James Garner (színművész)

amerikai színész (1928-2014)

James Garner, született James Scott Bumgarner (Norman, Oklahoma, USA, 1928. április 7.Los Angeles, Kalifornia, 2014. július 19.) amerikai színpadi és filmszínész.

James Garner
Garner, mint Bret Maverick (1960 körül)
Garner, mint Bret Maverick (1960 körül)
Született James Scott Bumgarner
1928. április 7.[1][2][3][4][5]
Norman[6][7]
Elhunyt 2014. július 19. (86 évesen)[2][7][3][4][5]
Brentwood, Los Angeles
Állampolgársága amerikai
Gyermekei két gyermek:
Színészi pályafutása
Aktív évek 1954 – 2010
Műfajok western
Tevékenység színész
Foglalkozása
Iskolái
  • University of Oklahoma
  • Hollywood High School
  • Norman High School
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus

A Wikimédia Commons tartalmaz James Garner témájú médiaállományokat.

Hat évtizeden keresztül szerepelt nagyszámú kalandfilmben és televíziós sorozatban, így címszereplője volt a népszerű Maverick western-sorozat többször újraindított folytatásaiban, és a Jim Rockford magánnyomozó kalandjairól szóló filmekben (The Rockford Files).[8] Emellett félszáz színházi mű filmes adaptációjában is szerepelt.

ÉleteSzerkesztés

Származása, ifjúkoraSzerkesztés

Apja, Weldon Warren Bumgarner német bevándorlók gyermeke volt. Anyja, Mildred Scott félig angolszász, félig cseroki származású volt. James három fiútestvér közül legifjabbként született 1928-ban az oklahomai Normanben, Oklahoma Citytől délre. (Szülőháza ma már nem fellehető, helyét 1965-ben elárasztották a Thunderbird-tó nevű új tározó felduzzasztott vizével). Édesanyjuk meghalt, amikor James négyéves volt (1932), özvegy apjuk a fiúkat a nagyanyjukhoz adta gondozásba. Apja többször újranősült. Fiait ismét magához vette, de az új feleség, Wilma nevezetű asszony, gyűlölte és gyakran verte férjének fiait. Különösen Jamest, a legkisebbet üldözte. Tizennégy éves korában James visszaütött, félholtra verte gyűlölt mostohaanyját, aki ezután el is hagyta a családot.[9] Az apa a fiaival együtt Los Angelesbe költözött, és újra megnősült. Apjának későbbi feleségére, bizonyos Grace-re viszont James nagy szeretettel emlékezett egész életében.

Tizenhat évesen (1944) otthagyta a középiskolát, jelentkezett a tengerészethez. Később részt vett a koreai háborúban, kétszer megsebesült, ennek nyomán kétszer megkapta a Bíbor Szív sebesülési érmet.[10]

Hazatérése (1953) után üzemgazdaságtant tanult, de hamarosan New Yorkba ment, hogy a Berghof-iskolában színészmesterséget tanuljon. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, míg 1954-ben bejutott egy broadway-i színpadi produkcióhoz. Ugyanebben az évben névtelen szerepet kapott Edward Dmytryks rendező Zendülés a Caine hadihajón című háborús filmjében, amely Herman Wouk színműve alapján készült. Ezután már sorjában kapta a kisebb filmes és tévés szerepeket.

Színészi pályájaSzerkesztés

 
Garner és Louise Fletcher a Maverick forgatásán (1957)

Az 1957–1962 között készült Maverick című televíziós western-sorozatban már ő kapta a főszerepet, Bret Mavericket, ez széles körben ismertté tette. Egymás után kapta a ajánlatokat, gyakran főszerepre hívták. Különféle műfajú filmekben, sikeresen bizonyította tehetségét westernekben, egyéb kalandfilmekben, krimikben, vígjátékokban és háborús történetekben is. Világsztárok mellett játszott és tanulta a mesterség fogásait.[11]

Legnépszerűbb alakítása a Rockford nyomoz-krimisorozat címszerepe, Jim Rockford magánnyomozó lett. A sorozat filmjeit 1974 és 1980 között sugározták Amerikában, az epizódok egész estés nagyfilmek voltak, az 1970-es évek stílusában. 1981–1982 között Garmer még egyszer visszatért Bret Maverick szerepében, a hasonló című wetsresorozat folytatásában. Tizenkét évvel később, 1994-ben a Maverick – Halálos póker című mozifilmben ezt a címszerepet már a két évtizeddel fiatalabb Mel Gibson vette át Garnertől. Ebben a filmben a 66 éves Garner, korának megfelelően, egy idősebb karaktert alakított, Zane Cooper békebírót, akiről a történet során kiderül, hogy ő Bret Maverick filmbéli apja.[11]

