Jakov Joszifovics Dzsugasvili
Jakov Joszifovics Dzsugasvili (grúz nyelven: იაკობ ჯუღაშვილი, Iak'ob Dzsughasvili, orosz nyelven: Я́ков Ио́сифович Джугашви́ли, Badzsi, Kutaiszi kormányzóság, Orosz Birodalom, 1907. március 18. – Sachsenhausen, koncentrációs tábor, 1943. április 14.) szovjet katona, Sztálin fia.
| Jakov Dzsugasvili
იაკობ ჯუღაშვილი (grúzul)
Яков Джугашвили (oroszul) | |
 | |
| Született | Jakov Joszifovics Dzsugasvili 1907. március 18. .svg){kind=small} Orosz Birodalom, Kutaiszi kormányzóság, Badzsi |
| Elhunyt | 1943. április 14. (36 évesen).svg){kind=small} Harmadik Birodalom, Sachsenhausen sachsenhauseni koncentrációs tábor |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | 1. Zoja Ivanovna Gunyina 2. Julija (Jugyif) Iszaakovna Melcer |
| Élettársa | Olga Golysheva |
| Gyermekei | Jevgenyij Dzsugasvili, Galina Dzsugasvili |
| Szülei | Joszif Visszarionovics Sztálin, Jekatyerina (Kato) Szemjonovna Szvanidze |
| Foglalkozása | katona, főhadnagy |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jakov Dzsugasvili
იაკობ ჯუღაშვილი (grúzul)
Яков Джугашвили (oroszul) témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Családi háttere szerkesztés
Jakov a cári Oroszországban született, egy Badzsi nevű faluban. Nem volt még egyéves, mikor édesanyja meghalt tífuszban. 1921-ben kezdett oroszul tanulni, egészen addig csak grúz nyelven beszélt. Jakov és apja, Sztálin, sosem jöttek ki egymással. A diktátor nem tartotta sokra fiát, egyik alkalommal azt mondta, hogy Jakov csak egy „közönséges varga”. Egyik alkalommal Sztálin és felesége lövéseket hallottak, majd berohantak a házba és látták, hogy Jakov meglőtte magát, de túlélte. Sztálin megjegyezte, hogy „Még arra sem vagy képes, hogy öngyilkos legyél.”.
Dzsugasvili feleségül vett egy odesszai zsidó balett-táncosnőt, Julija Melcert. Melcer előző férje az NKVD magas rangú tisztjeként volt ismert.[1] Jakovnak és Julijának két gyerekük született. Fiuk Jevgenyij rengeteg interjút adott, főként nagyapjáról. Lányuk, Galina, 2007-ben elhunyt.
A második világháborúban szerkesztés
Dzsugasvili a Vörös Hadseregben szolgált, egy tüzérezred főhadnagyaként. 1941. július 16-án, a németek győzelmével végződő szmolenszki csatát követően a nácik fogságába került.[2] Fogságba kerüléséről több verzió is létezik, a szovjet propaganda azt állította Jakovot elfogták a németek, Sztálin lánya (Jakov féltestvére) Szvetlana Allilujeva pedig azt írta emlékirataiban, hogy Jakov megadta magát. A Der Spiegel című német lap 2003-ban írt arról, hogy Dzsugasvili levelet írt az egység komisszárjának, hogy egy másik katonával civil ruhában menekülnek a németek elől, majd feladták magukat. A Győri Nemzeti Hírlap ezt írta az ügyről:
„Berlinbe érkezett jelentés szerint több más bolsevista tiszttel együtt német fogságba esett Sztalin legidősebb fia, Sztalin Jakab a 14-ik páncélos hadosztály hadnagya. Hangoztatta, hogy belátta az ellenállás folytatásának oktalanságát és ezért még életben maradt katonáival megadta magát.”
– Győri Nemzeti Hírlap,[3] 1941. július 23.
