Japán Űrügynökség

A Japán Űrügynökség vagy más néven JAXA (japánul: 宇宙航空研究開発機構', angolul: Japan Aerospace Exploration Agency) Japán kormányzati űrkutatási és fejlesztési ügynöksége, mely 2003-ban több szervezet összeolvadásából jött létre.

JAXA
Mottó	„One JAXA”
Alapítva	2003. október 1.
Típus	űrügynökség
Tevékenység	űrkutatás
Székhely	Csófu, Tokió
Nyelvek	Japán
Vezető	Naoki Okumura
Költségvetés	184,6 milliárd jen (2019)
Dolgozók száma	1526 (2018)
JAXA Pozíció Japán térképén
é. sz. 35° 40′ 43″, k. h. 139° 33′ 31″35.678694, 139.558722
A JAXA weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz JAXA témájú médiaállományokat.

A MEXT (Ministry of Education, Culture, Sports, Science and Technology) felügyelete alatt 2003. október 1-jén hozták létre a három korábbi űrtevékenységet folytató japán szervezet, a NASDA (National Space Development Agency), az ISAS (Institute of Space and Astronautical Science) és a NAL (National Aerospace Laboratory) egyesítésével a JAXA (Japanese Aerospace Exploration Agency) japán nemzeti űrügynökséget. Egy kézben fogja össze az űrkutatással kapcsolatos alapkutatásokat, fejlesztéseket és a tudományos eredmények hasznosításával kapcsolatos feladatokat. A három önálló űrügynökség takarékossági célokból egyesült.

Japánnak jelentős tervei vannak az űrkutatásban, például egy holdbázis létesítése 2030 körül. A JAXA a bolygók és a világűr kutatásán, repülőgépek, rakéták és műholdak fejlesztésén dolgozik. A vállalat kifejlesztette és a Nemzetközi Űrállomás-ra telepítésre került a Japanese Experiment Module (JEM) tároló/kutató modul.

Története

Japán 1970-ben a Szovjetuniót, Amerikát, és Franciaországot követve negyedikként vált saját hordozórakétával is rendelkező űrhatalommá. Az űrkutatást részben önállóan, részben Amerikával együttműködve végzik.

Alapító szervezetek

ISAS

A korai japán kutatórakéta és műhold programot a Tokiói Városi Egyetem hajtotta végre. Az egyetem 1964-ben megalakította az ISAS-t, az Intézet 1981-ben vált független szervezetté. Kezdetben az űrkutatási program léggömbök, kutatórakéták és mesterséges holdak segítségével folyt. Az ISAS hatáskörébe tartozott a mesterséges holdak tervezése és konstrukciója, aerodinamikai, űrelektronikai és hajtóanyag vizsgálatok. Megépítette a Lambda, a Mu és az M-5 hordozórakétákat, valamint a japán kutatóműholdak és űrszondák nagy részét.

NASDA

1964-ben alapították NSDC (National Space Development Center) néven, amelyet 1969-ben változtattak meg. A NASDA tervezte/építette az N–I, H–I, H–II és H–IIA rakétákat, valamint a gyakorlati célú műholdakat mint az Kiku (ETS), a Himawari (GMS) vagy a Midori (ADEOS).

NAL

A harmadik ügynökség a NAL, amely űrrepülőgép tervezésében vett részt.

Japán Meteorológiai Szolgálat

Önálló meteorológiai rakétaprogramot hajt végre a Japán Meteorológiai Szolgálat.

Nemzetközi partnerség

2013-ig 12 japán űrhajós járt a világűrben. A NASA és az Orosz Szövetségi Űrügynökség közötti megállapodások alapján az amerikai űrrepülőgépen és a Szojuz űrhajón teljesítettek szolgálatot.

Rakétakilövőállomások

1. Kagosimai ISAS űrközpont a legjelentősebb, három kilövőhellyel rendelkezik, a megfelelő technikai háttérrel (indítás, követés, megfigyelés, háttér épületek a szükséges kísérleti, ellenőrző feladatok ellátására). Egy a Kappa (K), egy a Lambda, és egy a Mu hordozórakéták részére. A Kyushu sziget délkeleti részén fekvő telep, amelyet 1970 óta használnak folyékony üzemanyagú hordozórakéták és űrszondák felbocsátására. 1970. február 11-én volt az első sikeres indítás. 1995. december 31-ig 22 eredményes indítást hajtottak végre.
2. Tanegasimai NASDA űrközpont. (Osaki), 1975. szeptember 9-én történt az első sikeres indítás. 1995. december 31-ig 28 eredményes indítást hajtottak végre.
3. Syowai, a Sarkvidéki Kutatások Nemzeti Intézetének állomása,
4. Ryori, a Japán Meteorológiai Szolgálat állomása,

Űrkutatást segítő vállalatok

A földi állomások (követés, jelfeldolgozás, irányítás) berendezéseit a Nippon Electric Company, (NEC) a Mitsubishi Electric Corporation és a Toshiba Corporation gyárakban készítik. A Tokyo Aircraft Instrument Corporation, a Sumitomo Precision Products Corporation és a Hokushin Electric Works gyárak nagypontosságú elektronikai berendezéseket készítenek.

Programok

A JAXA legfontosabb kutatóprogramjai (zárójelben az indítás éve):

• Ószumi – ionoszféra kutatás (1970)
• Tansei–1 – navigációs technikai műhold (1971)
• Shinsei – magnetoszféra kutató műhold (1971)
• Denpa – rádiókutatási műhold (1972)
• Tansei–2 – navigációs technikai műhold (1974)
• Taiyo – ionoszféra kutató (1975)
• Kiku–1 – űrtechnológiai műhold (1975)
• Ume–1 – ionoszféra kutatás (1976)
• Tansei–3 – navigációs technikai műhold (1977)
• Kiku–2 – űrtechnológiai műhold (1977)
• Sakura – híradástechnikai műhold (1977)
• Kyokko – ionoszféra műhold (1978)
• Ume–2 – ionoszféra kutatás (1978)
• Jikiken – ionoszféra műhold (1978)
• Tansei–4 – navigációs technikai műhold (1980)
• Sakigake – a Halley-üstökös kutatása (1985)
• Suisei – a Halley-üstökös kutatása (1985)
• Hiten – holdszonda (1990)
• ADEOS – földfigyelő műholdak (1997, 2002)
• HALCA – rádiócsillagászati műhold (1997)
• Nozomi – az első japán Mars-szonda (1998)
• Astro-E – röntgencsillagászati műhold (2000)
• Kaguja – holdszonda (2005)
• Lunar A – holdszonda
• Hajabusza – kisbolygó-küldetés (2003)
• Japanese Experiment Module – a Nemzetközi Űrállomás japán kutatómodulja (2007)
• Hajabusza–2 – aszteroida kutató szonda (2014)
• BepiColombo – Merkúr-szonda az ESA-val közösen (2018)

Források

• JAXA. spacefacts.de. [2006. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)