Istvánffy Pál

(?–1553) költő, Baranya vármegye alispánja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. január 28.

Kisasszonyfalvi Istvánffy Pál névváltozat: Istvánfi (Kisasszonyfa, ? – Németi, 1553. április 9.) költő, Baranya vármegye alispánja. Istvánffy Miklós történetíró apja.

Istvánffy Pál
Született?
Kisasszonyfa
Elhunyt1553. április 9.
Németi
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaköltő,
alispán
IskoláiPadovai Egyetem (1519–1528)
SablonWikidataSegítség

Előkelő nemesi családból származott. Apja baranyai alispán, 1505-ben a vármegye követe a rákosi országgyűlésen; anyja Tolna vármegyei nemes leánya. Egyik bátyja a mohácsi csatában esett el.

A páduai egyetemen latin és görög nyelvet, természettudományokat és jogot tanult (1519–1528). Hazatérése után baranyai birtokain gazdálkodott. 1532-ben a törökök fogságába esett és csak nagy összegű váltságdíj árán szabadult ki. Később János király birtok adományozásával jutalmazta meg szolgálataiért. 1543-ban a törökök minden birtokát elfoglalták, családjával együtt földönfutó lett. I. Ferdinánd király pártfogásába vette és különféle kiküldetésekre alkalmazta. Tagja lett a Pozsonyban ülésező királyi helytartótanácsnak, valamint annak a bizottságnak is, amely Fráter Györggyel 1549-ben Erdély átadásáról tárgyalt.

Két házasságából hét gyermeke született; egyikük Szigetvár ostromában esett el. Másik gyermeke, Istvánffy Miklós az ország legelőkelőbb államférfiainak sorába küzdötte fel magát s hírneves történetíró lett.

Volter királyról szóló olasz eredetű széphistóriájának címe: Historia regis Volter (1539). A csodás hűségű feleség történetét Petrarca egyik latin nyelvű elbeszéléséből írta, melyet az olasz költő Boccaccio novellájából készített. Boccaccio–Petrarca Grizeldisz-története népszerű volt egész Európában.

Kiadások:

  • Historia regis Volter (Debrecen, 1574). A szerző 1539-ben írta széphistóriáját, de az csak később jelent meg nyomtatásban; bizonyosan előbb, mint a ma ismert első, 1574. évi kiadás. A 16. századból ismerjük még egy 1580. évi kolozsvári kiadását és egy évszám nélküli lőcsei kiadását is.
  • Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. kötet. Budapest, 1880
  • Vende Ernő szövegkiadása: Volter és Griseldis. Budapest, 1907 (Olcsó Könyvtár)

További információk

szerkesztés