Parlagi rézgyom
A parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia) az őszirózsafélék családjába tartozó, észak-amerikai eredetű gyomnövény.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Iva xanthiifolia Nutt. | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
|
Cyclachaena xanthiifolia | ||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parlagi rézgyom témájú kategóriát. |
Megjelenése szerkesztés
_(19744383272).jpg)
A parlagi rézgyom 120-150 (néha akár 250-300) cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Főgyökeréből nagyszámú oldalgyökér ágazik szét, amelyek tovább ágazva méretes gyökérrendszert alkotnak. Dúsan elágazó, sűrűn leveles szára egyenesen felálló, alul szőrtelen, feljebb elszórtan szőrözött. Idősebb korában elfásodik. Levelei átellenes, a növény csúcsa felé inkább váltakozó állásúak. Alsó levelei hosszú, a felsőbb rövidebb nyelűek; alakjuk kihegyesedő tojásdad; szélük egyenlőtlenül, durván fogazott; felső oldaluk kissé érdes, fonákjuk szőrös.
Július-augusztusban virágzik. A virágzat a hajtások végén álló 5–6 mm-es fészkekből álló füzér vagy buga. A virágok aprók, nem feltűnőek, színük zöldessárga.
Termése 2,3–2,5 mm-es, ovális, tövén ék alakú, csúcsán lekerekített kaszat. Színe éretlenül lehet zöld, szürkészöld, szürke, esetleg lisztes bevonatú fekete. Egy fészekben általában öt kaszat található.
Elterjedése szerkesztés
Észak-Amerika középső részén őshonos. Innen elterjedt Kanadába, Észak-Mexikóba; a kontinensen kívül pedig Eurázsiába, Dél-Amerikába, Ausztráliába és Japánba is. Európában Franciaországtól egészen Nyugat-Szibériáig előfordul, de leginkább Kelet-Európában gyakori. Eleinte botanikus kertekbe telepítették, 1842-ben innen vadult ki Kijevben. Legnagyobb összefüggő állományai a Volga és a Don alsó folyásánál találhatóak.
Magyarországon először 1951-ben észlelték Mezőhegyesen. Csongrádból és Békésből tovább terjedt Hajdú–Bihar, Szabolcs–Szatmár–Bereg, Bács–Kiskun, Pest és Komárom–Esztergom megyékbe. Várhatóan másutt is fel fog bukkanni.
Életciklusa szerkesztés
Magja már március első felében (száraz időjárás esetén áprilisban) csírázik. Május során intenzíven növekszik, júniusban szára már többszörösen elágazik. A virágzatok július elején jelennek meg az ágvégeken. Augusztus közepéig virágzik, bőséges virágpora allergiás tüneteket is okozhat. Magvai szeptember végén kezdenek beérni és a növény a fagyok beálltával elpusztul.
Főleg árokpartokon, utak mentén, gyomtársulásokban, néha szántóföldeken lehet vele találkozni. Fényigényes. A csírázáshoz sok nedvességet igényel, később jól elviseli a szárazságot is. A hőmérsékletet és a talajt illetően igénytelen, de főleg a nirogéngazdag talajt kedveli.
Gyomnövény. Gyors növekedésével, nagy termetével beárnyékolja a haszonnövényeket. Főleg a magvai csírázásával egy időben vetett napraforgóföldeken jellemző. Allergizáló pollenjén kívül hajtásának érintése is kontakt dermatitiszt okozhat.
Források szerkesztés
- Csiszár Ágnes: Inváziós növényfajok Magyarországon Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó 2012 ISBN 978-963-334-050-9
- Iva xanthiifolia Invasive species compendium
- Zalai Mihály: Németh Imre: A parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia Nutt.) bemutatása és jelenléte Békés megyében[halott link] Növényvédelem 43 (11) 2007
