Főmenü megnyitása

Jakob Christof Rad (Rheinfelden, 1799. március 25.Bécs, 1871. október 13.) cukoripari szakember, a kockacukor feltalálója.

Jakob Christof Rad
Jakob Christof Rad és felesége, Juliana
Jakob Christof Rad és felesége, Juliana
Született 1799. március 25.
Rheinfelden, Svájc
Elhunyt 1871. október 13. (72 évesen)
Bécs
Állampolgársága svájci
Házastársa Juliana Schill
Foglalkozása cukoripari szakember, feltaláló
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakob Christof Rad témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

A svájci Rheinfeldenben született, amely akkoriban Ausztriához tartozott; apja az osztrák katonaságnál tevékenykedett. Miután 1804-ben kilépett a katonai szolgálatból, 1808-tól a család Bécsbe költözött. Itt Jakob Christof Rad kereskedelmi tanulmányokat folytatott és a „Schwarzer Hund” drogériában dolgozott. Fiatalkoráról kevés adat ismert, feltehetőleg több évet töltött külföldön.

1835-ben beadvánnyal fordult a császárhoz, amelyben bejelentette az optikai távíró feltalálását. A találmányát három évig vizsgálták, majd 1838-ban háromezer birodalmi forinttal díjazták.

1840. februárban feleségül vette Juliana Schillt (1820–1883), és röviddel azután – feltehetőleg a felesége családja közbenjárására – Morvaországban a daschitzi (ma Dačice) cukorgyár igazgatójává nevezték ki. Rad új gépeket szerzett be, és felfuttatta a gyárat: a termékeiket hamarosan Csehországban, Bécsben, Budapesten és Lembergben is forgalmazták. Alapított egy új gyárat is, amely csokoládét, kandírozott gyümölcsöt és egyéb édességeket állított elő.

1843. január 23-án Rad öt évre szóló szabadalmat szerzett az általa feltalált kockacukorprésre (korábban a cukrot süveg formájában vagy folyékony cukorként forgalmazták), amelyet 1848-ban további öt évre meghosszabbított. A daschitzi gyár hat prése, amelyet 12 nő, 11 férfi és 36 gyermek üzemeltetett, naponta 1120 kg kockacukor előállítására volt képes. A fogyasztók azonban továbbra is inkább a hagyományos süvegformájú cukrot vásárolták.

1846-ban Rad családjával együtt Bécsbe költözött, ahol 1849-ig a kereskedelmi kamara titkáraként dolgozott, illetve rövid ideig egy élelmiszerkereskedelmi cég üzletkötője és cégvezetője volt. 1849-től az állami távírdák ideiglenes felügyelőjeként Triesztbe helyezték azzal a megbízással, hogy kiépítsen egy kísérleti optikai távíróvonalat Isztria és Dalmácia között. A kísérlet kudarccal végződött, és 1853-ban a feltalálót választás elé állították: áthelyezik az állami vasúttársasághoz vagy 1600 forint végkielégítéssel kilép az állami szolgálatból.

 
A kockacukor emlékműve Dačicében

Rad ezek után a königsfeldi (ma Královo Pole néven Brno kerülete); utána valószínűleg a königsaali (ma Zbraslav) és líbeznicei cukorgyárakban dolgozott.[1] Közreműködött az osztrák cukoripari egyesülés (Verein für Rübenzucker-Industrie in Kaiserthum Österreich) megalapításánál, 1855-56-ban az egyesülés prágai titkára volt. 1860-tól az egyesület bécsi képviseletének a vezetője, 1863-tól főtitkára lett. 1864-től szerkesztette az egyesület lapját (Marktbericht des Vereins für die Rübenzucker-Industrie im Kaiserthum Österreich), amely az első cukoripari szaklap volt Ausztriában. Számos publikációja jelent meg a cukoripar vonatkozásában, elsősorban közgazdasági és adóügyi tárgykörben.

1983-ban Dačiceben emlékművet emeltek a kockacukornak (és nem a felfedezőjének).

2009-ben egy cseh vállalkozás Juliana márkanevű cukrot forgalmaz; a termék csomagolását Juliana és Jakob Christof Rad képe díszíti.

MűveiSzerkesztés

  • Der Rübenzucker in national-ökonomischer, finanzieller, industrieller und landwirtschaftlicher Beziehung, mit besonderer Rücksicht auf die österreichischen Staaten und Deutschland. 1848.
  • Colonisationsplan für Ungarn, Siebenbürgen, Slavonien, Galizien und die Bukowina. 1852.
  • Die Rübenzucker-Industrie in Österreich vom Standpunkte der Volkswirtschaft und Finanzpolitik. 1857 (a szerző nevének feltüntetése nélkül)
  • Vorschlag zur Errichtung einer Centralraffinerie in Prag. 1858.
  • Beleuchtung der Rübenbesteuerungsfrage. 1862.
  • Colonial- oder Rübenzucker, welcher von beiden verdient in Oesterr. größerer Schutz? 1862.
  • Statutenentwurf zu einem Pensionsverein für Zuckerfabriken. 1861.
  • Associations-Entwurf für Rohrzucker-Fabriken behufs Erricchtung gemeinschaftlicher Raffinerien. 1862.
  • Beleuchtung der Zuckerfrage im neuen Zolltarifs-Entwurfe. 1864.
  • Zucker-Produktion, Einfuhr und Consumation in Europa. 1866.
  • Boden und Production. Ein Versuch zur Lösung der Aufgabe die Bodenproduction in Oesterr. schneller zu heben. 1866.
  • Adressen der Rübenzucker-Fabriken des Kaiserthums Rußland, Oesterr., des Zoll-Vereins, Belgien, Frankreichs, Hollands und der Raffinerien Englands. 1865.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A család tartózkodási helyét Rad tizenöt gyermekének a születési adataiból lehet kikövetkeztetni: Emma (1841), Alfred (1843), Ida és Hermine (1845) Daschitzban, Josephine (1850) Triesztben, Christoph (1851) feltehetően ugyanott, Eduard (1853) Königsfeldben, Ferdinand (1855) és Karl (1856) Königsaalban, Klementine (1860) Bécsben. A többieknek a nevét ismerjük: Oskar, Berta, Julia, Maria és Laura kisgyermek korukban haltak meg.

ForrásokSzerkesztés