Jalševec Nartski
Jalševec Nartski falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Rugvicához tartozik.
| Jalševec Nartski | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Rugvica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ivan Remenar |
| Irányítószám | 10370 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 461 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 201 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 101 m |
| Terület | 2,77 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 49″, k. h. 16° 12′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 49″, k. h. 16° 12′ 05″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Zágráb központjától 18 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Száva bal partján, az A3-as autópálya mellett fekszik.
Története szerkesztés
A települést már 1217-ben említik. A templomosok bozsjákói uradalmához tartozott. 1797-ig a szomszédos Nart Savski volt a Nagyboldogasszony plébánia székhelye. Ma azonban csak névleges székhelynek számít, mivel a Száva gyakori kiöntései miatt a plébániatemplomot Jalševecen építették fel. A hagyomány úgy tartja, hogy a plébánia székhelyét eredetileg a közeli Struga Nartskára akarták helyezni, azonban éjszaka a Szűzanya képe csodálatos módon Jalševecre szállt át. Ezért az égiek akaratát tiszteletben tartva itt építették fel az új plébániatemplomot.
A település iskolája 1853-ban kezdte meg működését, az iskolaépületet 1882-ben emelték. A falu nevét 1900-ban változtatták Jalševecről Jalševec Nartskira. Önkéntes tűzoltóegyletét 1929-ben alapították, a tűzoltó szerház 1934-ben épült fel.
1857-ben 78, 1910-ben 105 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Dugo Seloi járásához tartozott. Később Dugo Selo község része volt. 1993-ban az újonnan alakított Rugvica községhez csatolták. A fővároshoz való közelsége miatt az 1980-as évektől lakosságának száma intenzíven emelkedik. A betelepülés különösen a honvédő háború idején volt nagyarányú, amikor nemcsak az ország különböző vidékeiről, hanem Bosznia Hercegovinából is jelentős horvát népesség érkezett. A falunak 2001-ben már 558 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2] | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 |
| 78 | 97 | 88 | 107 | 105 | 105 | 107 | 127 | 127 | 122 | 97 | 96 | 112 | 226 | 558 |
Nevezetességei szerkesztés
A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom[3] 1797-ben épült. Egyhajós épület, enyhén lekerekített apszissal, a nyugati főhomlokzat fölött négyzet alaprajzú harangtorony emelkedik. A belső teret csehsüvegboltozat díszíti, melyet 1872-ben festettek ki. A templomhajóban négy barokk oltárt őriznek, amelyeket Mária Magdolna, Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária koronázása és Páduai Szent Antal tiszteletére szenteltek. Többször restaurálták, az utóbbi két oltár részben elvesztette eredeti megjelenését. Különösen becses kincse az ún. Ergelics-oltár, melyet még 1632-ben készítettek Ergelics Ferenc zágrábi püspök részére. Pontosan kétszáz évvel később elavult alkotásként adományozta Alagovich Sándor püspök a plébániának. Az oltárkép a dél-német barokk festészet remeke, stílusa alapján alkotója talán a stájer festőművész Georg Gündter lehetett. A többi berendezés (oltárfestmények, keresztelőkápolna és szószék) 19. századi. A plébánia épülete a 18. század második felében épült, harmonikus kialakítású, egyemeletes épület.