Jak–100
A Jak–100 (oroszul: Як-100) szovjet többcélú szállító helikopter, melyet a Jakovlev tervezőirodában fejlesztettek ki az 1940-es évek végén. Két prototípusát építették meg, sorozatgyártására nem került sor. Jak–22 jelzéssel is ismert.
| Jak–100 | |
 | |
| A Jak–100 háromnézeti rajza | |
| Funkció | könnyű többcélú helikopter |
| Gyártó | 115. sz. repülőgépgyár |
| Tervező | Jakovlev (OKB–115) |
| Gyártási darabszám | 2 db (prototípus) |
| Első felszállás | 1948. május 8. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–100 témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
A Jakovlev tervezőiroda a koaxiális rotorelrendezésű S típusú helikopterrel szerzett tapasztalatok alapján kezdett hozzá 1947-ben a egy könnyű többcélú helikopter kifejlesztéséhez. A helikoptert a Mil tervezőirodánál (OKB–329) fejlesztett hasonló feladatkörű, később Mi–1 típusjelzéssel gyártott helikopter versenytársának szánták. A megjelenésében a Sikorsky S–51-re emlékeztető helikopternek két változatát tervezték: egy háromszemélyes szállító változatot (egy pilóta és két utas, vagy rakomány), valamint egy gyakorló változatot kettőzött kezelőszervekkel.
Az első, kettőzött kezelőszervekkel ellátott, Jak–22 jelzést kapott prototípus 1948-ban készült el a moszkvai 115. sz. repülőgépgyárban. 1948. május 8-án hajtották végre a géppel az első felszállást. Novemberben, a Mi–1-gyel párhuzamosan kezdődött el a gyári berepülési programja. Ennek során a gépnél vibráció, a rotorlapátokon flatter-jelenség lépett fel. Ezeket a hibákat később kiküszöbölték. A tömegközéppontot kissé hátrébb tolták és módosították a rotorlapátokat. Az, új rotorral ellátott, ez elsőnél kissé nehezebb második prototípus 1949 júliusában repült először. A második prototípus háromszemélyes volt.
A gyári tesztelést 1950 júniusában fejezték be, majd átadták a Szovjet Légierő Tudományos Kutatóintézetének (NII), ahol 1950 második felében végrehajtották a géppel a repülési próbákat. A tesztek alapján a gép jó értékelést kapott. Stabilnak, könnyen kezelhetőnek bizonyult egy átlagos képzettségű pilóta számára. A gépet ezek alapján ugyan sorozatgyártásra alkalmasnak találták, de a kormány ekkor már döntött a konkurens Mi–1 sorozatgyártásáról, így a Jak–100-as csak prototípus szintjén maradt.
Műszaki jellemzői szerkesztés
Hagyományos elrendezéső, egy főrotorral és egy farokrotorral rendelkező helikopter. A sárkányszerkezet teljesen fémépítésű, a fő- és a farokrotor lapátjai egyaránt fából készültek.
Műszaki adatok (első prototípus) szerkesztés
Geometriai méretek és tömegadatok szerkesztés
- Főrotor átmérője: 14,5 m
- Törzshossz: 13,91 m
- Üres tömeg: 1690 m
- Maximális felszálló tömeg: 2090 kg
- Üzemanyag: 228 l
Motor szerkesztés
- Száma: 1 db
- Típusa: AI–26GRFL héthengeres léghűtéses csillagmotor
- Legnagyobb teljesítmény: 575 LE
Repülési jellemzők szerkesztés
- Maximális sebesség: 170 km/h
- Maximális repülési magasság
- Lebegésben: 2720 m
- Vízszintes repülésnél: 5250 m
- Hatótávolság: 325 km
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Hasonló helikopterek szerkesztés
Források szerkesztés
- Yefim Gornon, Dmitry Komissarov, sergey Komissarov: OKB Yakovlev – A History of the Design *Bureau and its Aircraft, Midland Publishing, 2005, ISBN 1 85780 203 9, pp. 351–352.
- Bill Gunson, Yefim Gordon: Yakovlev Aircraft since 1924, Putnam Aeronautical Books, London, 1997, ISBN 0 85177 872 0, p. 126.
- A Jak–100 az Ugolok nyeba (Airwar.ru) repülő enciklopédia oldalán (oroszul)