James Hertzog

dél-afrikai politikus és katona

James Barry Munnik Hertzog KC (Fokföld, 1866. április 3.Pretoria, 1942. november 21.), ismertebb nevén Barry Hertzog vagy J. B. M. Hertzog, dél-afrikai politikus és katona volt. A második búr háború alatt búr tábornok , 1924 és 1939 között a Dél-afrikai Unió harmadik miniszterelnökeként szolgált.[7]

James Hertzog
A Dél-afrikai Unió 3. miniszterelnöke
Hivatali idő
1924. június 30. – 1939. szeptember 5.
UralkodóV. György, VIII. Eduárd,
VI. György
ElődJan Smuts
UtódJan Smuts
Katonai pályafutása
Csatáimásodik világháború

Született1866. április 3.[1][2][3][4][5]
Wellington
Elhunyt1942. november 21. (76 évesen)[1][2][3][4][6]
Pretoria
PártDél-afrikai Párt, Nemzeti Párt

GyermekeiAlbert Hertzog
Foglalkozás
Iskolái
VallásHolland Református Egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz James Hertzog témájú médiaállományokat.

Életét az afrikánerek kulturális kiteljesedésének szentelte, megakadályozva, hogy az befolyásolva legyen az angolszász, brit kultúra által.

Korai élet és karrier

szerkesztés

Hertzog a Victoria College-ban tanult jogot Stellenboschban, Fokföldön. 1889-ben Hollandiába ment hogy az amszterdami egyetemen folytassa tanulmányait , ahol 1892. november 12-én jogi doktorátust szerzett.[8][9]

Hertzog 1892 és 1895 között ügyvédgyakornokként munkálkodott Pretoriában, amikor is kinevezték Oranje Szabadállam legfelsőbb bírájának. Az 1899–1902-es búr háború során beállt katonának, és egészen a tábornoki rangig eljutott, így az Oranje Szabadállam védelmi erőinek helyettes főparancsnoka lett.

Korai politikai karrier

szerkesztés

Hertzog az Orangia Unie Párt létrehozásával lépett be a politikába.

1907-ben az Oranje-folyói Kolónia önkormányzat-formálási jogot kapott, így Hertzog főügyészként és oktatási igazgatóként csatlakozhatott az újonnan alakult kabinethez. Az újonnan alakult Dél-Afrikai Unió igazságügyi miniszterévé nevezték ki, egészen 1912-ig töltötte be ezt a hivatalt. A brit hatóságokkal és Botha miniszterelnökkel szembeni szembetűnő ellenállása kabinetválsághoz vezetett, ennek okán 1913-ban a Hertzog vezette régi búr és a britellenes szekció kivált a Botha-kabinetből és a pártból.

Első kormány

szerkesztés

Az 1924-es általános választásokon Hertzog Nemzeti Pártja legyőzte Jan Smuts Dél-afrikai Pártját, és koalíciós kormányt alakított a Dél-afrikai Munkáspárttal. 1934-ben a Nemzeti Párt és a Dél-afrikai Párt megállapodott az egyesülésben, így létrejött az Egyesült Párt (Verendige Party).

Hertzog miniszterelnökként számos új, társadalmi és gazdasági intézkedés elfogadását indítványozta, amelyek sokat javítottak a munkásosztálybeli fehérek körülményein. Egy történész szerint „az 1924-es kormány, tehát Hertzog NP-je a Munáspárttal kéz a kézben, lefektette az afrikáner jóléti állam alapjait”.[10]

Egyebek közt Munkaügyi Minisztériumot is hoztak létre, míg a bértörvény (1925) a szakképzetlen munkások minimálbérét meghatározta, de a mezőgazdasági munkásokat, a háztartási alkalmazottakat és a köztisztviselőket ez valamiért nem illette meg. Létrehozott egy Bértanácsot is, amely faji háttértől függetlenül szabályozta bizonyos típusú munkák fizetését (mindennek ellenére a fehérek voltak a törvényhozás fő haszonélvezői). Az öregségi nyugdíjakról szóló törvény (1927) nyugellátást biztosított a fehér munkások számára. A feketék is megkapták a nyugdíjat, de az maximum a fehéreknek adott nyugdíj 70%-a volt.[11]

Második kormány

szerkesztés

Bővebben: J. B. M. Hertzog második kabinetje

A South African Iron and Steel Industrial Corp. 1930-as megalakulása elősegítette a gazdasági fejlődés megélénkülését, míg az ipari felhasználásra szánt import nyersanyagokra kivetett vámok visszavonása ösztönözte az ipar fejlődését és további munkalehetőségeket teremtett, de ez a megélhetési költségek növekedéséhez vezetett. A mezőgazdaság támogatásának különféle formái is beválttá lettek. A tejtermelőket például az összes vajértékesítésre kivetett illeték segítette, míg az importadók emelése megvédte a gazdákat a nemzetközi versenytől. A gazdálkodók részesültek a kedvezményes vasúti tarifákból és a Land Bank által nyújtott hitelek bővülési profitjaiból is. A kormány azzal is segítette a gazdákat, hogy árstoppal fixálta a mezőgazdasági termékek árát, és munkatelepeket hoztak létre a szociálisan rászorulók számára. Továbbá másodlagos iparágakat hoztak létre a foglalkoztatási lehetőségek javítása érdekében, amelyek sokat segítettek a fehér szegénység csökkentésében, és sok fehér számára lehetővé tették, hogy csatlakozzanak a félig képzett és a képzett munkaerőhöz.[12][13]

