János első levele

János első levele az egyike a hét azon ún. katolikus levélnek, amelyet a Bibliában kanonizáltak. Nem egy meghatározott egyházközösségnek szól, mint Pál apostol levelei.

Három „jánosi levelet” ismerünk, melyből az elsőt tartják a legjelentősebbnek. Ezt az első levelet nem tekintik a legrégebbinek, de stílusa közelíti meg legjobban a negyedik evangéliumot. Nem egy egyházközösségnek szól, hanem egy körlevél Asia tartomány közösségeihez.

A szerző igen nagy hasonlóságot mutat János evangélista stílusával, – a közös megfogalmazás, hangsúly, motívum tekintetében. A hagyomány a levél szerzőségét neki tulajdonítja.

A legtöbb tudós úgy véli, hogy a három jánosi levélnek ugyanaz a szerzője, de nem János apostolt tekintik a szerzőnek.[1][2] Ez az első levél valószínűleg Efézusban íródott i.sz. 95 és 110 között.[1]

A levél szerkezete

szerkesztés
  • Bevezetés – 1-9.11
  • Élet a világosságban – 1.5-2.29
  • Istengyermekség – 3-4.6
  • A szeretet és hit forrása – 4.7-5.17
„És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.” (János 4.16)
  • Befejezés – 5.18-5.21
  • A szerző a tévtanítók ellen szólal fel a közösség hitének megerősítését szem előtt tartva buzdító szavaival. Bevezetésben négyszeres érzékszervi tanúbizonyságot tesz – (szemünkkel láttuk, tapintottuk) – Krisztus mellett. Az ismétlésekkel különös nyomatékot ad az elején.
  • A tárgyalásban a világosságot szembe állítja a sötétséggel, ez utóbbi jelentése a bűn. A bűnbevallás tisztító szerepéről szól. Felszólítja hallgatóságát ne kövessenek el bűnt, ha mégis akkor Krisztus szószóló lesz az Atyánál, és engesztelő áldozat bűneikért. A parancsok betartásával lesz igazzá, hogy ismerjük az Istent. Majd személyesebbé válik a levél és a szerző leírja levelének célját, hogy az apák és az ifjak győzzék le a gonoszt. Tanácsot ad, ne szeressétek a világot, mert minden a szem és a test kívánsága szerint van. Ebben a kevélységben nincs isteni szeretet. Csak aki Isten akaratát teljesíti, marad meg örökre.
  • A középrészben a mondanivaló váltakozik az Atya helyes szeretetére, a közösségből kivált antikrisztusokra és Krisztus megvallására. A szeretetre tanácsokat is ad; ne szeressünk se nyelvvel, se szóval, hanem tettel és igazsággal. Illetve úgy látja a szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez.
  • A befejezésben a keresztények hitvallását teszi, Krisztus az Igaz Isten és az örök élet. Majd utolsó mondatában utal az Ószövetségre is: óvakodjatok a bálványoktól.
  1. a b Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (1985)
  2. Joseph F. Kelly: History and Heresy: How Historical Forces Can Create Doctrinal Conflicts. 2012–10–01. ISBN 978-0-8146-5999-1 Hozzáférés: 2023. augusztus 26.