Iske
Iske (más néven Iskefalva, szlovákul: Ižkovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.
| Iske (Ižkovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Nagymihályi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1430 |
| Polgármester | Štefan Šipoš |
| Irányítószám | 076 72 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | MI |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 91 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 25 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Terület | 4,22 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 33′ 22″, k. h. 21° 57′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 22″, k. h. 21° 57′ 11″ | |
| Iske weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iske témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Nagykapostól 9 km-re nyugatra, a Laborc bal partján fekszik, az 552-es úttól délre. Tőle 2 km-re keletre található a Vajáni hőerőmű.
Története szerkesztés
Neve 1297-ből „Iske” alakban ismert először.[1] 1427-ben „Izke” néven említi oklevél. A 16. század közepén lakói reformátusok lettek. Református egyházát 1619-ben említik először. Előbb Bés leányegyháza volt, majd anyaegyház lett.
A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „ISKE. Elegyes magyar falu Ungvár Várm. földes ura Bánóczi Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Ung vize mellett, Pálótzhoz 1 mértföldnyire, Csicserhez sem meszsze, határja jó, vagyonnyai külömbfélék.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Iske, magyar falu, Ungh vármegyében, a Laborcza mellett, N. Kaposhoz nyugotra 1 1/2 mfdnyire: 24 r., 47 g. kath., 424 ref., 8 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház; jó rét és föld; tava, s erdeje is van. Birják Horváth és Bánóczy örökösök. Ut. p. Ungvár.”[3]
1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. A csehszlovák államfordulat után szlovák neve 1920-ban Ižka, majd 1927-ben Ižkovce lett. 1938-1945 között ismét Magyarország része.
Népessége szerkesztés
1880-ban 312 lakosából 284 magyar és 17 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 330 lakosából 269 magyar és 26 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 195 református, 46 görög katolikus, 51 római katolikus, 35 izraelita és 3 evangélikus vallású volt.
1900-ban 295 lakosából 293 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 278 lakosa mind magyar anyanyelvű volt. Ebből 214 református, 31 görög katolikus, 27 római katolikus és 6 izraelita vallású volt.
1921-ben 275 lakosából 250 magyar és 12 csehszlovák volt.
1930-ban 248 lakosából 232 magyar és 9 csehszlovák volt.
1941-ben 235 lakosa mind magyar volt.
1970-ben 222 lakosa mind magyar volt.
1980-ban 202 lakosából 199 magyar és 2 szlovák volt.
1991-ben 128 lakosából 123 magyar és 4 szlovák volt.
2001-ben 120 lakosából 111 magyar és 9 szlovák volt.
2011-ben 105 lakosából 88 magyar és 10 szlovák volt.
2021-ben 91 lakosából 65 (+5) magyar, 21 (+1) szlovák és 5 ismeretlen nemzetiségű volt.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1883. február 11-én Magda Sándor református püspök, teológus, egyházi író, 1934 és 1939 között a szlovákiai Tiszáninneni református egyházkerület püspöke.
- Itt született 1905. március 8-án Nyitrai Dezső református lelkész, etnográfus, publicista.
- Itt született 1935. május 14-én Révész Bertalan irodalomtörténész, egyetemi tanár, a tudományok kandidátusa, az MTA tagja.
- Itt született 1936. március 9-én Sipos Béla tanár.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
