J. B. S. Haldane

John Burdon Sanderson Haldane (Oxford, 1892. október 5.Bhuvanesvar, India, 1964. december 1.)[14] angol tudós, a fiziológia, genetika, az evolúciós biológia és a matematika kutatója. Statisztikával és biostatisztikával is foglalkozott.

J. B. S. Haldane
(John Burdon Sanderson Haldane)
Haldane.jpg
Született 1892. november 5.[1][2][3][4][5][6][7][8][7][9][10]
Oxford[11]
Elhunyt 1964. december 1. (72 évesen)[11][1][2][3][4][5][6][9]
Bhuvanesvar[11]
Állampolgársága
Házastársa
  • Charlotte Haldane (1926–1945)
  • Helen Spurway
SzüleiLouisa Kathleen Trotter
John Scott Haldane
Foglalkozása
  • biológus
  • genetikus
  • fiziológus
  • biokémikus
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
  • a Groningeni Egyetem díszdoktora
  • Baly Medal (1913)
  • Croonian Lecture (1946)
  • Darwin-érem (1952)[12]
  • Darwin–Wallace Medal (1958)[13]
  • Kimber Genetics Award (1961)
Halál okarák
A Wikimédia Commons tartalmaz J. B. S. Haldane témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Apja, John Scott Haldane 1910 körül

Ifjúsága és tanulmányaiSzerkesztés

Apja John Scott Haldane fiziológus, tudós, filofus, liberális gondolkodású férfi volt, anyja, Louisa Kathleen Trotter konzervatív volt. Fiatalabb lánytestvére, Naomi Mitchinson író lett. Nagybátyja Viscount Haldane, nagynénje Elizabeth Haldane író volt. Arisztokrata és világi szellemű család leszármazottjaként [15] később az Y kromoszóma alapján I. Róbert skót király kései utódának vallotta magát. [16] North Ocfordban, a 11 Crick Roadon nőtt fel. [17] Már három éves korában tudott olvasni, négy évesen egy, a homlokán ért sérülést ellátó doktortól megkérdezte, hogy "ez oxyhaemoglobin vagy carboxyhaemoglobin?" Nyolc éves korától apjával együtt dolgozott annak laboratóriumában, itt kezdett először önmagán kísérletezni - ez a metódus később híressé tette. Apja és ő váltak saját "emberi tengerimalacukká", például a mérgező gázokkal folytatott kísérleteik során. 1899-ben a család "Cherwell"-be költözött, egy késő viktoriánus házba, amelyhez saját laboratórium tartozott.

Rendes iskolai tanulmányait 1897-ben kezdte meg az Oxford Preparatory School-ban (ma Dragon School), ahol 1904-ben elnyerte első ösztöndíját az Eton College-be. 1905-ben kezdte meg etoni tanulmányait, ahol az idősebb növendékek többször is bántalmazták állítólagos arroganciája miatt. Mivel az iskola vezetősége nem tett semmit ezügyben, Haldane tartósan meggyűlölte az angol iskolarendszert. Mindezen megpróbáltatások ellenére az iskola "kapitánya" lett. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen, a New College-ben folytatta, 1912-ben kitüntették matematikai előmeneteléért. Genetikával kezdett foglalkozni, 1912. nyarán kiadott egy könyvet a gerincesek génjeinek kapcsolatairól is. Első, harminc oldalas, apja társszerzőségével kiadott tanulmánya a hemoglobin működéséről szintén 1912-ben jelent meg. [18]

