Jószagú cickafark

Jószagú cickafark
	Jószagú cickafark; (Achillea filipendulina)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asterids;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Őszirózsaformák (Asteroideae);
Nemzetség-; csoport:	Anthemideae;
Nemzetség:	Cickafark (Achillea);
Faj:	A. filipendulina;
Tudományos név
	Achillea filipendulina; Lam. 1783
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Jószagú cickafark témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jószagú cickafark témájú médiaállományokat és Jószagú cickafark témájú kategóriát.

A jószagú cickafark^[1] (Achillea filipendulina) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó évelő növény. Közeli rokonaival, az Eurázsiában elterjedt közönséges cickafarkkal (A. millefolium) és a mezei cickafarkkal (A. collina) a népi gyógyászatban Magyarországon már régóta ismert drognövény (lásd a cickafark nemzetség leírásánál).

Elnevezése szerkesztés

A növény gyakori magyar elnevezése a páfránylevelű cickafark^[1] és a sárga cickafark.^[2]

Elterjedése, termesztése szerkesztés

Kis-Ázsiából, illetve a Kaukázusból származik, de már hosszú idő óta kedvelt dísznövény, így sokfelé megtalálható. Rengeteg változatát, fajtáját nemesítették ki.

Megjelenése szerkesztés

Felálló szárán nyíló, apró, fűszeres illatú (innen a „jószagú” cickafark elnevezés) virágai lapos vagy domború, sátorszerű virágzatban csoportosulnak. Többnyire a nyár közepén nyílik, és hosszú ideig tartós. Nemcsak frissen, vágóvirágnak vagy vágózöldnek, de szárazvirágkötéshez, csokrok (télen vázák) díszítésére is gyakran használják.

Ismertebb fajtái szerkesztés

„Coronation Gold” – akár 80–100 cm magasra is megnő,
„Golden Plate” – elérheti a 120 cm-t is,
„Altgold” – mindössze 60 cm-es magas.

Életmódja, termesztése szerkesztés

Teljesen télálló. A legtöbb talajon jól megél, de leginkább a napos helyeket és a jó vízgazdálkodású talajt kedveli. Magasra növő fajtáit és változatait karózni kell. Kora tavasszal vagy ősszel tőosztással, nyár elején zölddugvánnyal jól szaporítható. Sziklakertekbe, kőfalra, rézsűre jól telepíthető, és zöldtetőre is kiválóan használható. Nagyon jól mutat a fűfélék és a kék virágú évelők – zsálya (Salvia), veronika (Veronica), törpe szarkaláb (Delphinium grandiflorum), kúpvirág (Echinaceae) stb. – mellett.

Jegyzetek szerkesztés

↑ ^a ^b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 60., 61., 290. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
↑ Sárga vagy jószagú cickafark védelme. Növényvédelem.hu, 2007. augusztus 23. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 24.)

Források szerkesztés

Sárga vagy jószagú cickafark védelme. Növényvédelem.hu, 2007. augusztus 23. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 24.)

[Priszter-1] Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 60., 61., 290. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[2] Sárga vagy jószagú cickafark védelme. Növényvédelem.hu, 2007. augusztus 23. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 24.)

[1]

[2]