Jakšić
Jakšić falu és község Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében.
| Jakšić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Jakšić |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ivica Kovačević (HDZ) |
| Irányítószám | 34308 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3371 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 172 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 29″, k. h. 17° 45′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 29″, k. h. 17° 45′ 50″ | |
| Jakšić weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jakšić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Pozsegától légvonalban 7, közúton 9 km-re északkeletre a Pozsegai-medencében fekszik.
A község települései szerkesztés
A községhez Bertelovci, Cerovac, Eminovci, Granje, Jakšić, Radnovac, Rajsavac, Svetinja, Tekics és Treštanovci települések tartoznak.
Története szerkesztés
A Jakšić területén előkerült legrégibb régészeti leletek a kőkorszakból származnak. Egy az 1960-as években talált sérült kőszekerce Vera Vejdova zágrábi régész érdeklődését is felkeltette. Egy további kőbaltát őriznek a helyi elemi iskola történeti gyűjteményében is, egy kő nyílhegy pedig a pozsegai múzeumban található. 1980 őszén sikeres próbaásatást végeztek itt, mely során csont és elszenesedett maradványok mellett a Pozsegai-medence legrégibb, újkőkori kerámiáját, egy fekete edény töredékeit találták meg, mely az i. e. 2600. és 2300. közötti időből származik. Rajsavacon a „Zelena Laguna” horgászegyesület halastavánál sok, a lasinja-kultúrához tartozó edénytöredék (fazekak, tálak, cserépkanalak, idolok, hálónehezékek, sok kőeszköz töredék) került elő az i. e. 1950. és 1750. közötti időből. A leletek egy része a pozsegai múzeumba, más részük az iskola gyűjteményébe került. Értékes vaskori régészeti anyag került elő a Blacko – Jakšić vasútállomásnál, valamint Rajsavac, Jakšić és Tekić területéről az i. e. 750. és 450. közötti időből. A számos kerámiatöredék, vas lándzsahegyek és nyílhegyek a pozsegai múzeum gyűjteményét gazdagították. „Čaire” régészeti lelőhelye amelyet a Vetovka és a Glogovac patak vesz körül falutól északnyugatra emelkedő dombon található. Csatornaásás közben 1933-ban, majd 1980-ban itt is a lasinja-kultúra régészeti leletei kerültek felszínre. A régészeti feltárások a késő neolitikumtól a középső bronzkorig terjedő településeket hoztak napvilágra. A lasinja-kultúra népének letelepedését kerámia edények és kanalak, agyagbálványok, medálok és hálónehezékek, szekerce és kőszerszámok jelzik.[2]
A község helytörténeti leírása szerint a mai Jakšić helyén a középkorban a Szentgyörgy nevű település állt, melyet 1400-ban az Orbovai rokonság birtokai között „Zenthgurg” alakban említenek. Ez az egyetlen középkori említése. Csánki Dezső szerint azonban ez a Szentgyörgy nem itt, hanem innen jóval keletebbre, a mai Grabarje vidékén feküdt.[3] A település nevét általában a Jakusics család nevéből származtatják, akiknek a középkorban 1434. és 1489. között voltak birtokaik ezen a vidéken. A család legjelentősebb tagja gróf orbovai Jakusics György szerémi, veszprémi és egri püspök volt. A 15. században Orjava várának tartozékai között is említemek egy hasonló nevű birtokot, mely 1422-ben „Jakwsunch”, 1428-ban „Jaksocz”, 1454-ben „Jakwsewcz” alakban bukkan fel, de Csánki sem feltételezi, hogy azonos lehet a mai Jakšić-tyal.[3]
A Jakšić név csak a török korban bukkan fel a Pozsegával határos települések között, amikor a falut katolikusok, pravoszlávok és muzulmánok is lakták. A hagyomány szerint dzsámi is állt itt, melyre a Pozsega felé vezető út mentén emelkedő „Džamija” nevű domb emlékeztet. 1698-ban „Jakicsi” néven 12 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] A török kiűzése után a muzulmán lakosság Boszniába távozott, helyettük Boszniából katolikus horvátok és pravoszláv szerbek érkeztek. 1705-ben 48, 1760-ban 70 ház állt a településen.[5] 1730-ban az egyházi vizitáció két fakápolnát talált a településen, melyek Szent Borbála és Szent Lukács tiszteletére voltak szentelve. A Szent Borbála kápolna torony nélkül állt a falu közepén, míg a szintén torony nélküli Szent Lukács kápolna a falun kívül volt és körülötte temető feküdt. A falu a pozsegai plébániához tartozott, római katolikus plébániáját 1789-ben alapították.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Jaksics”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Jakssich” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Jakssich” néven 95 házzal, 365 katolikus és 272 ortodox vallású lakossal találjuk.[7]
1857-ben 106, 1910-ben 281 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 59%-a horvát, 24%-a szerb, 8%-a cseh, 7%-a német anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 12%-a szerb nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 1877 lakosa volt.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 534 | 620 | 674 | 851 | 927 | 1.048 | 992 | 1.058 | 1.003 | 1.042 | 1.163 | 1.313 | 1.531 | 1.737 | 2.003 | 1.877 |
Gazdaság szerkesztés
A helyi lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaság. A termőterület nagysága 3280 hektár. A fő termények a kukorica, a búza, az árpa, a tritikálé, a repce, a napraforgó, a cukorrépa, a burgonya és a dohány.
Nevezetességei szerkesztés
Szent Borbála tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1780-ban épült, miután elődje az 1720-ban épített Szent Borbála kápolna 1779-ben egy villámcsapás következtében teljesen leégett. 1909 és 1910 között teljesen átépítették és bővítették. Ekkor épült a kórus és a sekrestye, valamint a szószék és három új oltár. A főoltár Bécsben készült, közepén Szent Borbála, két oldalt Nepomuki Szent János és Szent József szobrával. A templomot 1910. szeptember 19-én szentelte fel Teodor Kraljević pozsegai püspök.
Kultúra szerkesztés
A HKUD „Slavonija” Jakšić kulturális és művészeti egyesületet 1997-ben alapították.
Oktatás szerkesztés
A helyi oktatás kezdetei 1787-ig nyúlnak vissza. A település első iskoláját 1881-ben építették és 1941-ig működött, amikor a háború idején teljesen leégett. Jakšić, Rajsavac, Eminovac, Bartelovac, Tekics és Treštanovac települések tanulói jártak ide. A háború után több épületben is működött az intézmény. A mai iskolaépületet 1963-ban építették. 2003 és 2005 között teljesen felújították. Tornaterme 2009-ben nyílt meg. Az iskolaépületet 2 hektáros park övezi.
Sport szerkesztés
- Az NK Jakšić labdarúgóklubot 1932-ben alapították. A megyei első ligában szerepel.
- Az MNK Jakšić kispályás labdarúgóklubot 2016-ban alapították.
- ŠRD Slavonac-Jakšić sporthorgász egyesület.
Egyesületek szerkesztés
A DVD Jakšić önkéntes tűzoltóegyletet 1909-ben alapították.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1977.
- ↑ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 169. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 26. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A Szent Borbála plébánia honlapja Archiválva 2018. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Konzervatorska podloga Park prirode Papuk[halott link] (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2018. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Pozsega turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