Élete Indiába való költözése előttSzerkesztés

Tanulmányait az első világháború miatt meg kellett szakítania, a brit hadseregben harcolt. 1914. augusztus 15.-én alhadnagyi rangot kapott a Black Watch harmadik zászlóaljában (Királyi Skót Ezred).[19] 1915. február 18. hadnaggyá, október 18. főhadnaggyá nevezték ki.[20] Franciaországban és Irakban szolgált, ahol megsebesült. 1920. április 1.-n szerelt le, megtartva rendfokozatát. A csatákban tanúsított vadsága és agresszivitása miatt parancsnoka a hadsereg "legbátrabb, egyben legmocskosabb tisztjeként" említette.[21] 1919 és 1922 közt az oxfordi New College munkatársa volt, ahol fiziológiát és genetikát kutatott.[22] Ezután a Cambridge-i Egyetem-re költözött, ahol 1932-ig biokémiát tanított.[15] From 1927 until 1937 he was also Head of Genetical Research at the John Innes Horticultural Institution.[23] 1927 és 1937 közt a John Innes Kertészeti Intézet genetikai kutatásait vezette. Cambridge-i évei alatt Haldane az enzimekkel és a genetikával foglalkozott, különös tekintettel a genetika matematikai vonatkozásaira. 1930 és 1932 közt a Royal Institution élettani professzora, 1932-ben a London University College genetikai professzora lett, e helyen töltötte tudományos pályafutása java részét. Négy évvel később a ugyanitt a biometria professzora lett.

1924-ben ismerkedett meg Charlotte Frankennel. Azért, hogy feleségül vehesse, Charlotte elvált férjétől, Jack Burghes-től. Ez komoly felháborodást váltott ki, s csaknem Haldane cambridge-i állásába került. Végül 1926-ban házasodtak össze, 1942-ben költöztek külön egymástól, s 1945-ben váltak el. Haldane még abban az évben feleségül vette Helen Spurway-t.

Haldane -apja nyomdokait követve- sokszor kísérletezett önmagán. A vér savasodása vizsgálata céljából híg sósavat ivott, s egy 7% szén-dioxidot tartalmazó, légmentesen lezárt helyiségbe zárta magát, s megállapította, hogy "ez meglehetősen heves fejfájást okoz". Egyik kísérletében csigolyatörést szenvedett. Dekompressziós kamrában végzett kísérletei során ő és a vele dolgozó önkéntesek dobhártyája perforálódott. Haldane így írt erről What is Life című munkájában: "a dobhártya általában begyógyul, s ha lyuk marad benne, az ember ugyan kissé süket lesz, viszont a füléből dohányfüstöt tud fújni, ami érdekes társasági esemény". [24]

Indiai évei és halálaSzerkesztés

 
Marcello Siniscalco (áll) és Haldane, Andhra Pradesh, India, 1964
 
Haldane Avenue, Kolkata

1956-ban elhagyta a London College University-t, s csatlakozott az Indiai Statisztikai Intézethez Kolkatában. ahol a biometriai részleget vezette. Hivatalosan bejelentette, hogy a Szuezi válság miatt hagyja el hazáját. Így fogalmazott: "Indiába megyek, mert úgy vélem, hogy a brit kormány legutóbbi cselekedetei megsértették a nemzetközi jogot". Úgy vélte, hogy az indiai meleg éghajlat jót tesz neki.[25] Az egyetem felmondott feleségének, Helen Spurwaynak túlzott alkoholfogyasztás és a bírság megfizetésének megtagadása miatt, Haldane erre lemondontt minden, az egyetemen betöltött posztjáról. Bejelentette, hogy soha többé nem fog zoknit viselni: "hatvan év zokniban elég volt", s ezután csak indiai viseletet hordott. [26]

Indiában érdeklődni kezdett az olcsó, kevésbé költségigényes kutatómunka iránt. Julian Huxleynek megírta a Malabári bíbiccel kapcsolatos megfigyeléseit. Támogatta a tehénborsó (Vigna sinensis) használatát a növénygenetikában. Érdeklődött a sétányrózsa beporzása iránt is. Tanulmányozta az aktinomorfiát. 1961. januárjában barátságot kötött Gary Bottinggal, vele osztotta meg az Antharea selyemlepkék hibridizációs kísérleteinek eredményeit. Megkapta az indiai állampolgárságot, érdekelte a hinduizmus és vegetariánus lett. 1961-ben Indiát mint "a szabad világot a legjobban megközelítő országot" említette. Végbélrákban hunyt el, testét tudományos célokra ajánlotta fel. [27]