Megtörtént a munkavállalói bérezés meghosszabbítása, valamint a korabeli gyártörvényben meghatározott normák javítása, így a törvény a munkahét hossza és a gyermekmunka alkalmazása tekintetében összhangba került a nemzetközi normákkal. A bányászok phthisiséről szóló törvény (pulmonary tuberculosis) átdolgozták, és bevezették a fehér városi bérlők kilakoltatás elleni fokozott védelmét például olyan időszakokra, amikor lakáshiány van. A bilingualitás előmozdítása révén megnyílt a közszolgálati pozíciók betöltési lehetősége az afrikánerek előtt, mindeközben még a választójogot is kiszélesítették, a fehér nőkre. Bevezették az egypennys postaköltséget , az automatikus telefonközpontokat, az utánvétes postai szolgáltatást és a kísérleti légipostai szolgáltatást, amelyet később állandósítottak.[14][15][16][17][18][19][20][21]

A Szociális Jóléti Osztályt 1937-ben külön kormányhivatalként hozták létre a szociális helyzet javítására. Mind a fehérek, mind a feketék oktatási kiadásai megnövekedtek. A feketék oktatására fordított kiadások 60%-kal nőttek, ami a fekete gyerekek iskolai nevelési hatékonyságának 30%-os növekedéséhez vezetett. A vakok és fogyatékkal élők segélyét 1936-ban illetve 1937-ben, míg a munkanélküli segélyt 1937-ben vezették be. Ugyanebben az évben az eltartási támogatások fedezetét kiterjesztették.[22]

Politikai nézetei

szerkesztés

Belpolitika és etnikai kérdések

szerkesztés

Hertzog republikánus volt, erősen hitt a Dél-afrikai Unió teljes függetlenségében. Kormánya 1925-ben a hollandot a második hivatalos nyelv helyett az afrikaansra cserélte, valamint 1928-ban új nemzeti zászlót is bevezetett. Kormánya 1930-ban eltörölte a fehérekre vonatkozó vagyoni és oktatási követelményeket, a nem fehérekre vonatkozó szigorú megszigorítással. 1936-ban a feketéket teljesen eltávolították az ún. "közös szavazói névjegyzékből". Ehelyett külön listát írtak ki a bennszülött képviselők megválasztására .[23]

Külpolitika és a Brit Birodalom

szerkesztés

A külpolitikában Hertzog a Brit Birodalomtól való távolságtartás politikáját részesítette előnyben, és élethosszig tartó germanofilként identifikálta magát. A Versailles-i szerződés által felállított nemzetközi rendszer felülvizsgálatával a Németországra nehezedő terhek csökkentése érdekében a  Hertzog-kabinet az 1930-as éveket az anglofil Smut által vezetett britbarát csoport és a nyíltan nácibarát és antiszemita védelmi miniszter, Oswald Pirow által vezetett németbarát csoport között osztották meg, Hertzog pedig középső, germanofil, de nem nácibarát pozíciót foglalt el. [24][25]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b BnF források (francia nyelven)
  5. GeneaStar
  6. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  7. J.B.M. Hertzog | prime minister of South Africa | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  8. James Barry Munnik Hertzog: De income-bond, zijn rechtskarakter en de waarde zijner economische en juridische beginselen. 1892. Hozzáférés: 2022. február 11.  
  9. Universiteit van Amsterdam: Album academicum van het Athenaeum illustre en van de Universiteit van Amsterdam: bevattende de namen der curatoren, hoogleeraren en leeraren van 1632 tot 1913, der rectores magnifici en secretarissen van den Senaat der universiteit van 1877 tot 1913, der leden van den Illustrissimus senatus studiosorum Amstelodamensium van 1851 tot 1913, en der studenten van 1799 tot 1913. 1913. Hozzáférés: 2022. február 11.  
  10. Anthony Butler: Contemporary South Africa. 2017–09–09. ISBN 978-1-137-37338-0 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  11. GRADE 12: Pact Government. web.archive.org, 2005. március 23. [2005. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  12. Wayback Machine. web.archive.org. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  13. T. R. H. Davenport: South Africa: A Modern History. 1991. ISBN 978-0-8020-5940-6 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  14. C. H. Feinstein – Reader in Recent Social and Economic History Charles H. Feinstein – Feinstein Charles H: An Economic History of South Africa: Conquest, Discrimination, and Development. 2005–06–23. ISBN 978-0-521-85091-9 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  15. F.H.P. Creswell | Ancestry24. archive.ph, 2012. július 13. [2012. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  16. Haroon Bhorat – Murray V. Leibbrandt – Muzi Maziya: Fighting Poverty: Labour Markets and Inequality in South Africa. 2001. ISBN 978-1-919713-62-5 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  17. South Africa. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  18. Wayback Machine. web.archive.org. [2014. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  19. African History and Culture (angol nyelven). ThoughtCo. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  20. How did the 1913 Natives Land Act contribute to Apartheid? (angol nyelven). ThoughtCo. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  21. How did the 1913 Natives Land Act contribute to Apartheid? (angol nyelven). ThoughtCo. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  22. How did the 1913 Natives Land Act contribute to Apartheid? (angol nyelven). ThoughtCo. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  23. Google Könyvek. Hozzáférés: 2022. február 11.  
  24. Igor Lukes – Erik Goldstein: The Munich crisis, 1938 : prelude to World War II. Internet Archive. 1999. ISBN 978-0-7146-4995-5 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  25. Gerhard L. Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany: Diplomatic Revolution in Europe, 1933-36. 1970. ISBN 978-0-226-88509-4 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  • Oswald Pirow: James Barry Munnik Hertzog. Timmins, Kapstadt, 1958

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a JBM Hertzog című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.