Wikipédia

Jánosy István

(1919–2006) magyar író, költő, műfordító, pedagógus, evangélikus lelkész

Jánosy István (Besztercebánya, 1919. május 18. – Gyenesdiás, 2006. augusztus 19.) magyar író, költő, műfordító, pedagógus, evangélikus lelkész.

Jánosy István
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született 1919. május 18.
Besztercebánya
Elhunyt 2006. augusztus 19. (87 évesen)
Gyenesdiás
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Szülei Jánossy István és Hugyecz Jolán voltak. A Fasori Gimnáziumban tanult. 1937-ben kitüntetéssel érettségizett, majd beiratkozott a pécsi székhelyű Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus teológiai karára, majd egy félév múlva a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin-pszichológia szakára. Az egyetem elvégzését követően 1942-től folytatta evangélikus teológiai tanulmányait, majd 1944-ben - tudományegyetemi vizsgáinak beszámítását követően - eredményes zárószigorlatot tett és teológiai diplomát szerzett.

1944. június 13-án Budapesten avatták lelkésszé Dr. Raffay Sándor püspök, Kemény Lajos és Wolf (utóbb Ordass) Lajos esperesek szolgálatával. A lelkészavatásra Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben - Dr. Raffai Sándor püspök betegsége miatt - a Bányai Evangélikus Egyházkerület Esterházy (jelenleg Puskin) utcai székházában került sor. Segédlelkészi működését a Deák téri evangélikus egyházközségben az angyalföldi lelkészi körzetben kezdte meg. Magyarország 1944. évi német megszállása idején Rimár Jenő angyalföldi parókus lelkésszel együtt szerepet vállalt az üldözöttek megmentésében. Akkori tevékenységükről a HÍD Evangélikus Missziói Magazinban "Egész héten folytak a keresztelések"[1] , valamint a Lelkipásztor folyóiratban a "Jézus az utolsó szalmaszál"című írások szólnak.

1945-től a Fasori Evangélikus Gimnázium>ban folytatta tevékenységét, ahol latin és görög nyelvet tanított. Első kötete 1948-ban jelent meg. Az egyházi iskolák államosítását követően 1948 és 1953 között általános iskolai tanár volt, közben elvégezte az orosz nyelvtanári tanfolyamot és több más tantárgy mellett orosz nyelvet is tanított. A Diakónia majd a Credo evangélikus folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt. 1954-ben tanári munkáját befejezte és a szabadfoglalkozású írói, műfordítói pályát választotta.

Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó tevékenysége a Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel folytatott beszélgetései alapján rekonstruálható. Kivételes személyes bátorságra vall, hogy a forradalom előtt kiadásra összeállított és 1958-ban megjelent "Rákóczi ifjúsága" versfüzérébe utóbb, a lektor figyelmét kijátszva két – a forradalmi ifjúságra és Nagy Imre szerepvállalására vonatkozó – verset helyezett el. Az eseményeket a „Emlékünk századokig szívükbe vésve vezérli őket új csodatevésre”[2]. című írás foglalja össze.

2006. augusztus 19.-én Gyenesdiáson halt meg, hamvai 2021-ig gyenesdiási házának falában kerültek elhelyezésre.

Életútjának emlékezete szerkesztés

Kabdebó Lóránt irodalomtörténész a Jánosy Istvánnal folytatott életútbeszélgetéseket a szombathelyi Életünk Kiadó gondozásában 1995-ben kiadott monográfiájában jelentette meg[3].Az életpályát a költő születésének 100. évfordulójához kapcsolódóan Zsugyel János ismertette a Lelkipásztor folyóiratban[4] foglalta össze.

Halálának 15. évfordulójára Gyenesdiás díszsírhelyet adományozott részére a település temetőjében, urnáját felesége hamvaival együtt ide helyezték át. Az ez alkalommal tartott rendezvényen a Magyar Írószövetség nevében Baán Tibor költő beszéde, valamint a távollévő Ferencz Győző irodalomtörténész, költő megemlékezése hangzott el. Az eseményről az Evangélikus Élet magazin tudósított.[5]

A Magyarországi Evangélikus Egyház székházának Esterházy Péter és Gitta Könyvtárában 2022. április 20-án emlékestet rendeztek, melynek keretében Fabiny Tamás püspök ismertette Jánosy István egyházi kötődését, valamint Ferencz Győző irodalomtörténész méltatta a költő életművét.[6]

 
Baán Tibor költő Jánosy István gyenesdiási díszsírhely avatásán 2021. augusztus 21.-én

Művei szerkesztés

  • Prometheus (vers, 1948)
  • Rákóczi ifjúsága (vers, 1958)
  • Az örök béke álmai (vers, 1960)
  • Kukoricaistennő (vers, 1970)
  • A kővendég (vers, 1977)
  • Az álmok kútja végtelen (vers, 1980)
  • Útjelző fények (vers, 1983)
  • A nagy kaszás (vers, 1985)
  • Élmények és emlékezések (tanulmányok, 1987)
  • Távolodó arcok (próza, 1990)
  • Helyben járó Odüsszeusz (vers, 1993)
  • Arcok, lelkek, álmok, versek (tanulmányok, 1993)
  • Hallottad a szót? (tanulmányok, 1998)
  • Az elsüllyedt katedrális (vers, 1999)
  • Passiótragédia (dráma, 2001)
  • Összegyűjtött versek; Kortárs, Bp., 2004

Műfordításai szerkesztés

Díjai, elismerései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ HÍD Evangélikus Missziói Magazin 2021/2. (Hozzáférés: 2023. február 23.)
  2. ↑ Jánosy István 1956-as tevékenységének emlékei. [2023. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 23.)
  3. ↑ Kabdebó Lóránt: Jánosy István (Életünk könyvek) 
  4. ↑ Lelkipásztor Evangélikus teológiai szakfolyóirat 2021/7. szám. (Hozzáférés: 2023. február 23.)
  5. ↑ „Síremlék az időt határtalanná tágító költőnek. Evangélikus Élet, 86. évfolyam : 35-36. szám 41. old.”.  
  6. ↑ A Magyarországi Evangélikus Egyház honlapja. (Hozzáférés: 2022. április 30.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jánosy_István&oldid=26214845”