Jack Cardiff (Great Yarmouth, 1914. szeptember 18.Ely, 2009. április 22.) Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas angol operatőr, filmrendező. Nevéhez fűződik az első angol színes film, A hajnal szárnyai (1937). 1960-ban a Sons and Lovers című filmrendezői munkájáért Oscar-díjra jelölték.

Jack Cardiff
Született1914. szeptember 18.[1][2][3][4][5]
Great Yarmouth
Elhunyt2009. április 22. (94 évesen)[6][1][2][3][4]
London
Állampolgárságabrit
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okabetegség
Rendezői pályafutása
Aktív évek1918–2007
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb operatőr
Fekete nárcisz (1948)
Golden Globe-díjak
Legjobb rendező
Sons and Lovers (1961)
Legjobb operatőr
Fekete nárcisz (1948)

A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Cardiff témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Korai évek

szerkesztés

Cardiff Great Yarmouthban született Florence és John Joseph Cardiff gyermekeként. Már korai éveiben dolgozott színészként; My Son My Son (1918), Billy Rose (1922), A skótok királynője (1923) és Tiptoes (1927). 15 évesen (1929) kezdett kamera-asszisztensként dolgozni.

1935-ben Cardiff operatőri és alkalmi operatőri beosztással dolgozott a London Filmsnél. A második világháború kezdetekor operatőrként dolgozott a nyilvánosság tájékoztatására szolgáló filmeknél. Számos filmet készített Indiában. Karrierjében fordulópont volt az 1943-ban elkészült Blimp ezredes élete és halála című film. 1947-ben készítette el a Fekete nárcisz című filmet, amellyel Oscar-díjat és Golden Globe-díjat is nyert. Egy évvel későbbi a Piros cipellők című film. 1995-ben a Brit Operatőrök Társasága életműdíjat adományozott számára.

Rendezői munkája

szerkesztés

Az 1950-es években kezdett rendezni. Két szerény sikerű filmje a Meg kell ölni (1958) és az E hely felett (1959). Azonban az 1960-as Sons and Lovers, amely D. H. Lawrence regény-adaptációjából készült, és Trevor Howard, Wendy Hiller és Dean Stockwell szerepeltek benne, nagy sikert aratott. 1961-ben e filmjével elnyerte a Golden Globe-díjat.

Késői élete

szerkesztés

Miután az 1960-as években a rendezéseire koncentrált, az 1970-es, 1980-as években visszatért az operatőri pályára. Munkái többsége az USA-ban készült. 1983-ban A gonosz lady című filmben Faye Dunaway és Alan Bates munkatársa volt. 1985-ben két nagysikerű filmben dolgozott, ezek a Macskaszem és a Rambo II.

Cardiff végelnyengülésben hunyt el 94 éves korában, 2009. április 22-én, ugyanazon a napon, mint Ken Annakin, akivel Az ötödik muskétás (1979) című filmben dolgozott együtt.

Operatőrként

szerkesztés

Filmrendezőként

szerkesztés

Megjegyzések

szerkesztés
  1. Az Új filmlexikon szó szerinti fordításban, Fiúk és szeretők változatban közli a címét,[8] valamint jugoszláv mozik magyarra fordított műsorában szerepel így,[9] a filmet azonban nem mutatták be Magyarországon.
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. http://news.bbc.co.uk/1/hi/entertainment/8012994.stm
  7. ev0000003/2001/1
  8. Új filmlexikon II. (L–Z). Szerk. Ábel Péter. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1973. 863. o.. o
  9. (1962. október 11.) „Filmhíradók”. Magyar Szó 19 (282). 
  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 172.-173. old.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jack Cardiff című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés