Ivan Dmitrijevics Papanyin

Ivan Dmitrijevics Papanyin, (oroszul: Иван Дмитриевич Папанин; Szevasztopol, 1894. november 26. – Moszkva, 1986. január 30.) a szovjet Északi-sark-kutatás egyik úttörője. Orosz sarkutazó, tudós, tengernagy, kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse címet, és kilencszer a Lenin-rendet.

Ivan Dmitrievics Papanyin
Született	1894. november 26. Szevasztopol
Elhunyt	1986. január 30. (91 évesen) Moszkva
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	sarkkutató író katona politikus geográfus
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Kitüntetései	Japán Legyőzéséért emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem „Húszéves a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” jubileumi érem Moszkva Védelméért emlékérem A Szovjet Sarkvidék Védelméért emlékérem Munka Veteránja Érdemérem Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem Jubilee Medal "30 Years of the Soviet Army and Navy" Jubilee Medal "40 Years of the Armed Forces of the USSR" A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem A szovjet fegyveres erők 60. évfordulója emlékérem Moszkva 800. évfordulója emlékérem Medal "In Commemoration of the 250th Anniversary of Leningrad" A Krími Autonóm Köztársaság díszpolgára Order of Nakhimov Vörös Zászló érdemrend (1922) Lenin-rend (1937. június 27.) Szovjetunió Hőse (1937. június 27.) Lenin-rend (1938. március 22.) Szovjetunió Hőse (1940. február 3.) Lenin-rend (1944. május 1.) Medal "For Battle Merit" (1944. november 3.) Lenin-rend (1944. november 26.) Order of Nakhimov, 1st class (1945. július 8.) Vörös Csillag-rend (1945. november 10.) Lenin-rend (1945. december 2.) Vörös Zászló érdemrend (1950. november 15.) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1955. január 22.) Lenin-rend (1956. december 30.) Lenin-rend (1964. november 26.) Októberi Forradalom érdemrend (1971. július 20.) Lenin-rend (1974. november 26.) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1980. január 8.) Barátság Rendje (1982. december 17.) Lenin-rend (1984. november 23.) Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata (1985. március 11.)
Sírhelye	Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Dmitrievics Papanyin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A Krímben, tengerész családban született. Az első világháború kitöréséig vasesztergályosként dolgozott, majd 1914-ben besorozták a haditengerészethez. 1917-ben csatlakozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, majd részt vett az azt követő polgárháborúban is Ukrajnában, ahol a szovjetek oldalán harcolt. 1920-ban a Krími-félszigetre küldték, ahol az volt a feladata, hogy gerillaharcot folytasson Vrangel csapatai ellen. 1923 és 1932 között a szovjet államigazgatásban dolgozott, elsősorban a hírközlés területén (pl. posta). 1931-ben részt vett a Maligin jégtörőn a Ferenc József-földre vezetett expedícióban. Ekkor találkozott először Pinyegin orosz sarkutazóval. 1932–1933-ban egy a Ferenc József-földön telelő kutató csoportnak volt a vezetője. 1934–1935-ben a Cseljuszkin-fokon működő sarki megfigyelő állomást vezette.

1937–1938-ban ő volt a vezetője a híres „Északi-sark–1” expedíciónak. Négy tudós, Ivan Dmitrijevics Papanyin (vezető), Ernszt Krenkel (rádiós), Jevgenyij Fjodorov (geofizikus) és Pjotr Sirsov (tengerbiológus) sarki állomást épített egy sodródó jégtáblán. A Mihail Vodopjanov vezette repülőgép a megfelelő felszerelésekkel kirakta őket 20 kilométerre az Északi-sarktól, majd a kutatók berendezkedtek egy dél felé sodródó jégtáblán. A Papanyin vezette csapat 234 napot töltött a jégtáblán és számos tudományos megfigyelést végzett a központi sarki medencében. 1938-ban Dél-Grönland partjainál, a megolvadt jégtábla maradványairól a Kraszin^[forrás?] jégtörővel tértek vissza a civilizációba. Az expedíció mind a négy tagja megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, amelyet a második világháború előtt csak nagyon ritka, kivételes esetekben adományoztak.

A nemzetközi tudományos világ is érdeklődéssel figyelte útjukat, és a második világháborút követő években több hasonló expedíciót is szervezetek az Arktiszt körülvevő jégvilág felderítésére; ezen vállalkozásokat az úttörő, szovjet sarkutazók tiszteletére „Északi-sark–2, –3” stb. néven nevezték. 1939 és 1946 között az északi hajózási kereskedelmi utak fenntartásáért volt a felelős, amelyek kulcsfontosságú szerephez jutottak a németek ellen viselt háborúban. 1940-ben másodszor kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, amiért megszervezte a Georgij Szedov jégtörő megmentését. 1948 és 1951 között az Oceanológiai Intézetet vezette, majd 1951-től haláláig (1986-ig) a Szovjet Tudományos Akadémia tengeri expedíciókkal foglalkozó osztályának volt az igazgatója.

Papanyin nevét viseli egy hegyfok a Tajmir-félszigeten, egy hegyvonulat az Antarktiszon, és egy tenger alatti hegyvonulat a Csendes-óceánon.

Magyarul megjelent művei

• Úszó jégtáblán. Napló; ford. Rákos Ferenc; Athenaeum, Bp., 1950
• Úszó jégtáblán; ford., utószó Rákos Ferenc; Gondolat Könyvkiadó, 1959 (Világjárók)
• I.D. Papanyin: Úszó jégtáblán, Gondolat Könyvkiadó, 1961

Külső hivatkozások

• Papanyin életrajza (oroszul)