Japán óriásszalamandra

kétéltűfaj

A japán óriásszalamandra (Andrias japonicus) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a óriásszalamandra-félék (Cryptobranchidae) családjába tartozó faj.

Japán óriásszalamandra
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Farkos kétéltűek (Caudata)
Alrend: Salamandroidea
Család: Óriásszalamandra-félék (Cryptobranchidae)
Nem: Andrias
Faj: A. japonicus
Tudományos név
Andrias japonicus
(Temminck, 1837)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japán óriásszalamandra témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán óriásszalamandra témájú médiaállományokat és Japán óriásszalamandra témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Japán területén, Honsú, Kjúsú és Sikoku szigeteken honos. Hideg, gyors folyású folyóvizekben és forráspatakokban él. A lomha óriásszalamandrát gyerekjáték befogni vagy elejteni.

Megjelenése szerkesztés

 
Japán óriásszalamandra csontváz és rekonstrukció a londoni Természettudományi Múzeumban

Testhossza 87–159 centiméter. A kifejlett állatnak nincsen külső kopoltyúrése, kopoltyúíveinek száma kettő. Törzse két oldalán véredényekkel gazdagon ellátott hosszanti bőrredők húzódnak végig. A felvett oxigén a bőrön keresztül egyenesen a vérbe jut. A bőrén át lélegzik. Lábain elöl négy, hátul öt jól fejlett ujj van. A viszonylag rövid életű kétéltűek között hosszú életkorra számíthat, a legidősebb példány 51 éves korában pusztult el.

Életmódja szerkesztés

A nappalt üregekben vagy egy kő alatt rejtőzködve tölti. Amikor levegőre van szüksége, a vízfelszínre emelkedik. Szürkületkor indul vadászni. Férgekkel és rovarokkal, halakkal és békákkal táplálkozik.

Szaporodása szerkesztés

A nőstény kb. 500 darab 6-7 milliméteres petéjét augusztusban és szeptemberben füzérszerűen rakja le, amelyek gyöngysorhoz hasonlatosak. A hím lemerül és megtermékenyíti azokat. Ott marad a közelben és távol tartja az ikrarabló halakat. A peték néhány hónap alatt fejlődnek 2,5–3 mm-es lárvákká. A kb. 20 cm-es testhosszúság elérésekor a fejen lévő kopoltyúkoszorú már nincs meg.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés