Főmenü megnyitása

Gróf orbovai Jakusics György, más írásmóddal Jakusith (Pruszka, Trencsén vármegye, 1609Eger, 1647. november 21.) magyar katolikus főpap, egyházi rangjaiból kifolyólag Veszprém, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja.

Jakusics György
Szerém, Veszprém, majd Veszprém püspöke
Született 1609
Pruszka
Elhunyt 1647. november 21. (38 évesen)
Eger
Felekezet római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1635 – 1637. május 2.
(Szerém)
Püspökségi ideje
1637. május 2. – 1642. november 21.
(Veszprém)
Püspökségi ideje
1642. november 21. – 1647. november 21.
(Eger)
Előző püspök
Következő püspök
Lippay György
Kisdy Benedek

ÉleteSzerkesztés

IfjúságaSzerkesztés

Apja Jakusics András, anyja Thurzó Judit (Thurzó György nádor leánya). Prágában tért át a katolikus hitre 16 éves korában. Megtérése előtt a körmöcbányai és a boroszlói evangélikus iskolákban tanult. 1630. október 2-án felvették a Collegium Germanicum Hungaricumba.[1] Papnövendékként Rómába ment, ahol csak az erkölcsteológiát végezte el.

 
Az ungvári görögkatolikus székesegyház

Egyházi pályánSzerkesztés

Pázmány Péter bíboros 1632-ben szentelte pappá Rómában, akinek közbenjárására VIII. Orbán pápa kamarása lett[2] és magánkápolna felállításához kapott engedélyt. Hazatérve Magyarországra esztergomi kanonokká és préposttá nevezték ki.[1] 1633. október 4-étől óbudai prépost, 1634-től esztergomi érseki helynök. 1635-től szerémi választott püspök, október 20-ától pedig pozsonyi prépost; ekkor ajándékozta Vereb és Pázmánd birtokait a komáromi jezsuitáknak (1637. április 3.). 1637. január 7-én a pázmányi reform szellemében a pozsonyi főesperesség papjaival zsinatot tartott. III. Ferdinánd 1637. május 2-án veszprémi püspökké és örökös főispánná nevezte ki. 1638. február 14-én koronázta meg Pozsonyban III. Ferdinánd király feleségét, Mária Anna spanyol infánsnőtt (1606–1646) magyar királynévá.[3] 1642. november 21-étől egri megyés püspök, s mint ilyen Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja is lett, valamint királyi tanácsos. 1646. április 23-án az ungvári templomban előtte esküdött meg és tett katolikus hitvallást 63 görögkeleti pap.[3]

A diplomataSzerkesztés

Ferdinánd több alkalommal diplomáciai küldetés­sel bízta meg. Mint a határvizsgáló bizottság tagja tárgyalt Zsigmond lengyel királlyal a lublói vár ügyében; továbbá követi tisztet töltött be a szlavóniai és horvátországi rendeknél.[4] 1638-ban részt vett nagyszombati zsinaton, ahol szorgal­mazta az egyházmegye javadalmas apátjai és prépostjai helybenlakási kö­telezettségének végrehajtását. 1639-ben a magyar püspöki kar megbízásából Rómába ment. Tárgyalásokat folytatott a hódoltsági területen lévő püspöki székek betöltésének főkegyúri kérdésében valamint sürgette püspöki kinevezésének pápai megerősítését is. A Propaganda Fidei kongregá­ciótól pedig kapucinus misszionáriusokat és piaristákat kért, hogy a hívek lelkipásztori gondozását ellássák. Ekkor ismerkedett meg a Rómában kutató Inchofer Menyhért jezsuitával, s megígérte neki, hogy egyháztörténeti munkájának kiadását támogatni fogja. A pápai megerősítést nem tudta elérni, mivel ekkor tájt folyt a vita a főkegyúri jogról a Szentszék és a király között.[1] Megszerezte és Magyarországra hozta II. Szilveszter bullájának másolatát, mely a Szent Istvánnak adott kiváltságokat tartalmazza.[4]

HalálaSzerkesztés

38 éves korában halt meg Egerben 1647-ben. Saját kívánságára családi birtokán, Pruszkán temették el az általa 1647-ben építtetett és védő­szentje tiszteletére avatott ferences templomban, melynek homlokzatára még életében e feliratot vésette: „Orate pro Georgio Jakusith Episcopo Vespri­miensi, qui mole peccatorum pressus hoc monasterium e fundamentis erexit Anno Domini MDCXLII.” (1642)[1]

Lásd mégSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d vhf.hu[halott link] URL hozzáférés – 2009. február 28.
  2. mek.iif.hu URL hozzáférés – 2009. február 28.
  3. a b http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/veszplex/html/szocikk/framej.htm
  4. a b Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 5. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 2000. 571. p.


Előde:
Lippay György
Veszprémi püspök
1637–1642
Utóda:
Bosnyák István
Előde:
Lippay György
Egri püspök
1642–1647
Utóda:
Kisdy Benedek