Közben a Szovjetunióban Jakov feleségét 1943-ig bebörtönözték, azzal az indokkal, hogy férje az ő hatása miatt dezertált. Jakov a sachsenhauseni munkatáborba került, a németek ide zárták az illusztris foglyokat (tisztek, politikusok ...). A németek felajánlották az oroszoknak, hogy Jakovot cseréljék ki a szovjet fogságba került Friedrich Paulusra, de Sztálin az ajánlatot visszautasította és állítólag azt mondta: „Nem fogok odaadni egy marsallt egy hadnagyért.”[4][5]
Adolf Hitler másik ajánlattal is élt, miszerint a szintén orosz kézben lévő félunokaöccséért, Leo Raubalért, odaadja Jakovot, azonban a szovjetek ezzel a lehetőséggel sem éltek. A náci propaganda-sajtót körbejárta az a kép, amin az elfogott Jakov látható német tisztek mellett. Sztálin arra kérte a spanyol kommunista Dolores Ibárrurit, hogy juttasson ügynököket azon spanyol fasiszták közé, akik Németországban tartózkodnak, és öljék meg Jakovot.[6]
Halála szerkesztés
1943. április 14-én halt meg, azonban a háború utánig nem volt egyértelmű, hogyan. A korabeli német sajtó azt állította, hogy nekirohant az árammal védett kerítésnek, és az áramütés végzett vele. Sokan azt állították, hogy depressziója miatt öngyilkos lett.[7] Más források szerint egy német katona lelőtte.[8] A postdami konferencián az angolok, Sztálinnak tett gesztusukként, megmutatták a német levéltári adatok azon iratait a diktátornak, ami leírta, hogy Jakovot egy német őr lőtte fejbe parancsmegtagadás miatt.[9] Milan Kundera egy 1980-as The Sunday Times cikkre hivatkozva azt írja A lét elviselhetetlen könnyűsége című művében, hogy Jakov összeveszett a vele egy fogságban élő angol tisztekkel, akik azt kifogásolták, hogy nem tisztítja ki maga után a vécét, és a megaláztatás után kiakadt, és akkor futott neki az árammal ellátott kerítésnek, mielőtt az őr fejbe lőtte.[10]
„„Az angolok újra és újra figyelmeztették őt, kényszerítették, hogy pucolja meg a vécét. Jakov felháborodott, veszekedett és dulakodott velük. Végül kihallgatást követelt a tábor parancsnokától. Csakhogy a felfuvalkodott német visszautasította, hogy „szarról diskuráljon”. Sztálin fia nem tudta elviselni a megaláztatást. Iszonyú orosz átkokat szórva nekifutott a tábort körülfogó, árammal töltött drótkerítésnek. Rázuhant. Teste, mely már sohasem szennyezi az angolok vécéjét, ott maradt lógva a dróton.[11]””
– Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége (1982.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Юдифь Исааковна Мельцер (oroszul)
- ↑ Elliott, Mark R.. Pawns of Yalta: Soviet refugees and America's role in their repatriation. Urbana: University of Illinois Press, 185. o. (1982). ISBN 0-252-00897-9
- ↑ korabeli sajtó a kuruc.info-n
- ↑ Rappaport, Helen. Joseph Stalin: A biographical companion, Biographical Companions. ABC-CLIO, 72. o.. ISBN 978-1-57607-084-0
- ↑ Tolstoy, Nikolai. The secret betrayal. New York: Scribner, 296. o. (1978). ISBN 0-684-15635-0 See also [[Ronald Albert Bailey|Bailey, Ronald Albert]]. Prisoners of war. Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 123. o. (1981). ISBN 0-8094-3391-5
- ↑ Batár Zsolt Botond (magyarul)
- ↑ E.g., Revealed: how Stalin's brutal massacre at Katyn shamed his PoW son into suicide, Telegraph(angolul), July 30, 2000.
- ↑ Douglas, Martin. Lana Peters, Stalin’s Daughter, Dies at 85, New York Times, November 28, 2011. Hozzáférés ideje: November 29, 2011. "One of her brothers, Yakov, was captured by the Germans, who offered to exchange him for a German general. Stalin refused, and Yakov was killed. (angolul)"
- ↑ Eckert, Astrid M., The Struggle for the Files. The Western Allies and the Return of German Archives after the Second World War (angolul) (New York, Cambridge University Press, 2012), pp. 47-48. ISBN 978-0521880183
- ↑ Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége[halott link]
- ↑ Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Yakov Dzhugashvili című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
