbe. Mind az iraki, mint az iráni hadseregben harcoltak arab önkéntesek gyakorlatilag minden arab nyelvű államból igen jelentős számban, ki-ki milyen meggyőződés szerint (Khomeini mellett vagy ellene foglalva állást), ugyanakkor igen sok afrikai muzulmán is harcolt szintén mind a két oldalon. A szudáni kormány ráadásul közvetlen utasításra küldött harcoló egységeket az iraki hadseregnek Irán ellen, tehát Szudán kvázi részt vett a háborúban.

Éppen a kurdok jelenléte miatt félő volt, hogy a háború átterjedhet más államokra is, ahol jelentékeny számú kurd kisebbség él. Ilyen veszélynek különösen Törökország volt kitéve, ahol ma is számos függetlenségre törekvő kurd csoport működik.

Mindkét ország nagy mennyiségben vetett be ballisztikus rakétákat. Pontatlanságuk miatt ezeket elsősorban egymás városaira lőtték ki (ez volt a „városok háborúja”), emellett gyakran támadták egymás tartályhajóit is.

A hosszú ideig tartó háború súlyos emberveszteséggel járt, az iráni polgári és katonai veszteségeket 500 000 és 1 000 000 fő közé becsülik, míg Irak vesztesége elérte a 300 000 főt. A háború alatt vagy 200 ezer kurdot mészároltak le főként az iraki csapatok. Az iráni hadseregben jelentős létszámban harcoltak gyerekek, elsősorban 16 és 17 esztendős fiúk. Mintegy 100 ezer iráni gyerekkatona esett áldozatul a háborúnak. A két ország gazdasága, elsősorban olajiparuk, mely közös határuk közelében koncentrálódott, súlyos károkat szenvedett, Iraké például 500 milliárd dollár értékűt.

A veszteségek ellenére nem következett be lényeges változás a két ország közös határaiban, Irak nem tudott jelentős iráni területeket elfoglalni és Irán is csak komoly veszteségek árán tudta visszafoglalni a háború kezdetén elvesztett területeit - a konfliktus ebben is hasonlít az első világháborúra.[2] Az ENSZ Biztonsági Tanácsa számos alkalommal felszólította a két felet a harctevékenységek beszüntetésére, de erre csak 1988. augusztus 20-án, az ENSZ BT. 598. számú határozatának[1] elfogadása után került sor. Az utolsó hadifoglyokat csak 2003-ban cserélték ki.[3]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz irak–iráni háború témájú médiaállományokat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Az eredeti szöveget lásd a Wikisource oldalon: United Nations Security Council Resolution 598
  2. Abrahamian, Ervand, A History of Modern Iran, Cambridge, 2008, p.171
  3. „Threats and Responses: Briefly Noted; Iran-Iraq Prisoner Deal”, by Nazila Fathi, New York Times, 2003. március 14.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iran–Iraq War című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.