Tudományos munkásságaSzerkesztés

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • Daedalus vagy tudomány és jövő; ford. Incze György; Danubia, Pécs, 1928 (Ma és holnap)
  • Mi az élet?; ford. Gyulai Ida; Kronos Könyvek, Bp., 1937 (Kronos könyvek)
  • A marxizmus filozófiája és a tudományok; ford. Elek István; Szikra, Bp., 1948 (Tudomány és haladás)
  • Szemlélődések az élők körében; ford. Kiss Kázmér, előszó, fordítás átdolg. Juhász István; Athenaeum, Bp., 1950 (Népszerű tudomány)
  • Az aranycsináló (novella, Galaktika 8., 1974, újabb kiadás: Piknik a senkiföldjén, antológia, Kriterion kiadó, 1985)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b The Peerage. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Who Named It? (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Sonderfahndungsliste G.B.. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
  11. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Холдейн Джон Бёрдон Сандерсон, 2015. szeptember 28.
  12. In recognition of his initiation of the modern phase of the study of the evolution of living populations., https://docs.google.com/spreadsheets/d/1dsunM9ukGLgaW3HdG9cvJ_QKd7pWjGI0qi_fCb1ROD4/pubhtml?gid=216486814&single=true
  13. https://www.linnean.org/the-society/medals-awards-prizes-grants/the-darwin-wallace-medal, 2018. december 27.
  14. Pirie, N. W. (1966). „John Burdon Sanderson Haldane. 1892–1964”. Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society 12, 218–249. o. DOI:10.1098/rsbm.1966.0010.  
  15. a b Acott, C. (1999). „JS Haldane, JBS Haldane, L Hill, and A Siebe: A brief resumé of their lives.”. South Pacific Underwater Medicine Society Journal 29 (3). [2011. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0813-1988. (Hozzáférés ideje: 2008. július 12.)  
  16. Hedrick, Larry (1989). „J.B.S. Haldane: A Legacy in Several Worlds”. The World & I Online. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  17. J. S. Haldane (1860–1936). Oxfordshire Blue Plaques Board. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  18. Douglas, CG (1912). „The laws of combination of haemoglobin with carbon monoxide and oxygen”. The Journal of Physiology 44 (4), 275–304. o. DOI:10.1113/jphysiol.1912.sp001517. PMID 16993128.  
  19. A London Gazette 1915. május 25. száma. [2018. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  20. A London Gazette 1915. december 10. száma. [2019. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  21. J.B.S. Haldane. The 10,000 Year Explosion , 2009. január 10. [2016. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 5.)
  22. Biological Sciences. New College, Oxford. [2016. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 15.)
  23. John Burdon Sanderson Haldane (1892–1964): Biochemist and geneticist; head of genetics at JIHI, 1927–1937. FRS 1932.. jic.ac.uk. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  24. Bill Bryson: A Short History of Nearly Everything, Google Books
  25. Krishna R. Dronamraju (1987). „On Some Aspects of the Life and Work of John Burdon Sanderson Haldane, F.R.S., in India”. Notes and Records of the Royal Society of London 41 (2), 211–237. o. DOI:10.1098/rsnr.1987.0006. PMID 11622022.  
  26. deJong-Lambert, William. The Cold War Politics of Genetic Research: An Introduction to the Lysenko Affair, 2012., Dordrecht: Springer, 150. o. (2012). ISBN 978-94-007-2839-4  Archiválva 2018. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
  27. Clark, Ronald. The Life and Work of J.B.S. Haldane. New York, Coward-McCann (1969. április 2.) 

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a J. B. S. Haldane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.