Garner alapított egy saját filmgyártó vállalatot is, mellyel néhány saját filmtervét finanszírozta. Szenvedélyes autóverseny-rajongó volt, maga is vezetett versenyautót. 1956-ban, amikor John Frankenheimer elkészítette Grand Prix című filmjét, a jól felkészült Garnert választotta a főszerepre. 1956 után Garner két évre társtulajdonosa lett az „American International Racers“ (AIR) nevű versenyistállónak. 1969-ben közreműködött Andy Sidaris The Racing Scene című dokumentumfilmjében, amely az AIR történetéről szólt. Garner jelen volt az Indianapolisi 500 mérföldes autóversenyeken is: 1975-ben, 1977-ben és 1985 ő vezette a biztonsági autót (pacecar).

MagánéleteSzerkesztés

 
Feleségével és gyermekeivel (1959)

1956-ban házasságot kötött Lois Josephine Fleischman-Clarke-val, akinek már volt egy Kimberley nevű leánya. A család Garner vidéki farmján, Santa Barbara mellett lakott, távol Hollywood zajától.[12] Felesége aktívan gyakorolta zsidó vallását.[13] Közös leányuk, Greta („Gigi“) Garner, aki 1958. január 4-én született,[14] az 1980-as években Nagy-Britanniában sikeres énekesnői karriert futott be.

Garner egész életében az amerikai Demokrata Párt meggyőződéses és harcos támogatója volt. Önéletrajza szerint 1963. augusztus 28-án személyesen, az első sorokban ülve hallgatta Martin Luther King „Van egy álmom” kezdetű híres beszédét. Az 1985-ös „Space” tévésorozat forgatókönyvét az ő kérésére átírták, hogy a főszereplő, Norman Grant szenátor (akit Garner játszott) ne az eredetileg megírt republikánus, hanem demokrata párti legyen.

Visszavonulása, halálaSzerkesztés

A Rockford-filmek forgatása során Garner sok ugrással, eséssel, gurulással járó akciójelenetet játszott. Az erős fizikai terhelés miatt régi térdsérülése kiújult, többször meg kellett operálni, a Rockford-sorozatot 1980 után nem folytathatta. A következő években szívproblémái miatt bypass-műtétekre kényszerült.[15]

2008 május elején kisebb agyvérzés érte, műtétre szorult.[16] Ezt követően egészsége meggyengült, már csak narrátorként vagy kommentálóként jelent meg egy-egy filmes projektben. 2014. július 19-én szívinfarktus következtében hunyt el otthonában, Los Angeles elővárosában, Brentwoodban, röviddel 58. házassági évfordulója előtt.[17] Özvegye, Lois Clarke hét évvel később, 2021. október 31-én hunyt el.

Főbb filmszerepeiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. a b http://www.aveleyman.com/ActorCredit.aspx?ActorID=6336
  8. Micheal Moynihan: James Garner in the ’Rockford Files’ was an irresistible force on our TV screens (angol nyelven). The Irish Examiner, 2014. július 23.
  9. Raymond Strait. James Garner. New York, New York: St. Martin’s Press (1985). ISBN 0-312-43967-9 
  10. Beth Ford Roth: James Garner Served In Korean War, Awarded Purple Heart Twice (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. június 30.)
  11. a b James Garner, Witty, Handsome Leading Man, Dies at 86”, The New York Times, 2014. július 20. (Hozzáférés ideje: 2022. június 30.) 
  12. Westernstar und Frauenliebling James Garner wird 80 (német nyelven). N-tv.de, 2008. április 7.
  13. James Garner and Lois Clarke Dated for 14 Days Before Getting Married, 2017. augusztus 18.
  14. Gigi Garner az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  15. Trauer um Hollywood-Star. James Garner gestorben (német nyelven). Süddeutsche Zeitung, 2014. július 20. (Hozzáférés: 2022. július 24.)
  16. Steve Gorman: James Garner undergoes surgery after stroke. Reuters (reuters.com), 2008. május 14. [2014. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 6.)
  17. James Garner starb an einem Herzinfarkt

ForrásokSzerkesztés

További információSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz James Garner (színművész) témájú médiaállományokat.